Rész, Fejezet
1 I, III | az elsõ augustus akart. Amint az Galeriust, õ Constantius
2 I, III | összeszólalkozott a két hadvezér, úgy, amint az katonák szokása, s attól
3 I, IV | elveszettnek gondoltak. De amint szétnyitotta a göngyöleget,
4 I, V | hogy összeesküdött ellene. Amint ezt Varanes meghallotta,
5 I, V | nobilissima szemét. Most amint pillantás nélkül rátágult
6 I, VI | reszketve emelkedett fel, amint a caesar továbbment.~- Uram -
7 I, VII | mindig úgy sikerült is, amint õ szerette volna, az óriási
8 I, VII | Germania széleirõl.~A császár, amint a templomot elérték, kiszállott
9 I, VII | ösztön nem is csalta meg. Amint a frontról visszavonulóban
10 I, VII | kezdte meg a kihallgatást, s amint a nevet kimondta, sugallata
11 I, VIII | száján szaladt ki a szó, amint a fáklyák fénye elöntötte
12 I, VIII | Diocletianus nevét kiáltozták. Amint a fáklyások rájuk világítottak,
13 I, X | És én még most is látom, amint homályos tekintete megfényesedik,
14 I, X | megfényesedik, és hallom, amint vértelen ajkai suttognak.~-
15 I, XII | melegség volt a hangjában. Csak amint a homlokán kezdve elkezdte
16 I, XV | elfelejtette a kívánságát, amint a fiút meglátta, aki búcsúzni
17 I, XVI | Dániel próféta jelent meg, amint Baál templomában szurokpogácsával
18 I, XVI | gonosz fáraó jelent meg neki, amint bíbortakarós ágyában lángok
19 I, XVI | Nagyon melegen búcsúzkodtak. Amint a praefectus magára maradt,
20 I, XVII | megszédített a múlt illata, amint felém csapott életem kiszáradt
21 I, XVII | jutottak isten birtokába, amint õk állították. Nos, azt
22 I, XVII | térítette magához -, de amint az augusta meghallotta lánya
23 I, XVII | A magam szemével láttam, amint egy inkább buzgó, mint okos
24 I, XVII | a lelkiismeretemnek is. Amint botorság volna azt állítani,
25 I, XVIII | maga elõtt, s õ hallotta, amint a nobilissima csodálkozó
26 I, XVIII | lakására bukkant rá, de amint megállt találgatni, melyik
27 I, XIX | papformájú embert látott, amint beszélgetve megálltak az
28 I, XX | elmosolyodott. A császár mindjárt, amint Alexandriába érkezett, azzal
29 I, XXI | a föld, s többen látták, amint Nagy Sándor holtteste föl
30 I, XXI | vértõl voltak összeragadva, s amint az asztalra állította, hullott
31 I, XXI | Hallom a mennyei karokat, amint hozsonnát zengenek Dávid
32 II, XXII | Quintiport látta maga elõtt, amint odábblökte egy gladiátor
33 II, XXII | mindjárt vissza is kapta, amint jövendõjét a lány arcában
34 II, XXIII | magister.~Quintiporból, amint a tizenkilencedik évét betölti,
35 II, XXIV | illatát, s hallotta, hogy amint a haldoklók éneke fölfelé
36 II, XXIV | öltözött angyalokat is látták, amint pálmaágakat lengetnek a
37 II, XXV | a zöld fügét. Látta már, amint együtt majszolták Titanillával,
38 III, XXVII | elválasztotta tőle Gránátvirágot, amint Alexandriából megérkeztek.
39 III, XXVIII | lánya elõször fogja látni, amint rabszolgamunkát végez.
40 III, XXIX | ábrázolta minden istenével, amint Jupiter felosztja köztük
41 III, XXXI | hogy az ölembe vehesselek.~Amint hazaért, levelet talált
42 III, XXXII | rögtön lecsúszott a földre, amint kutyacsaholás ütötte meg
43 III, XXXII | Õszintén megszégyellte magát, amint a lány elsápadt arcába és
44 III, XXXIII | volt, férfihang felelt, s amint ajtót nyitott neki, egy
45 IV, XXXIV | segítség a tergyedt embernek: amint talpon volt, egész fürgén
46 IV, XXXVI | meghívott napistent is. Amint megjelenítette a kéjt és
47 IV, XXXVI | szégyenkezést és a gúnyt, amint hallhatóvá tette a láthatatlan
48 IV, XXXVI | kijelentette ezt, minden este, amint a szerepe kívánta. Megkérte
49 IV, XXXVII | mutatott sértõdést.~- Úgy van, amint mondod, Bionom. Istené a
50 V, XXXVIII| a skarlátot simogatta, s amint az orvos lépteit meghallotta,
51 V, XXXVIII| gyermekifjúnak ábrázolták, amint mákfejjel játszadozik. Mostaná
52 VI, XL | örömed se, s a te istenedet, amint tudom, úgysem a föld teremtette.~
|