Rész, Fejezet

 1       I,  I      |     menyasszonya a princepsnek, azt mindenki tudja. Úgy házasodnak ezek
 2       I,  I      |             senki se figyelt rájuk. Mindenki a szegény Minervina küzdelmét
 3       I,  I      |         vértócsájában. A balesetbõl mindenki rosszat jövendölt, de Bion
 4       I,  II     |          szerénykedj, Lactantiusom. Mindenki tudja, hogy te adod a mintát
 5       I,  III    |            kész volt porban csúszni mindenki elõtt, aki lábát a nyakára
 6       I,  V      |           Nekiadott a császárnak.~- Mindenki rabszolga - pattant föl
 7       I,  V      |             gondoltam volna?~- Mert mindenki annak hívja. Az „Armentarius”-
 8       I,  VIII   |       gyógyítja a császárnét. Annak mindenki örült titokban, hogy Sincellusnak
 9       I,  VIII   |  mendemondák igazak lehettek, arról mindenki meggyõzõdhetett az augustusok
10       I,  XI     |             bevezetõ tojásételeket. Mindenki némán emelte meg poharát,
11       I,  XIII   |     kérdezõsködött tovább.~- Tudom, mindenki úgy tesz, mintha nem emlékezne.
12       I,  XIII   |        emlékezne. De a hátam mögött mindenki azon röhög. A legutolsó
13       I,  XIV    |        azokról pedig hallgatni kell mindenki elõtt. A legkisebb államtitok
14       I,  XV     |          hogy levághassa a hajukat. Mindenki püspökhajat akart tõle venni
15       I,  XV     |        eleget összeeszkábálni, mert mindenki csak keresztet akart venni.~-
16       I,  XVI    |           akik ellene vannak. Pedig mindenki ellene van, aki nincs vele,
17       I,  XVI    |             szabott a gyülekezetre. Mindenki megfélemülve hallgatott,
18       I,  XVI    |         tartani a saját koronájára.~Mindenki tudta, hogy a császárné
19       I,  XVI    |        változás eszközéül, amelyrõl mindenki beszél. Elbeszélte, hogy
20       I,  XVI    |          görbe hátú, kopasz ember - mindenki tudta róla, hogy Anthimius
21       I,  XVI    |            látni az Isten országát.~Mindenki hajlandó lett volna ezt
22       I,  XVII   |            merek róluk számot adni. Mindenki szeretne itt hinni, de senki
23       I,  XVII   |      császár életének megmentõjére, mindenki biztosra veszi.~Gyertyáim
24       I,  XVIII  |          elõtt a nobilissima elõtt. Mindenki arról akarta volna meggyõzni,
25       I,  XIX    |       úgyhogy az írás legyen felül, mindenki elolvashatja a maga szemivel.~
26       I,  XIX    |          szívében az istenek. Abban mindenki egyetértett, aki nem volt
27       I,  XXI    |            sérthetetlen. Ennélfogva mindenki hazaáruló, aki felségsértõ,
28      II,  XXII   |          ujjával a császár arcát. - Mindenki megvan, akit keresel. Az
29      II,  XXII   |         áldozati állatokat. S mikor mindenki azokat figyelte, odasompolygott
30      II,  XXIV   |            hete volt tagja, s máris mindenki vezetõül tisztelte.~Már
31     III,  XXVII  |      birodalom leghíresebb fürdője. Mindenki azt kérdezte a lictoroktól,
32     III,  XXVII  |             nem tört ki forradalom, mindenki köpönyegét libegtette magán,
33     III,  XXVIII |              szemben a nobilissima. Mindenki mögött állt egy pohárnok,
34     III,  XXVIII |          most építtetett Rómának, s mindenki figyelmesen hallgatta. Ezt
35     III,  XXX    |          találok az egész házban.~- Mindenki a szíve után jár, szentséges
36     III,  XXX    |             Biztosra vette, hogy ha mindenki a szíve után jár, akkor
37     III,  XXXI   |     isteneknek. Ebben az ajánlásban mindenki megtalálhatta a magáét.
38     III,  XXXI   |            satyrium-gyökeret, amely mindenki számára biztosította a szerelmi
39     III,  XXXI   |          mondta aljas embernek, sõt mindenki elismeréssel nyilatkozott
40     III,  XXXI   |             hogy énhozzám jó legyen mindenki.~- Nekem adod az imádságodat?~-
41     III,  XXXII  | szemcsillanásában tovább él valaki. Mindenki, akitõl azt a mozdulatot
42     III,  XXXII  |            más páva-ragyogása, mert mindenki hagyott rajta valamit a
43     III,  XXXIII |           bánnak a római néppel, ha mindenki a mi védõszárnyaink alá
44     III,  XXXIII |             és a gyûrûvel. Most már mindenki elõtt foghatom a kezedet,
45      IV,  XXXIV  |        valaki?~- Itt, Rómában, ahol mindenki a mi emberünk? Babek úgy
46      IV,  XXXV   |        mindenkit megváltott, de nem mindenki hisz neki. Vannak emberek,
47      IV,  XXXV   |           idegen. Ha van megváltás, mindenki csak maga válthatja meg
48      IV,  XXXVI  |             valami cincogást. Igen, mindenki a helyén ül, és várakozóan
49      IV,  XXXVI  |      valamit. Egyszerre csönd lett, mindenki elõregörnyedve hallgatott.~-
50      IV,  XXXVI  |       Máglyára az istentelenekkel!” Mindenki felugrált, öklüket rázó
51      IV,  XXXVII |      Mindjárt útbaigazították, mert mindenki ismerte Candelabrum isten
52       V,  XXXVIII|           nobilissima voltam. Engem mindenki szeretett, de ti nem.~-
53       V,  XXXIX  |           tõlük kaptam...~Hanem azt mindenki megértette, mikor letépte
54      VI,  XL     |             sem volt nevethetnékje. Mindenki érezte, hogy nem egy ember,