Rész, Fejezet

 1       I,  I     |                 ember, Lactantius volt, a rhetor. A két tudós barátsága még
 2       I,  I     |               elhúzódott az emberektõl, a rhetor, délszaki temperamentumához
 3       I,  I     |             akibõl kinézett valamit. Se a rhetor, se a csillagász nem volt
 4       I,  I     |                   Tévedsz - kötözködött a rhetor, mint akinek hivatalával
 5       I,  I     |                mosolygott Lactantiusra.~A rhetor fanyalogva felelt.~- Én
 6       I,  I     |              Mikor pár lépést elhaladt, a rhetor utána kiáltott:~- Hé, nem
 7       I,  II    |               hanem amelyek lehetnének.~A rhetor idegesen sodorgatta a szakálla
 8       I,  II    |                 felsõ lépcsõkön jártak, a rhetor fejéhez kapott.~- Miért
 9       I,  II    |                nevetni - fordult vissza a rhetor. - Mnesterhez megyek ebédre.
10       I,  IV    |                  Menaechmust. Ide nézz!~A rhetor idegesen odábblökte a kincset.~-
11       I,  IV    |              kényszerû vendégeskedések.~A rhetor azok közé tartozott, akik
12       I,  IV    |        hathatósabb támogatását remélte. A rhetor nem volt különösebben önzõ
13       I,  IV    | kinyilatkoztathatta volna az igazságot. A rhetor tisztában volt vele, hogy
14       I,  IV    |             halhatatlanjainkat ismerné?~A rhetor lógatta az orrát.~- Ha a
15       I,  IV    |                uram - fordult Quintipor a rhetor felé. - Éppen errõl szól
16       I,  IV    |               vagy, fiú! - lelkendezett a rhetor, s összecsókolván a magistert
17       I,  VIII  |                  kapta föl fejét, mikor a rhetor hangja fölcsendült az emelvénnyel
18       I,  VIII  |                 Senki se figyelte õket. A rhetor már fölfedte arcát, és szívére
19       I,  VIII  |                 alól keresgélt az égen. A rhetor, aki észrevette, hogy legszebb
20       I,  VIII  |                 Most már nem is kereste a rhetor a betanult beszédet. A császár
21       I,  VIII  |                  fejét felkapva, amikor a rhetor megállt lélegzetet venni.~
22       I,  X     |               Hagyd el, Bion, nem vagy te rhetor - mosolyodott el a császár. -
23       I,  X     |              világot olyannak, amilyennek rhetor barátod, Lactantius, igen?
24       I,  XVII  |            üdvözletét küldi Lactantius, a rhetor~Bionom, azoknál a különös
25       I,  XVII  |                 volna, megérdemelné, hogy rhetor legyen. Mert ha nagyon mûveltnek
26       I,  XVII  |        határozottsággal azt válaszolta:~- Rhetor, ez nem érzés dolga, hanem
27       I,  XIX   |                   a tiszteletet, amikor a rhetor megtörölgette izzadó homlokát.~-
28       I,  XIX   |                  hatódik meg önmagáért. A rhetor azonban elfogódottan tette
29       I,  XIX   |              rámosolyogva Lactantiusra. A rhetor hirtelen felkapta a fejét.~-
30       I,  XIX   |                      kérdezte elképedve a rhetor. Tudta, hogy a keresztényeknek
31       I,  XIX   |                  császár. S õ különben is rhetor, nem curiosus.~- Tréfáltam,
32      II,  XXIV  |                       XXIV.~Lactantius, a rhetor búcsúzott az alexandriai
33      II,  XXIV  |                 és most derült ki, hogy a rhetor csakugyan kiválasztottja
34      II,  XXIV  |          kárhozatba szédülhetett volna. A rhetor megtérésében azonban, akit
35      II,  XXIV  |            Szentlélek nevében csorgatta a rhetor vállaira az élet vizét,
36      II,  XXIV  |                 mint rabszolga hurcolta a rhetor után az irattekercseket,
37      II,  XXIV  |             búzája vagyunk - mondogatta a rhetor. - Mindnyájan készek a megõröltetésre,
38      II,  XXIV  |                  cselekedetei szerint.”~A rhetor szava harsogott, mint az
39      IV,  XXXV  |                szenvedélyesek közt maga a rhetor hirdetett az egyház érdekében
40      IV,  XXXV  |      eltorlaszolták a holttestek, akkor a rhetor boldog volt. A katakombák
41      IV,  XXXV  |                   aranyat adatott neki. A rhetor ebbõl egy erszényt a szegények
42      IV,  XXXV  |              népgyûlést!~- Jó kedved van, rhetor - bólintott a matematikus -,
43      IV,  XXXV  |             Hallgass ide - keresett elõ a rhetor a magával hozott iratok
44      IV,  XXXV  |                  ki.~Az utolsó mondatot a rhetor különös hangsúllyal olvasta,
45      IV,  XXXV  |              végét.~- Nem - jajdult föl a rhetor -, a kereszténység végét
46      IV,  XXXV  |              csakugyan megszûnt a harc?~A rhetor fölkapta és egy markolással
47      IV,  XXXV  |                ruhát.~- Mit akarsz tenni, rhetor?~A rhetor arca felragyogott.~-
48      IV,  XXXV  |                   akarsz tenni, rhetor?~A rhetor arca felragyogott.~- Feljelentem
49      IV,  XXXV  |         harsányabb szavú. Õ támadott, s a rhetor csöndesen és nyugodtan védekezett,
50      IV,  XXXV  |                  szelíden, de szilárdan a rhetor - ezt te nem értheted meg,
51      IV,  XXXV  |                csodát tenni az istened?~A rhetor lehajtott fejjel, szó nélkül
52      IV,  XXXVII|              délután nem hallja Bion és a rhetor vitáját a megváltásról és
53      IV,  XXXVII|                   szeretettel veregette a rhetor vállát, aki nem mutatott
54      IV,  XXXVII|                  úgy áll a dolog, ahogy a rhetor mondja. Õ is látta azt a
55      IV,  XXXVII|            visszatükrözõdött, s amelyet a rhetor nem látott többé.~A forumra
56      IV,  XXXVII|                 rá? Ez az a könyv, amit a rhetor egyszer meg akart hamisítani.
57      VI,  XL    |              halhatat­lan­ságra. De nézd, rhetor, az alatt a néhány esztendõ