Rész, Fejezet

 1       I,  I     |               mozgott. Ez Bion volt, a matematikus. Ebben a korban így hívták
 2       I,  I     |             Hadd futni - szólalt meg a matematikus is -, látom, úgyis megkapta
 3       I,  I     |           bocsánatot mindannyiuktól.~A matematikus végigtapogatta az övét.~-
 4       I,  I     |              gömbölyû bõr­erszényét. A matematikus elfüttyentette magát.~-
 5       I,  II    |               a beszéded? - kérdezte a matematikus a rhetort.~- Háromszor befejeztem,
 6       I,  II    |             Lehetséges - vont vállat a matematikus -, de az ilyesmi ne nyugtalanítson.
 7       I,  II    |                övén az ezüstkulcsot. A matematikus belekarolt.~- Legalább te
 8       I,  II    |                parancsolt bennünket?~A matematikus a szakállába dörmögött.~-
 9       I,  II    |      kérdezhetnéd meg a csillagokat?~A matematikus most már elkomolyodott.~-
10       I,  II    |            Bion. Rabszolgának adtak.~A matematikus megrázta a fiú fülét.~-
11       I,  II    |            tudom, kitõl féltene itt.~A matematikus megütögette a fiú derekát,
12       I,  IV    |                                  IV.~A matematikus a szent palotának egyik
13       I,  IV    |                köhécselt pajzánkodva a matematikus.~- Hát azt mondták, Titanillánál
14       I,  IV    |                õtitánsága - mutatott a matematikus egy sárga márvány-villára.
15       I,  X     |            szokatlansága tette, hogy a matematikus alig ismert rá a császárra,
16       I,  X     |            szobád, uram - hajlongott a matematikus -, és ha te azt is be tudod
17       I,  X     |            megvárod, míg szólítalak.~A matematikus már kitette viasztábláját
18       I,  X     |               Erõsíti vagy gyöngíti?~A matematikus habozott.~- A Venus erõsít
19       I,  X     |            Apollinaris! Apollinaris!~A matematikus tágra meredt szemmel figyelt.
20       I,  X     |          fiúnak úgy tûnt föl, mintha a matematikus sápadtabb és komolyabb volna,
21       I,  X     |                hogy ne fenyegethess.~A matematikus tökéletesen visszanyerte
22       I,  X     |             mohón kapott rajta, hogy a matematikus az istenekre hárította a
23       I,  X     |               Nem, uram - mosolygott a matematikus -, csak bebizonyítottam
24       I,  X     |             tudnak lenni az istenek!~A matematikus elcsodálkozva látta, hogy
25       I,  X     |               jelentette ki Bionnak. A matematikus térdhajtással vett búcsút,
26       I,  XIV   |           körül. Bion csak egy szegény matematikus volt, nem is nagyon kereste
27       I,  XVII  |            tudd meg, nyugdíjba küldött matematikus, hogy most én vagyok a császárnak
28       I,  XVII  |        elveszíteni, mert teveled, öreg matematikus, nem lehet veszekedni. De
29       I,  XVIII |            várakozott a látogatókra. A matematikus penészes tekercsei az asztal
30       I,  XVIII |           benne, és örült neki, hogy a matematikus nem úgy beszél, mint Antiochiában.
31       I,  XIX   |           értem - mondta Lactantius.~A matematikus a vállára veregetett.~-
32       I,  XX    |              nélkül nézett maga elé. A matematikus sírás­hoz nem szokott szeme
33      II,  XXII  |                a barátságnak, amirõl a matematikus képzelõdött. Maga is csalódott,
34      IV,  XXXV  |           csukta be ablaka fatábláit a matematikus, és fényes nappal mécsest
35      IV,  XXXV  |               neki baráti üdvözletet a matematikus. - Mindjárt jön érte a nikomédiai
36      IV,  XXXV  |              van, rhetor - bólintott a matematikus -, csak duruzsolj tovább,
37      IV,  XXXV  |               keményen megszorította a matematikus kezét.~- Én is készen vagyok.
38      IV,  XXXV  | istenseregletre mondom! - ugrott fel a matematikus.~Quintipor lépett be. Bion
39      IV,  XXXV  |           saját fegyvereit fordítván a matematikus ellen.~- Ha a test olyan
40      IV,  XXXV  |             odatalálunk, ugye, Bion?~A matematikus bólintott, és megkérdezte,
41      IV,  XXXVI |      királylány virágos ablaka felé.~A matematikus lábujjhegyen osont el a
42      IV,  XXXVI |             nekem - egyenesedett föl a matematikus, megdörgölve köszvényes
43      IV,  XXXVII|                is. Arról értesítette a matematikus, hogy vénkorára hallatlan
44      IV,  XXXVII|               csillagok alatt egy öreg matematikus számára, fiam, mint fiatal
45       V,  XXXIX |            héten jelentést tenni, de a matematikus elhallgatott. Utolsó Levele
46       V,  XXXIX |                és berohant a szobába a matematikus.~- Uram - esett térdre a
47       V,  XXXIX |         hangjában, nem kényszerítés. A matematikus feleletében csupa kétségbe­
48       V,  XXXIX |                küszöböt, éppen mikor a matematikus a kopor­sóról kezdett beszélni. -
49       V,  XXXIX |              volna mind a ketten, de a matematikus, aki már kezdte nyugodtságát
50       V,  XXXIX |            érteni, hogy „hé, zsidó!”~A matematikus meglökte térdével a hátát.~-
51       V,  XXXIX |              deszkák recsegését, sõt a matematikus szavát is csak harmadszorra
52       V,  XXXIX |             nyilván nem elõször már.~A matematikus odaugrott. Egy rabszolga
53       V,  XXXIX |                 Te menj elõre, Bion.~A matematikus benyitott, de rögtön visszafordult.~-
54      VI,  XL    |               üdvözletét küldi Bion, a matematikus~- Lactantiusom, ne vedd