Rész, Fejezet
1 I, II | ember, hanem isten. Tehozzád eddig jóisten volt. S hogy elválaszt-e
2 I, II | volna veled. Legalább amit eddig tett, nem úgy mutatja. Látod,
3 I, III | Jó hozzád a császár?~- Eddig mindig engedelmes voltam
4 I, IV | Quintiport.~A magister, aki eddig se elszaladni nem mert,
5 I, V | a fejét. Ha az volt is, eddig senki se korbácsolta meg
6 I, V | Téged se vettelek észre eddig. Ti is Nikomédiából jöttetek?~-
7 I, V | nyitva, be nem látni rajta.~Eddig feketének tudta Quintipor
8 I, VI | a legerõsebb démon, akit eddig ismerünk - csóválták a fejüket
9 I, VI | Sapriciának így is jó voltam eddig. De most már te felelj nekik
10 I, VII | hang. - Végzeted vadkanja!~Eddig soha nem gondolt rá, hogy
11 I, VII | oltalma alatt áll. S ha eddig pártfogóit remélte bennök,
12 I, VII | embernek tudta volna magát, de eddig sohase érezte, mintha köze
13 I, VIII | jött. Fantáziáját, amely eddig a tradíciók cövekjéhez kötve
14 I, VIII | örömkiáltásoktól. A tömeg, amely eddig parancs értelmében türtõztette
15 I, IX | anyácska? Sohase támadt eddig ilyen gondolatod.~- Pantaleon
16 I, IX | úgy szereted azt a fiút. Eddig én is szíveltem. De az apja
17 I, X | Mind a tíz megvan, amit eddig csináltál.~Még fel se bontott
18 I, X | istenek oltalma alatt, mint eddig. Az ég szívébõl indul ki
19 I, X | az én nyelvemen. A Venus eddig nem szerepelt.~- Uram, Apollinaris
20 I, X | maga Venusára találni.~- És eddig még nem volt szerelmes?~-
21 I, XI | csak engem!~Constantius eddig nem szólt. Kerülni akarta
22 I, XIII | feszítette le dühében. Õ ugyan eddig mindig azt hitte, hogy a
23 I, XIV | az istenek hangulatáról.~Eddig a szent consistoriumnak
24 I, XIV | van, ami a többi istennek eddig nem jutott eszébe. Emlékezett
25 I, XIV | Én ezt az arcátlanságot eddig nem tapasztaltam, s a keresztények
26 I, XIV | emberek lehetnek, mert még eddig senki se panaszkodott rájuk.
27 I, XIV | gyülekeznek abba, azzal eddig nem gondolt senki.~- Össze
28 I, XV | azokat nem kiabálta, mert eddig úgyse vett belõlük senki.
29 I, XVII | észrevetted már abból, amit eddig írtam -, hogy az istenkeresés
30 I, XVII | Valeria, akirõl azt beszélték, eddig nem is élt házaséletet az
31 I, XXI | rabszolga pedig, akinek eddig csak a hátából lehetett
32 I, XXI | hogy Constantius fia, akit eddig kedvelt, méltó-e bizalmára.
33 II, XXII | leghatalmasabb istenével, akit eddig inkább csak hírébõl tisztelt,
34 II, XXII | megismerkednie a császárnak, akinek eddig csak jószándékú és barátságos
35 II, XXII | hangon adott válaszért. Még eddig nem hallotta a Sátán nevét,
36 II, XXII | a nevét se hallotta még eddig a császár, de a megvetõ
37 II, XXIII | az asszonyi szeszélynek. Eddig nem sokat törõdött vele,
38 II, XXIII | nehezebb lesz, mint amit eddig szenvedtél. Én már tudom,
39 II, XXV | rendelkezéseiben. Diocletianus, noha eddig is azt tartották róla, hogy
40 II, XXVI | Fölugrott, megszégyellte magát. Eddig észre se vette, hogy a fasor
41 III, XXVII | Igaz, hogy a császárné eddig is csak az urára való tekintettel
42 III, XXVII | kis Tit!~Mindennap mondta eddig a lánynak, hogy olyan finom
43 III, XXVIII| a Flaviusok ott idõznek.~Eddig nem volt probléma elõtte
44 III, XXVIII| szobára a halott csecsemõt.~Eddig diadalmasan állta a próbát,
45 III, XXXII | lágyabban mosolygott, mint eddig. S mosolygott a sekrestyés
46 III, XXXIII| halhatatlan istenek, mint eddig, ezután is kegyelmesen és
47 III, XXXIII| eszmélete is elhagyta volna, ami eddig talpon tartotta.~Másnap
48 IV, XXXIV | kiáltása a princepsbõl.~Eddig csak nemzeti viseletében
49 IV, XXXV | magam mint keresztényt. Eddig nem tettem, mert úgy éreztem,
50 IV, XXXV | Titre? Milyen furcsa, hogy eddig mindig olyankor találkozott
51 IV, XXXVI | formán terjesztette ki, s eddig fölemelve tartott arcát
52 IV, XXXVII| most már csakugyan fölült. Eddig feküdt, és álmodta az egész
53 V, XXXIX | nagy hiba volt az, hogy eddig a régi törvényeknek megfelelõen,
54 V, XXXIX | mormolta maga elé a császár, és eddig soha nem érzett szorongás
55 V, XXXIX | hivatalának terhe alatt, amelyet eddig se magáért viselt...~Mindenfelõl
|