Rész, Fejezet
1 I, V | cesareai legatus volt akkor, de Trulla - ez a dajkám, tudod, megesküszik
2 I, V | hogy az apám elhagyta. Trulla azt mondja, valami zsidó
3 I, V | kábultan kérdezte:~- Te vagy, Trulla? Mit akarsz?~- A princeps
4 I, XIII | Kelletlenül utasította el Trulla frissítõit, s fürdõ után
5 I, XIII | rászorította a szívére.~Trulla tipegett be a szobába, újabb
6 II, XXVI | már díszruha volt, amelyen Trulla hátul igazított valamit.
7 II, XXVI | rajta.~- Ne félts engem, Trulla a maga meleg pólyájába csavargatott.
8 II, XXVI | egyszer neked is enned kell a Trulla lángosából!~Az õr utat engedett
9 III, XXVIII| nem találkozhat Tittel. Trulla éppen abban az órában fogja
10 III, XXVIII| helyrehozzuk a ruhádat. Trulla! Trulla!~Valahonnan bepördült
11 III, XXVIII| hozzuk a ruhádat. Trulla! Trulla!~Valahonnan bepördült a
12 III, XXVIII| Titanilla megfricskázta Trulla tömpe orrát.~- Az nem tartozik
13 III, XXVIII| dobozka fehér port hozott be Trulla, egy kis tányér ecetet meg
14 III, XXVIII| anyó. Eredj dolgodra.~Ahogy Trulla kitotyogott, odatérdelt
15 III, XXVIII| most ügyesebb légy, mert Trulla nem fog több port adni.~
16 III, XXIX | belemerülni az álomba, mikor Trulla ijedten fölrázta a meglepõ
17 III, XXX | rontva az egész napjuk. Még Trulla se tudta õket felvidítani,
18 III, XXX | Tricongius, se ijesztõ, sõt Trulla is csak jelképileg volt
19 III, XXXI | eltitkolhatatlanul húzta. Trulla ajánlotta ugyan, hogy meghúzogatással
20 III, XXXI | Ha ezt tudom, akkor nem a Trulla köpönyegét kapom magamra,
21 III, XXXI | teszi a nobilissimát, mint a Trulla lebernyege. Annál nagyobb
22 III, XXXI | feljön. Hat csillagból áll. Trulla úgy mondta, szék-csillag,
23 III, XXXI | a feje alatt a vánkost. Trulla bökdösött a bordái közé.~-
24 III, XXXI | átkötõ zsinegé.~- Köszönöm, Trulla. Majd úrnõm kívánsága szerint
25 III, XXXII | fürdõruhájáért, addig, míg Trulla összekészíti az eleséges
26 III, XXXII | nimfa történetét csak nem Trulla mesélte neki? Martialist
27 III, XXXII | Dideregve bújt a fiúhoz. - Trulla Lepényt süt, és mézes bort
28 III, XXXII | Gyere, gyere! Ha elalszik Trulla, nehéz bele lelket verni -
29 III, XXXII | Nem mehetek, kis Tit, Trulla...~- Te Trullától félsz? -
30 III, XXXII | ezzel a nagy bizalommal. Trulla elõtt sohase volt titka.
31 III, XXXII | csak a dajka tud!~- Nem Trulla miatt félek, kis Tit.~-
32 III, XXXIII| szélbõl, Tit betegedett meg. Trulla ágyban tartotta, öntögette
33 III, XXXIII| egyszer ilyent mondasz, Trulla, akkor a fejedhez vágom
34 III, XXXIII| kiszaladok az utcára. Ezt akarod?~Trulla elvigyorogta magát.~- Hát
35 III, XXXIII| álmodban - mondta másnap Trulla. - Már látom, hogy addig
36 III, XXXIII| selymeket is hozott, amelyeket Trulla bontogatott addig, míg õ
37 III, XXXIII| nászágyat - lelkendezett Trulla, - de ilyen szépet még nem.
38 III, XXXIII| ollóvásárlást nem õrá bízza. Ahhoz Trulla mégiscsak jobban ért, mint
39 III, XXXIII| virágos narancság.~- Mi hír, Trulla? - kiáltott ki a zörgetésre.~
40 III, XXXIII| kiáltott ki a zörgetésre.~Nem Trulla volt, férfihang felelt,
41 III, XXXIII| egyenesen Tithez vitette magát. Trulla mérges toppantással fogadta.~-
42 IV, XXXVII| és a ragyogó hullámokban Trulla szökdösött ide-oda, mint
43 IV, XXXVII| élemedettebb kövér delfin.~- Trulla! Te vagy? - könyökölt fel
44 IV, XXXVII| elfelejtette meglepetésében.~- Trulla! Hát te férjhez mentél?~
45 IV, XXXVII| szíved úrnõdet elhagyni?~Trulla visszadobta a tógát a mozaikra,
46 IV, XXXVII| gondolhatsz ilyent? - szikrázott Trulla szeme.~- Az ura?~Trulla
47 IV, XXXVII| Trulla szeme.~- Az ura?~Trulla megvetõen lepittyesztette
48 IV, XXXVII| De hát minek az oka, Trulla? - Quintipor a bordáin érezte
49 IV, XXXVII| Aranyvirágom”, mondtam neki. „Jó, Trulla, eredj”, felelte rá. „De
50 IV, XXXVII| többet, Aranymadaram.” „Jó, Trulla, ne gyere.” Hát ezt érdemeltem
51 IV, XXXVII| meleg. Márpedig azt az öreg Trulla jobban tudja, mi kell az
|