Rész, Fejezet
1 I, I | tartott, s idegessé tette a császárt. Egyszer dühében megesküdött
2 I, I | arra, hogy biztosítsa a császárt a gyõzelemrõl. Õ kiolvasta
3 I, III | polgári életet élt. Minden császárt vállalt, aki ellátta zsolddal,
4 I, III | ajándékokat. Legfeljebb olyan császárt kívánt volna az istenektõl,
5 I, III | sokkal jobban tisztelte a császárt, semhogy válaszában erre
6 I, IV | vallásfilozófiára tanítgasd a császárt. Diocletianus nem Marcus
7 I, VI | VI.~Ha a császárt csak isteni díszében pillanthatták
8 I, VII | decurio biztosította róla a császárt, hogy alattvalói boldogan
9 I, VII | világ, amelytõl urát, a császárt udvara zárta el, az isteneket
10 I, VII | Mint nagy és szerencsés császárt választotta mintaképének,
11 I, VII | város tanácsházában várta a császárt, senki se sejtette, milyen
12 I, VIII | lovasok elé. Látni akarták a császárt, legalábbis csak a Diocletianus
13 I, IX | egész délután küldte az urát császárt nézni a forumra, de a kertész
14 I, IX | neveltetett is belõled.~A császárt a gynaeceumban találták.
15 I, IX | katonák nyíltan szoktak császárt gyilkolni, a finom, csiszolt
16 I, IX | Csöndesíteni kívánta a császárt.~- Quintipor, a kertész
17 I, X | és amivel õt szolgálta, a császárt és az apát. Akar-e valamelyik
18 I, X | levegõjét sem. Arra kérte a császárt, engedje meg neki, hogy
19 I, XIII | elfogta magát Valerius császárt, elevenen megnyúzatta, és
20 I, XIV | nem tapasztalt semmit. A császárt nem látta olyan zord embernek,
21 I, XIV | sem volt, gondba ejtette a császárt. Úgy látta, az istenek féltékenyek,
22 I, XIV | való ragaszkodás vezette a császárt. Mint hadvezér és mint proconsul
23 I, XIV | lesz a keresztényekkel. A császárt meglepte, hogy caesarját
24 I, XV | nobilissima.~- Persze a császárt kíséred.~- Az úton az augusta
25 I, XVI | maguk rossz útjára térítik a császárt is. Világért se szeretné,
26 I, XVII | hogy tettre akarja bírni a császárt a keresztények ellen, akik
27 I, XVII | a császár hálószobája. A császárt csak az mentette meg, hogy
28 I, XVII | akarata eltávolította onnan a császárt, nem büntetni, csak figyelmeztetni
29 I, XVII | megpörkölõdött ugyan egy kicsit, de a császárt úgy kiragadta a lángok közül,
30 I, XIX | viselkedni, mint tegnap. Tegnap a császárt és a titkárát vezettem le
31 I, XX | igyekezett Bion biztatni a császárt.~- Ó, Bion, ha te azt tudnád,
32 I, XXI | továbbra is védelmezi a császárt. De kicsodák akkor azok,
33 I, XXI | másik bíborban játszott.~A császárt még ezeknél a nagyszerû
34 II, XXIII| annál inkább megnyugtatta a császárt, mert Alexandriában sem
35 II, XXIII| szidalmazza az isteneket és a császárt, és egynek se lehet a haja
36 II, XXV | valamelyiket a földre.~A császárt nem lepte meg a kérdés felvetése.
37 II, XXVI | bizonyította, hogy csakugyan a császárt kereste fel. Nem mert olyan
38 III, XXVII| veszedelem fenyegette a császárt, s csak az menthette meg,
39 IV, XXXIV| legöregebb tisztjük.~- Gyûlölöd a császárt? Mindnyájan gyûlölitek?~-
40 IV, XXXIV| héten leölhettek egy-egy császárt, és árverésen adhatták el
41 IV, XXXIV| félrevezeti a tehetetlen, öreg császárt addig is, míg az istentelenekre
42 IV, XXXV | a levélbe. Arra kérte a császárt, vegye elõ azt a horoscopiumot,
43 V, XXXIX| hozzáfûzött reményeket. A császárt ez a levél annyira boldoggá
44 V, XXXIX| ez, ha csillapította is a császárt, megnyugtatni éppúgy nem
45 V, XXXIX| visszanyerni, eléjük állt. Nem a császárt és a császárnét látta már
46 V, XXXIX| meg belõle annyit, hogy a császárt éltetik, s egy kicsit elmosolyodott,
47 V, XXXIX| Szinte ölében vitte ki a császárt a szent tölgyek alá, ahol
48 V, XXXIX| egy gyermeket tette föl a császárt az emelvényre. Amikor azonban
49 V, XXXIX| kis kocsi már várta is a császárt a palota elõtt, hogy a kikötõbe
50 V, XXXIX| Bion a karjába roskadt császárt végigvitte a folyosón, amely
51 V, XXXIX| sehol. Nyilván elment az új császárt éltetni. Nem sokáig gondolkozott,
|