Rész, Fejezet

 1       I,  I     |         embernek elfutotta a vér a szemét.~- A harpiák vágják ki a
 2       I,  II    |      csinál! Ha fiatal korában fél szemét odaadta a császárért, öreg
 3       I,  IV    |     füstjétõl csak az törölgette a szemét, aki közelrõl kapta. Ahová
 4       I,  IV    |    gyerekek nagyon lekötik a hunyó szemét. A smaragd nyakláncos fiatalember
 5       I,  IV    |          elõbbre lépett, rövidlátó szemét ráhunyorgatta a fiúra.~-
 6       I,  IV    |      fátylat, s már le is hunyta a szemét.~Maxentius odadobta a skarlátot
 7       I,  V     |             sütötte le Quintipor a szemét.~- Jaj, de értelmes fiú
 8       I,  V     |      erkély, szédülten hunyta le a szemét. Látta a nobilissima fehér
 9       I,  V     |           a homlokát, kinyitotta a szemét. Tovább forgott körülötte
10       I,  V     |            Quintipor a nobilissima szemét. Most amint pillantás nélkül
11       I,  VI    |          gyerek erre felnyitotta a szemét, körülnézett, és olyan elevenen
12       I,  VII   |          egy pillanatra lehunyta a szemét.~- Hány gyereked van?~-
13       I,  VII   |           még most is látta lobogó szemét az õsz haját borító rituális
14       I,  VII   |          annak be kellett hunyni a szemét.~- Ha elejted az igazi vadkant,
15       I,  IX    |       asszonyok után.~Az asszony a szemét törülgetve állt ki az ajtóba.~-
16       I,  X     |            kelet felé fordította a szemét.~- Quintipor!~Összerázkódott.
17       I,  XI    |         Theodora pedig lesütötte a szemét, és csak lopva mert Constantiusra
18       I,  XI    |           vannak, akik be tudják a szemét kötni.~Maxentius elmondta
19       I,  XI    |           nézett, aztán lehunyta a szemét. Mire rászorította pióca-száját
20       I,  XIII  |           Galerius rámeresztette a szemét a lányra.~- Hogy jut ilyen
21       I,  XIII  |     fojtatja az Orontészba.~A lány szemét lefogta az utálat. A caesar
22       I,  XIII  |          az öreg Diocles befogja a szemét. De azt nem éri meg! Akkorára
23       I,  XIV   |        Galerius összevillantotta a szemét, és hallgatott. Ellenben
24       I,  XVI   |        püspök is némán csukta le a szemét, mintha nem akarná látni
25       I,  XVIII |            keze hátulról befogta a szemét.~- Most találd ki, magister,
26       I,  XX    |           Fölemelte a pergament, s szemét csakugyan odakapta az aláhúzott
27      II,  XXII  |        istenek királynõjére emelte szemét. Õ meg akarta tiltani az
28      II,  XXII  |      istennõnek, hogy arra vesse a szemét, akire akarja. Minden büntetést
29      II,  XXII  |          amiért lesütötte elõtte a szemét? Ó, mégis az öreg Bionnak
30      II,  XXII  |        tért?~- Igen, fölnyitotta a szemét, ahogy a vizet ráloccsantottam.
31      II,  XXV   |            vidámmá, arcát pirossá, szemét mosolygóvá tették. Ebben,
32      II,  XXV   |            rendelte félórára, hogy szemét legeltethesse rajta, megkérdezhesse,
33     III,  XXVII |         neki szétnézni ahhoz, hogy szemét szégyenkezve süsse le. Ha
34     III,  XXVII |        mozgását is látta, s tüzelő szemét is, amelyet az alázatosság
35     III,  XXVIII|            arra, hogy rásüttesse a szemét a fiúra. Aranyfényû tekintet
36     III,  XXIX  |            még õelõtte is lesüti a szemét, és a lába nyomát is csókolgatja,
37     III,  XXIX  |          még egyszer fölnyitotta a szemét, s utolsó pillantásával
38     III,  XXX   |         anélkül hogy levette volna szemét a fiúról. Magatudatlan mozdulattal
39     III,  XXX   |           De úgy meresztette rád a szemét, mint ahogy az Dianára.~-
40     III,  XXX   |          Aki úgy rád meresztette a szemét.~- Nem ismerem. Nem néztem
41     III,  XXXII |            magyarázta, le nem véve szemét Quintiporról - Hermész és
42     III,  XXXII |          kiszúrja szégyenletében a szemét.~Fölhúzta egy kicsit a térden
43     III,  XXXII |   Megcsókolta a két arcát és a két szemét. A zafírok ragyogóbbak is
44     III,  XXXII |  Gránátvirág? - nyitotta fel Tit a szemét. - Milyen hideg a szád!
45     III,  XXXIII|      Sapricia is, mikor ura a látó szemét is behunyta.~Minél jobban
46     III,  XXXIII|         felé az arcát is.~Kitágult szemét, amelyet ezüst csillámokkal
47     III,  XXXIII|           rám!~A lány kinyitotta a szemét. Elállíthatatlanul ömlött
48      IV,  XXXIV | gyõzhetetlen Dsemsidét! - forgatta szemét a herélt.~A princeps savanyú
49      IV,  XXXIV |         rámeresztette nagy, fekete szemét.~- Látod, arra gondoltam,
50      IV,  XXXVI |    bárányvérrel, hogy alig bírta a szemét kinyitni utána, míg fölszólította
51      IV,  XXXVII|           volt, hogy elvesztette a szemét. Oda akart kapni a kezével,
52      IV,  XXXVII|        lencsét se. Majd kivertem a szemét a stolámmal, míg észrevett!~
53      IV,  XXXVII|       indult megint, megtörülgette szemét a stola sarkával.~- Meg
54       V,  XXXIX |        neki is le kellett hunyni a szemét.~Õ maga szaladt elõkeríteni