Rész, Fejezet
1 I, III | Rómáig, és nem minden császár jutott el a bevonulásig. Nemcsak
2 I, III | országos gondjaik közt nemigen jutott eszükbe egymás után sóvárogni.
3 I, III | aki pár hónappal azelõtt jutott árvaságra. Az anya halála
4 I, IV | kapta. Ahová csak a híre jutott el, ott nem izgultak miatta.
5 I, V | õt várta vele. De eszébe jutott az a mosoly, amellyel Bion
6 I, VII | sikerek útján, csak lassan jutott el az utolsó kapuig. S ott
7 I, IX | akarták megünnepelni. Errõl jutott eszébe a pessinusi jósnõ;
8 I, IX | zavartan nézett rá.~- Hogy jutott az eszedbe, anyácska? Sohase
9 I, IX | egy másik változó szempár jutott az eszébe. Az is feltûnt
10 I, IX | esztendõs. Nem hallottad? Az jutott eszembe... õ is... a mi
11 I, X | Illíria felé, s talán el se jutott hozzájuk a hír, amely különben
12 I, XI | tudta, hogy neki is eszébe jutott Helena.~Az augustus fölhagyott
13 I, XIII | mostanában csak olyankor jutott eszébe a perzsa, ha látta.
14 I, XIII | lélegzete. Egyszerre eszébe jutott a kottabosz, és megelevenedtek
15 I, XIII | s most már az is eszébe jutott, hogy a dajkája azt mondta
16 I, XIII | neki a perzsa hadszíntér jutott. Saporral állt szemben,
17 I, XIV | többi istennek eddig nem jutott eszébe. Emlékezett rá, hogy
18 I, XVI | tanulmányozásán keresztül jutott el a kereszténységhez, nemcsak
19 I, XVI | gyülekezet. Senkinek se jutott eszébe, hogy a dallam ugyanaz,
20 I, XVI | császár elõtt, s ezért kegybe jutott nála - különösen meghatotta
21 I, XVIII | szerint bánt velük. De sohase jutott eszébe, ha nem látta õket,
22 I, XVIII | kellett kerülgetnie, az jutott eszébe, milyen óvatosan
23 I, XVIII | Quintipor még gondolatban se jutott el soha odáig, hogy talán
24 I, XIX | szolgám hová lett?~Csak most jutott eszébe, hogy Mnester már
25 I, XIX | istenhez sokkal közelebb jutott, mint az arany combú Püthagorász.
26 I, XX | sárga, ráncos arcon.~Eszébe jutott az antiochiai este, mikor
27 I, XXI | figyelt. Itt Alexandriában se jutott eszébe soha, hogy a felesége
28 I, XXI | gondoltak. Az egy pillanatra se jutott eszébe, hogy Bion lehetett
29 II, XXII | éltek, a római rabságra jutott Egyiptomban csöndes és szerény
30 II, XXIII | sivatag remetéje eszébe jutott a császárnak. Az alexandriai
31 III, XXVII | Ebbe a zugba azonban nem jutott se a halálfélelem üldözött
32 III, XXVIII | udvarban nyüzsögtek, sohase jutott eszébe egyet se megnézni.
33 III, XXIX | a fiú elõkerült, eszébe jutott minden veszedelem. Hogy
34 III, XXX | felejtették a fûben, és nem is jutott eszükbe keresni. Csak egyszer
35 III, XXX | Himerus, az epedés.~Az jutott eszébe, hogy a körülöttük
36 III, XXX | filozófusok és a költõk. A lánynak jutott eszébe, hogy jó volna már
37 III, XXXI | a favágó felé.~- Eszembe jutott már! Nem imádság, csak valami
38 III, XXXI | lábába a fájás, s csak most jutott eszébe, hogy a botját a
39 III, XXXII | megjárták. A lánynak az jutott eszébe, hogy ki kellene
40 III, XXXII | csakugyan az antiochiai vers jutott neki az eszébe. „Minden
41 III, XXXII | Fölháborodásában elõször nem jutott eszébe, hogy õ se parancsra
42 III, XXXII | epigrammáit. S amikor eszébe jutott, akkor új mérget facsart
43 III, XXXII | rajtuk, de befelé nem - jutott eszébe az elsõ találkozásuk,
44 III, XXXII | hogy ez még senkinek se jutott eszébe? - kacagta el magát
45 III, XXXIII | egymást. Bár Quintipornak több jutott esõbõl, lucsokból, szélbõl,
46 III, XXXIII | részvétnyilatkozatot a lánytól, bár eszébe jutott, milyen szépet mondott neki
47 IV, XXXV | Alexandriában, és sohase jutott eszébe, hogy Isten haragja
48 IV, XXXV | különös hangon Quintipor. Az jutott eszébe, vajon emlékszik
49 IV, XXXVI | csillagunk, és nekem eszembe jutott, hogy te most imádkozol
50 IV, XXXVI | rendõre közül negyven vigil jutott Pompejus színházára, azok
51 IV, XXXVII | völgyét elzárta. Megint eszébe jutott kis Tit. „A nap már a hegyre
52 V, XXXVIII| hogy az apának eszébe sem jutott a lánya. Reggel korán ugyan
53 V, XXXVIII| leánya is majdnem eszébe jutott Galeriusnak. De ez nagyon
54 V, XXXVIII| Sõt most már az is eszébe jutott, hogy a leveleket otthagyta
|