Rész, Fejezet

 1       I,  III    |           és olyan beteg, hogy egy orvos meg nem gyógyíthatja. Nekem
 2       I,  VI     |               Pantaleonnak hívnak, orvos vagyok.~Az öregember megint
 3       I,  VI     |     Pantaleon csakugyan keresztény orvos volt, s Isten maga vezette
 4       I,  VI     |        Mnesterrel, a püspökkel. Az orvos elõször kuruzslónak gondolta
 5       I,  VI     |          azon csodálkozik, hogy az orvos nem keresztény. Minden orvosnak
 6       I,  VI     |         azt hitték, keresztény.~Az orvos gondolkodóba esett, illetve
 7       I,  VI     |           elhúzódtak trécselni.~Az orvos megállt és hallgatózott.
 8       I,  VI     |         kérdezte a fiatalabb.~- Az orvos vagyok.~- Ki hívott?~- Az
 9       I,  VI     |        lett az, kiért halt meg?~Az orvos derült arccal fordult oda.~-
10       I,  VI     |         pillantás nélkül meredt az orvos sugárzó arcára.~Most Valeria
11       I,  VI     |         kezdett csöndesedni. Ez az orvos nem úgy beszélt, mint a
12       I,  VIII   |          istentelenekhez szegõdött orvos ellen. A Domina augustához
13       I,  IX     |          keresztények nagy mágusa. Orvos. Õ állított engem lábra.
14       I,  XI     |       Maxentius elmondta az udvari orvos elcsapatása történetét.
15       I,  XIII   |           az érdemes Sincellus, az orvos jelentek meg a szentséges
16       I,  XV     |        könyvet, amit Pantaleon, az orvos hozott neki.~- Varázslókönyv?
17       I,  XVI    |            Itt van-e Pantaleon, az orvos? - kiáltott a püspök. Azonban
18       I,  XVI    |            a porticusban megrekedt orvos jelentkezett.~- Itt vagyok,
19       I,  XVI    |           megyek!~Addig is, míg az orvos utat bírt magának törni,
20       I,  XVII   |            császár hitelt adott az orvos szavainak, mégis Galerius
21       I,  XXI    |      kívántál, uram. Pantaleon, az orvos. A felségsértõ, a lázadó,
22       I,  XXI    | Villámsújtás gyanánt érte, hogy az orvos azon a napon jelent meg,
23       I,  XXI    |     caesarja, a te võd és fiad. Az orvos útban volt feléd.~- Én hívattam.~-
24       I,  XXI    | fölbujtogatója az a Pantaleon nevû orvos, aki neki már Nikomédiában
25       I,  XXI    |      gonosztettek miatt, amiket az orvos tervezett. Mindenütt arról
26       I,  XXI    |          ivadékára gondolhatott az orvos?~Galeriust egy pillanatra
27       I,  XXI    |         azt lehetne hinni, hogy az orvos elmeháborodott volt. Anthimus
28       I,  XXI    |          soha nem tiltotta meg. Az orvos azonban papi személyhez
29       I,  XXI    |          nem adja neki. S mivel az orvos annyira konok volt, hogy
30       I,  XXI    |    birodalmat, hanem a fiát. Se az orvos nem vallott, se a pap, de
31       V,  XXXVIII|                 XXXVIII.~Az udvari orvos, Pantaleon utóda, nagyon
32       V,  XXXVIII|           vállalja másodszor is az orvos bejelentését.~A görög azonban
33       V,  XXXVIII|          úr - felelte nyugodtan az orvos. - Hanem ha te el akarsz
34       V,  XXXVIII|            megindulással. - Mondd, orvos, nincs remény?~Az orvos
35       V,  XXXVIII|            orvos, nincs remény?~Az orvos a szakember alaposságával
36       V,  XXXVIII|           estig tarthat még el.~Az orvos elhalkította a szót, mert
37       V,  XXXVIII|        lépteivel visszasietett.~Az orvos lábujjhegyen lépkedett fel
38       V,  XXXVIII|    skarlátot simogatta, s amint az orvos lépteit meghallotta, ráemelte
39       V,  XXXVIII|        volt?~- Igen - bólintott az orvos, és megkereste karján a
40       V,  XXXVIII|             A kisfiút láttad-e?~Az orvos meglepetve nézett rá. Úgy
41       V,  XXXVIII|    Elkezdett halkan sírdogálni. Az orvos nem vigasztalta. Számított
42       V,  XXXVIII|   megszólalt.~- Ereszd el a kezem, orvos. Rosszul esne neki, ha meglátná.
43       V,  XXXVIII|        csak õneki szabad fogni.~Az orvos nem látta semmi értelmét
44       V,  XXXVIII|        aztán hirtelen felnézett.~- Orvos, van nekem lelkem?~Az orvos
45       V,  XXXVIII|        Orvos, van nekem lelkem?~Az orvos kapott rajta, hogy olyan
46       V,  XXXVIII|        legjobbkor érkezett meg. Az orvos sietett félreállni, õ pedig
47       V,  XXXVIII|         kell félteni, szamár az az orvos.~Körül is nézett, hogy majd
48       V,  XXXVIII|       Milyen jól melegítenek ezek, orvos - mosolygott el. - És milyen
49       V,  XXXVIII|        összefolyik a szemem elõtt, orvos. Most már te olvass!~Az
50       V,  XXXVIII|             Most már te olvass!~Az orvos ugyan komoly ember volt,
51       V,  XXXVIII|    megadják neki a tiszteletet.~Az orvos a lépcsõk aljáig eléje ment
52       V,  XXXIX  |       ágynak esett, s állapotát az orvos olyan nyugtalanítónak találta,
53       V,  XXXIX  |          most apátiába ment át. Az orvos jelentését a császárné megbetegedéséről
54       V,  XXXIX  |       triumfusra emlékeztetett. Az orvos közbenjárására azt is elrendelte