1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1803
Rész, Fejezet
501 I, XIV | vigyázzanak a birodalom békéjére és boldogságára? A császár
502 I, XIV | fiának, aki éppen úgy szelíd és békés természetû, mint õ.~
503 I, XIV | császárt. Mint hadvezér és mint proconsul sok tanácskozást
504 I, XIV | szólt, hogy bár aranyat és ezüstöt nem szabad kivinni
505 I, XIV | végkielégítést aranyban és ezüstben viszik magukkal.
506 I, XIV | azt, aki csak rézpénzt és római asszonyt visz haza,
507 I, XIV | népesítik be a járványok és adó-emigrálások miatt lakatlanná
508 I, XIV | teljesíteni fogják. Maximianus és Galerius összevillantotta
509 I, XIV | összevillantotta a szemét, és hallgatott. Ellenben a hadügyi
510 I, XIV | területérõl. Ami kárt az ipar és kereskedelem látszólag szenved
511 I, XIV | fegyvereiket megélesíteni, és soha többet nem merészelik
512 I, XIV | aki szintén észrevette, és jóváhagyásra magyarázta
513 I, XIV | császárné mögött szelíd és értelmes arcú férfi állt
514 I, XIV | felének kormányzásában, és mint akaratának mindenkor
515 I, XIV | azt kérdezte, hangjában és arcán az indulat minden
516 I, XIV | császároknak, a törvényeknek és az egész természetnek.~Mintegy
517 I, XIV | halhatatlanokat. Aztán papjaink és az õ papjaik meghallgatásával
518 I, XIV | akkor harcban állottunk. Vad és erõszakos emberek voltak,
519 I, XIV | A fehér caesar, Helenára és Minervinára gondolva, óvatos
520 I, XIV | Constantius zavarba jött, és gyorsan befejezte szavait.
521 I, XIV | de bizonyos, hogy szelíd és békességes emberek lehetnek,
522 I, XIV | pártfogását fia, a legjámborabb és legkegyesebb caesar számára.
523 I, XIV | lecsúsztatta felsõtestérõl a ruhát, és mutatta hátán az ostorcsapások
524 I, XIV | intett neki a császár, és komoran fordult Constantiushoz. -
525 I, XIV | keresztények mégse mindenütt szelíd és békességes emberek.~Constantius
526 I, XIV | csapkodta össze a kezét, és megállapította, hogy az
527 I, XIV | mellén összefont karokkal és sötét tekintettel várta
528 I, XIV | költségemen építtesd újra, Caesar, és szállíttasd oda a nagy istennõ
529 I, XIV | istengyalázók kikutatását és megbüntetését rád bízom.~
530 I, XIV | hangja elégedetlen volt.~- És nem félsz attól, Dominus,
531 I, XIV | kormányzójának.~Azzal felállott, és elhagyta a trónt. A miniszterek
532 I, XIV | miniszterek eléje járultak, és térdre borulva megcsókolták
533 I, XIV | csókra Diocletianus. - Okos és kedves fiú.~Aztán Maximianushoz
534 I, XIV | Aranyfénye felderíti a mi csöndes és komoly udvarunkat.~Elõrement,
535 I, XV | akarja venni az új hitet, és tudni akarja, hogy kik tartanak
536 I, XV | legrégibb egyháza Szíriának, és maga Antiochia legnagyobb
537 I, XV | város az utcákon nyüzsgött, és minden ember keresztvetéssel
538 I, XV | gúnyolódva rázták a fejüket, és verték a mellüket. Õk igen,
539 I, XV | De akik olyan ügyetlenül és félénken vetik a keresztet,
540 I, XV | Mnesterrel, a püspökkel sétált, és minden fordulónál a baloldalára
541 I, XV | tõle venni talizmánnak, és a jóember nem tudta másképp
542 I, XV | mindjárt elállták az útját, és térden állva kérték áldását.
543 I, XV | elvégezte esti imádságát, és álomra hajtotta fejét. Csak
544 I, XV | azonban nála Apolló papja, és kétségbeesve jelentette
545 I, XV | halni. A püspök megszánta, és különben is kötelességének
546 I, XV | helyezte a viasztáblát, és erre Apolló csakugyan megszólalt.~
547 I, XV | Lelkesen éltették Krisztust és a püspököt, s az ovációban
548 I, XV | Gyereket! - felelték azok, és most már a katonákat is
549 I, XV | felhõiben, villámlással és vízözönnel pusztítja el
550 I, XV | a halottat az alvilágba, és megvédi a Kerberosz harapásától!
551 I, XV | minden házban szerencsét és gazdagságot ürít az asztalra!~
552 I, XV | Útravalókat vásárolt a boltokban, és majd agyonnyomták az utcákon
553 I, XV | hozzá, ha itt hagynálak, és beszegõdnék hozzá fauninasnak?~-
554 I, XV | beleburkolózott, csak szeme, szája és kíváncsi kis orra látszott
555 I, XV | összetette a kendõ alatt, és gyerekes bájjal könyörgött.~-
556 I, XV | neki szól a kézmozdulat, és elébük sietett.~- Két és
557 I, XV | és elébük sietett.~- Két és fél asért számítom nektek
558 I, XV | Jobban szemügyre vette õket, és fölemelve a deszkát, egy
559 I, XV | fakeresztek koppantak, és ruhába tûzésre való ólomfeszületek
560 I, XV | szétvetette a karjait, és kifelé fordította a tenyereit.~-
561 I, XV | Kivette a két legkisebbet, és az egyiket odaadta a fiúnak.~-
562 I, XV | szerint való tunika ujját, és a csukló felett megszúrta
563 I, XV | ilyent elõször. Fehér volt és ártatlan szemû, bégetni
564 I, XV | tudott még, csak nyöszörögni, és ahogy körülszaladta a nyakát
565 I, XV | elszaladtam ijedtemben, és soha többet nem tudtam véres
566 I, XV | fedelét az ólomfeszületre, és bosszúsan nézett a szemfüles
567 I, XV | jönni - karolt a fiúba, és idegesen húzta magával a
568 I, XV | vad tekintetû filozófus, és kinyújtott karjaival mind
569 I, XV | nektek, bíborban dõzsölõk és pehelyvánkosok közt fetrengõk!
570 I, XV | vetését az õ szántóföldjén, és bal kezébõl kiönti az ítélet
571 I, XV | belõletek, sötétség fiai és lányai!~Az utolsó oszloptól
572 I, XV | praefectura palotájából, és korbáccsal verik szét maguk
573 I, XVI | bevitték a praefecturára, és az irenarchos elé állították,
574 I, XVI | hint az Isten búzájába, és a tiszta bárányok közé becsempészi
575 I, XVI | mondta emelt hangon Ammonius, és megmutatta hátán a korbácsütések
576 I, XVI | zálogául szolgáló sebeket, és megilletõdött szívvel mutattak
577 I, XVI | a forumon történtekrõl, és szelíd feddéssel fogadta
578 I, XVI | bálványimádóktól templomaikat, arany és ezüst kincseiket, palotáikat
579 I, XVI | ezüst kincseiket, palotáikat és földjeiket, és nem hagyni
580 I, XVI | palotáikat és földjeiket, és nem hagyni meg nekik egyebet,
581 I, XVI | megilleti õket: a sírást és fogak csikorgatását.~- Megkeveredett
582 I, XVI | egyenlõ rangúnak az Atyával és Fiúval. Úgy találta, hogy
583 I, XVI | lévén harcos természetû és vitatkozó elme, inkább csak
584 I, XVI | hivõk, fedetlen fejû férfiak és elfátyolozott arcú nõk.
585 I, XVI | szent könyvekkel, olaj- és krizma-tartó csészékkel,
586 I, XVI | õ szolgáltatta ki kenyér és bor színében az úrvacsorát
587 I, XVI | rezgett a forró levegõ, és szivárványgyûrû vette körül
588 I, XVI | izgalom fûtötte a lelkeket, és tette csillogóvá a szemeket.
589 I, XVI | megjövendölte a világ közel végét és a gazdagok elkárhozását.
590 I, XVI | irtózatos üvöltésben tört ki, és lezuhant az emelvényrõl.~-
591 I, XVI | megint az emelvényen állt, és folytatta beszédét.~- Testvéreim -
592 I, XVI | hallottak. Ezek lelkükben és arcukban megvidámodtak azon,
593 I, XVI | Megrázott, hogy megfélemlítsen, és megkötözte nyelvemet, hogy
594 I, XVI | Mindenfelõl lángoló szemek és az álmélkodástól felnyílt
595 I, XVI | gyermekkorukban, hogy apáik és nagyapáik idejében, mikor
596 I, XVI | azonban bíborba volt öltözve, és homlokán gyöngyös diadémot
597 I, XVI | viselt. Aztán fölébredt, és kérte az Istent, világítsa
598 I, XVI | ágyában lángok közt feküdt, és elhamvadt egész palotájával
599 I, XVI | hangja most már süvöltött, és mint a végzet nagy fekete
600 I, XVI | ellene van, aki nincs vele, és õ nemcsak ellenségeit teríti
601 I, XVI | magára az angyalok alakját, és nyíltan megmondta, hogy
602 I, XVI | megköpdösését, megostorozását és fölfeszítését, mi igazán
603 I, XVI | hogy vetése csöndben nõjön, és elborítsa az egész világot.
604 I, XVI | aki törvényeinket áthágod, és másokat is arra csábítasz? -
605 I, XVI | Krisztust a szívében hordozza.~- És te olyan vagy?~- Igen, mert
606 I, XVI | hogy: én õbennök leszek, és õk énbennem.~Erre Trajanus
607 I, XVI | Ignác Rómába hurcoltassék, és ott a nép gyönyörködtetésére
608 I, XVI | vadállatok elé vettessék.~- És mégis tudva vagyon elõttetek,
609 I, XVI | máskülönben jóravaló ember volt, és csak ezért az egy gonosz
610 I, XVI | elszólítsa a birodalom élérõl, és a Trajanus megüresedett
611 I, XVI | hatalmát a császár elõtt, és intse arra, hogy forduljon
612 I, XVI | fordítson mindent jóra, és szentelje meg a békét az
613 I, XVI | fakeresztek hevernek az út szélén, és úsznak az Orontész habjain.
614 I, XVI | útjába esett, fölszedte, és eldobóikért Istenhez bocsátott
615 I, XVI | Kicserélte a templom arany és ezüst szobrait és edényeit
616 I, XVI | arany és ezüst szobrait és edényeit rézzel és ónnal.
617 I, XVI | szobrait és edényeit rézzel és ónnal. Igaz, hogy ilyesmit
618 I, XVI | Antiochiában bujtogatott a császár és az istenek ellen.~- Ugyan
619 I, XVI | maradt, bezárta az ajtaját, és mindent fölforgatott a szobában.
620 I, XVII | szobájában, amely sivárabb és ridegebb, mint egy régi
621 I, XVII | romanumot, ha több simulékonyság és kevesebb makacsság lenne
622 I, XVII | hogy míg megveti a virágot, és gyûlöli a mûvészetek édes
623 I, XVII | a halandóknak, akik élni és örülni születtek e földre.~
624 I, XVII | megtöltik a korai ibolyák és jácintok illatával. Vajon
625 I, XVII | mutogatta magát a nimfa, és piros cipõje keskeny, magas
626 I, XVII | a fejedet, öreg Bionom, és azt kérded magadban, a párkák
627 I, XVII | ember elüszkösödött májához, és mi illik a császár barátjához.~
628 I, XVII | helyrehozhassa, amit õ vétett, és próbálhassa, amit elmulasztott.
629 I, XVII | mint a mi császárunké, és nekem gyönyörûségessé is
630 I, XVII | sokat az emberek között, és tegyen neki jelentést arról,
631 I, XVII | istenek kissé összekeveredett és szétszakadozott légióiban
632 I, XVII | meztelenségét betakarja, és didergését felmelegítse.
633 I, XVII | voltak a csillagok a földhöz, és csakugyan leléptek róluk
634 I, XVII | most nyiladozik a szemünk, és azt látta meg elõször, hogy
635 I, XVII | utálják a gladiátor-játékokat, és az élet értelmét keresik.
636 I, XVII | mondtam már, a szomorúság és lemondás nem lehet istene
637 I, XVII | hitetlennek hiszed magadat, és nemcsak az isteneket kerülöd,
638 I, XVII | vagy együtt idézzük Platón és Arisztotelész szellemét
639 I, XVII | mekkora volt a riadalom és fejvesztettség. Legnyugodtabb
640 I, XVII | keresztény, s csak istenének és püspökének tartozik szám
641 I, XVII | leggyûlöletesebbnek tartok és olyan emberekért, akikhez
642 I, XVII | ajtaját, ami olajat, bort és kenyeret találtak a szegények
643 I, XVII | vallja urának, elbolondítható és meggondolatlan. Reggelre
644 I, XVII | tiszteletére összegyûlhessenek, és az egész birodalomban elrendelte
645 I, XVII | szétverte a hirdetõtáblát, és azt kiáltotta:~- Az ártatlan
646 I, XVII | tudtok bánni, mint a gótokkal és sauromatákkal!~Mindjárt
647 I, XVII | pásztoroknak, a püspököknek és papoknak tömlöcbe vetését
648 I, XVII | események levertek, töprengõvé és szomorúvá tettek. Ezért
649 I, XVII | szeretettel épített naggyá, és egy idõre Alexandriába teszi
650 I, XVII | tömlöctõl, amely e gyenge és beteges öregnek halálát
651 I, XVII | az vagyok - mind rosszak, és a kék szemûek mind jók,
652 I, XVIII | amelybõl csakugyan mezõk és kertek illata áradt. A szívek
653 I, XVIII | amelyekbõl ezek a finom és kecses virágok hajtottak,
654 I, XVIII | legföljebb az álmát zavarták meg, és akkor Bionnal nevetett rajtuk.
655 I, XVIII | nézett, kinyújtott karjait és vérehagyott arcát látta
656 I, XVIII | eszébe, milyen óvatosan és kecsesen tipegne õ itt apró
657 I, XVIII | leselkedõ gonosz démonokat, és egyben mindig tudatta az
658 I, XVIII | fõutcán nemcsak görögök és egyiptomiak, hanem etiópok
659 I, XVIII | egyiptomiak, hanem etiópok és arabok, líbiaiak és szkíthák,
660 I, XVIII | etiópok és arabok, líbiaiak és szkíthák, perzsák és hinduk
661 I, XVIII | líbiaiak és szkíthák, perzsák és hinduk is barangoltak, s
662 I, XVIII | mindent eladásra kínáltak, és mindenre akadt vevõ. Quintipor
663 I, XVIII | nehezen indult meg a szava, és mindig idõ kellett neki,
664 I, XVIII | gyermekkoráról, Romula nagyanyjáról és az öreg Trulláról. Mindig
665 I, XVIII | Trulláról. Mindig jólelkûen és mindig csúfolódva egy kicsit,
666 I, XVIII | mindig csúfolódva egy kicsit, és néha egészen közel hajolva
667 I, XVIII | tréfázott, vele még többet és még kedvesebben, mint mással.
668 I, XVIII | Alexandriában az öreg Bionhoz és Lactantiushoz.~- Tûzbe tudna
669 I, XVIII | elismerést érzett benne, és örült neki, hogy a matematikus
670 I, XVIII | megtanította latinra. Szép és okos volt, mint Apolló,
671 I, XVIII | de kicsinylette a keblét, és nem találta elég izmosnak
672 I, XVIII | volt, de mindig jókedvû és asszonyok nyelvén tudó és
673 I, XVIII | és asszonyok nyelvén tudó és elmésen hazug, mert ion
674 I, XVIII | hazug, mert ion ember volt, és sokfelé megfordult a világban.~
675 I, XVIII | elmondott a nobilissima magáról, és az most mind benne kavargott
676 I, XVIII | Félretolta a tekercseket, és a nílusi nádból metszett
677 I, XVIII | benne a fekete szépianedvet, és most már csakugyan látható
678 I, XVIII | hónapja itt vagyunk már, és azóta csak kétszer láttalak?
679 I, XVIII | Fölkuporodott az asztalra, és harangozni kezdett a selyem-dalmatikából
680 I, XVIII | Aranypor szikrázott a hajában, és aranycsillámok ragyogtak
681 I, XVIII | percben kereshetnek. Maxentius és Genesius.~- A mimus? - kérdezte
682 I, XVIII | Hamar! - sürgette a lány.~És Quintipor, bár inkább tüzes
683 I, XVIII | Homlokodat sisakos Pallasz és Hébe a szádat, ~Karcsú bokád,
684 I, XVIII | hallatlanná tette a kérdést, és Genesiushoz fordult.~- Min
685 I, XVIII | mindenütt gyõzelmet arat, és mindenünnen trofeummal tér
686 I, XVIII | istennõ - kacagott Maxentius, és egy borzas macskafarkat
687 I, XVIII | volt, elnehezedett testû és totyogó járású, de azért
688 I, XVIII | azért viszonozta a bõgést, és fejét odanyomta a rácshoz.
689 I, XVIII | színész elnevette magát, és botjával megvakarta az állat
690 I, XVIII | tehénnek jólesett a simogatás, és hálából megnyalta a színész
691 I, XVIII | Osiris-pap jött ki a házból, és szerencsét kívánt Genesiusnak
692 I, XVIII | Most nagy volt a forgalom, és soká tartott az újdonságok
693 I, XIX | Heptaglossus, a múzeum- és könyvtárigazgató már két
694 I, XIX | két órája vezetgette Biont és Lactantiust a díszkertekben,
695 I, XIX | hozzájuk tartozó templomokat és oszlopcsarnokokat körülvették.
696 I, XIX | tele történelmi emlékekkel és mûkincsekkel, mesterséges
697 I, XIX | mûkincsekkel, mesterséges hegyekkel és vízesésekkel, ahová az alexandriaiak
698 I, XIX | háromezer régi írót kivonatolt és magyarázott. Általában azonban
699 I, XIX | magasztalta a szépséget és szerelmet, mint annak a
700 I, XIX | Odalent kellemes hûvös van, és mire feljövünk, akkorára
701 I, XIX | tegnap. Tegnap a császárt és a titkárát vezettem le hozzájuk.~
702 I, XIX | amelyekben a Ptolomeusok és családtagjaik nyugodtak. -
703 I, XIX | árnyai, akik a könyvtárt és múzeumot összehordták. Több
704 I, XIX | tette a kezét a koporsóra, és akaratlanul meghalkította
705 I, XIX | elõvette viasztábláját, és lerajzolta a soklapú, öreg
706 I, XIX | is arannyal volt bevonva, és Caligula elvitette. Jöhet
707 I, XIX | mézgából, szilfiumgyökérbõl és bíborcsiga nedvébõl.~- Tréfálsz?~-
708 I, XIX | dolgokról. Körülnézett, és azt kérdezte tõle:~- Nem
709 I, XIX | amiben nem vagyok biztos, és ha én magyarázom Empedoklészt,
710 I, XIX | márványvárosát a gyári negyedtõl és a szegények viskóitól.~Kelet
711 I, XIX | tudott görög helyesírást, és fogalma se volt a szavak
712 I, XIX | viháncoló néptömege szétnyílt, és utat engedett a tízes sorokba
713 I, XIX | bõrgyárakból, a selyemgyárakból és illatszergyárakból tereltek
714 I, XIX | nyugaton merült a tengerbe, és a keleti égen csaptak föl
715 I, XIX | szemtelen, csúfolódó, kötekedõ, és nem tiszteli a római tekintélyt.
716 I, XIX | mutatta, hogy az szentelt víz, és valami szertartáshoz kell.
717 I, XIX | volt az egész Rhacotis, és azt követelte a helytartótól,
718 I, XIX | legionárius zsidó volt, és ott bujkál valahol az atyafiai
719 I, XX | volt-e Nagy Sándornak fia, és mi lett annak a sorsa. A
720 I, XX | császár a kriptákban járt, és bizonyosan akkor ébredt
721 I, XX | jegyzetek ugyan zavarosak és hiányosak, de az bizonyos,
722 I, XX | császárnak kijáró tiszteletet és a jótevõt megilletõ hálát
723 I, XX | rá ne tapossak diadémra és bíborra, és oda ne kiáltsak
724 I, XX | tapossak diadémra és bíborra, és oda ne kiáltsak neki: Fiam,
725 I, XX | senkiben.~Elhallgatott, és tenyerébe hajtott fejjel,
726 I, XX | hihetetlent, a síró Diocletianust, és bátorságot vett magának
727 I, XX | a fiát, milyen értelmes, és mennyire megkomolyodott.~-
728 I, XX | Venus kilépett házából, és oppozícióba lépett a Jupiterrel?~-
729 I, XX | lakik a horoszkóp szerint, és õ hallott olyan fecsegéseket
730 I, XX | Galerius leánya aranyfényével és pillangós bájával, talán
731 I, XX | te azonban résen légy, és figyeld, mikor rátalál az
732 I, XX | félj, uram - hajtott térdet és fejet -, nem aludt vérû
733 I, XX | császárra a drágaköves bíbort, és homlokára illesztették a
734 I, XX | templomot romboltak le, és hány püspököt, papot börtönöztek
735 I, XX | istentelenek gyalázatos és alattomos faját ki kell
736 I, XX | bizakodva az õ erejükben és a mi gyöngeségünkben. Ezek
737 I, XX | amelyek lelküket visszatérésre és elsõsorban a te megrontásodra
738 I, XX | hamarosan énmagam kereslek fel, és szentséges színed elé állítom
739 I, XX | felesége Naissusban él, és nagy tiszteletnek örvend
740 I, XX | különbözõ alexandriai céhek és érdekcsoportok tagjai terjesztették
741 I, XX | ellen. A marhatenyésztõk és marhakereskedõk azt állították,
742 I, XX | legfeljebb egy gerlice vagy malac és bárány.~Ugyanezt panaszolták
743 I, XX | olajkereskedõk, a bortermelõk és a tömjénárusok. Az utóbbiak
744 I, XX | vallásuktól eltekintve jóravaló és munkás emberek, és adósságaikat
745 I, XX | jóravaló és munkás emberek, és adósságaikat õk fizetik
746 I, XX | megrendeléseket kelyhekre és poharakra, csak azt kívánják,
747 I, XX | Erélyes tisztviselõ volt, és féken tudta tartani a minden
748 I, XX | régi világ szétzüllését, és keresték az új foltot, amellyel
749 I, XX | fedezett fel az evangéliumban, és spekulatív görög szellemét
750 I, XX | túlságosan igénytelennek és szûkkörûnek. Annak a vöröshagymán
751 I, XX | szûkkörûnek. Annak a vöröshagymán és keszegen élõ emberfalkának,
752 I, XX | azért veszélyesnek találta, és megelõzendõnek egy tökéle
753 I, XX | megelõzendõnek egy tökéletesebb és minden más vallás lelkét
754 I, XX | az akkori világ anyagi és szellemi javainak egyformán
755 I, XX | nemcsak azokkal, akik Platón és. Püthagorász állott borát
756 I, XX | összekeverte a babiloniai és egyiptomi szemfényvesztõk
757 I, XX | a leglelkiismeretesebb és minden szempontot figyelemre
758 I, XX | erejében. Az ügy fontosságára és sürgõsségére való tekintettel
759 I, XX | szent kenyér nevezete alatt, és nem isszák föláldozott ember
760 I, XX | s a vérfertõzések száma és változatossága szerint mérvén
761 I, XX | szerint mérvén az érdem és erény nagyságát. Még az
762 I, XX | zsidók istene, bár komor és gyûlölködõ még a saját népével
763 I, XX | istene minden népre mosolyog, és minden népnek az istenét
764 I, XX | mindenhová be tud furakodni, és mindenütt megzavarja a rendet,
765 I, XX | mindenütt megzavarja a rendet, és megbontja a békét. A családban,
766 I, XX | családban, ahová a gyermekeken és asszonyokon keresztül lopja
767 I, XX | emlékeztet, aki repesztéssel és forró ecettel porlasztotta
768 I, XX | Hierocles mintha ingerültséget és gúnyt érzett volna a császár
769 I, XX | zûrzavaros Krisztus-tan makacs és nehézfejû követõit is az
770 I, XX | tölteni a föld kerekségét.~És sugárzó arccal kezdte meg
771 I, XX | ebben igazuk van a zsidóknak és a keresztényeknek. Ez az
772 I, XX | démiurgoszokról beszélt, a hold és föld között lakó szelle
773 I, XX | mében megalkották a világot, és gondoskodnak annak kormányzásáról.
774 I, XX | ezek közé tartozik Mózes és Krisztus is. Valamennyien
775 I, XX | nusz, amely nemzé a pneumát és az aetont, az ennoia, a
776 I, XX | bebörtönzött vezetõjét, és összeméreti hitük igazságait
777 I, XX | bátran, fiam - mosolygott rá, és megfogta a kezét, odahúzta
778 I, XX | fellázadt a Pleroma ellen, és fényt rabolt el tõle. Ezek
779 I, XX | szögezve csillagoknak. A nap és hold mint fõdémiurgoszok
780 I, XX | lesznek a felhõk, ordítanak, és így keletkezik a mennydörgés,
781 I, XX | bosszantásával. Jupiter aranyból és elefántcsontból alkotott
782 I, XX | mégis lezuhant állványáról, és darabokra tört a mozaikon.
783 I, XX | Hierocles lábára esett, és összezúzta néhány lábujját.
784 I, XXI | tengerrengéssel járt együtt, és romokkal borította el különösen
785 I, XXI | kettérepedt, egyik fele leomlott, és maga alá temette annak a
786 I, XXI | akik saját szobraikat és templomaikat se kímélték,
787 I, XXI | Justitia kardja nem csorbul ki és nem rozsdásodik el a pihenésben
788 I, XXI | Csak kézbe kell venni, és vág magától.~Ez a törvény
789 I, XXI | is, akinek személye szent és sérthetetlen. Ennélfogva
790 I, XXI | kétségtelenül hazaáruló, és méltó a halálra. De ellensége
791 I, XXI | birodalom kitagadja õt magából, és kiveszi a törvények védelme
792 I, XXI | érdekelte, hány templom és szobor pusztult el, csak
793 I, XXI | rajta. Hiszen az asszonyok és a gyerekek szeretni szokták
794 I, XXI | kincseket, a borostyánkövet és a fõnixmadár tollát is.
795 I, XXI | császár megbízásából Maxentius és Constantinus várta, egyenesen
796 I, XXI | levágott emberfejet. Haja és pillái vértõl voltak összeragadva,
797 I, XXI | hullott belõle a vértõl barna és nyirkos fûrészpor.~- Itt
798 I, XXI | birodalom caesarja, a te võd és fiad. Az orvos útban volt
799 I, XXI | Azóta onnan elköltözött, és Naissusban telepedett meg,
800 I, XXI | szétfûrészeltetett közülük. Az orvost és a presbitert azonban nem
801 I, XXI | hogy nagyon is józanul és megfontoltan készült a császár
802 I, XXI | császár meggyilkolására, és ezzel a céllal ment volna
803 I, XXI | meg magát az asszonytól és lelkét a kárhozattól. S
804 I, XXI | kiszolgáltatta a caesarnak.~- És mit vallott? - lihegte a
805 I, XXI | igazságról. Velem jött a hajón, és alig várja, hogy színed
806 I, XXI | fõbejáratán, mikor Constantinus és mögötte Maxentius kilépett
807 I, XXI | hozsonnát zengenek Dávid fiának és a megtérõ bûnösnek.~Diocletianus
808 I, XXI | fejét. Nemcsak az ember és a hang, hanem az üdvözlet
809 I, XXI | beszélj! Mondd el, ki vagy, és mit tudsz!~Anthimus megfordult,
810 I, XXI | tudsz!~Anthimus megfordult, és egy pillanatig rámeredt
811 I, XXI | Isten legbûnösebb teremtése. És hogy mit tudok? Azt, hogy
812 I, XXI | amennyire bírta, elharapta, és a véres húscafatot ráköpte
813 I, XXI | Az óriás elbõgte magát, és irtózatos öklét rázuhantotta
814 I, XXI | már nem az isteneket védte és a birodalmat, hanem a fiát.
815 I, XXI | Hadsegédekül Maxentiust és Constantinust adta mellé.
816 I, XXI | messzirõl is gondja van rám, és onnan se fog elhagyni.~A
817 I, XXI | megborzongott. A fejét fájlalta, és csakugyan rosszul töltötte
818 I, XXI | Diocletianus bólintott, és kiadta az elõkészítõ ren
819 I, XXI | Hátha fiú lesz az unoka, és valamikor kinyújtja a kezét
820 I, XXI | személyzetén kívül Quintiport és Titanillát vitte magával.~ ~
821 II, XXII | harsant föl a classicum, és sehol se állták útját hivatalos
822 II, XXII | élet. A vámtisztviselőkön és adóbehajtókon kívül néhány,
823 II, XXII | elcsöndesült szentélyüknél és azoknál a paraszt-viskóknál,
824 II, XXII | leggonoszabb istent, a szárazság és sötétség teremtőjét. Tentyrában
825 II, XXII | karvalyt, s az élet bőségét és a szerelem örömeit juttatta
826 II, XXII | jutott Egyiptomban csöndes és szerény falusi papokká váltak.
827 II, XXII | elvették gyarmataik számára, és adómentességüket megszüntették,
828 II, XXII | szorulva a gazdag római és görög utazók alamizsnáira,
829 II, XXII | alamizsnáira, akik nagy és nem mindig veszélytelen
830 II, XXII | zarándokok. Az utazgató görögök és rómaiak nem voltak mind
831 II, XXII | még kecskebőrben jártak, és makkot ettek. Mivel azonban
832 II, XXII | Nílus völgyében az istenek és az emberek.~A császár szokatlanul
833 II, XXII | támaszkodó, kissé fáradt és hajlott öregember a világ
834 II, XXII | szemöldök-rántással istenek és emberek sorsa felett dönt.
835 II, XXII | felett dönt. Maga a vezetőnek és tolmácsnak fölfogadott,
836 II, XXII | megerőltesse érte magát, és többet mondjon az idegenkápráztatók
837 II, XXII | Auletesnek megjelent álmában, és azt parancsolta neki, hogy
838 II, XXII | oltárról, csónakba ült, és egy hónapi tengeri út után
839 II, XXII | szobor ugyanis fátylat visel, és azt még nem merte föllebbenteni
840 II, XXII | percben össze is esett, és szörnyethalt.~A pap észrevette,
841 II, XXII | hogy a társaság összenéz, és megsértődve kérdezte, hogy
842 II, XXII | deák volt Alexandriában, és most a császár matematikusa,
843 II, XXII | A tolmács megnyugodott, és most már jobban megbecsülte
844 II, XXII | szent bika meg a szent kos és a többi templomos állatok
845 II, XXII | Rá.~Meghajolt észak, dél és kelet felé. Nyugat felé
846 II, XXII | meg, a napot, akinek fénye és melege formálja és élteti
847 II, XXII | fénye és melege formálja és élteti a világot. De a nép
848 II, XXII | a nép fellázadt ellene, és visszakövetelte állatisteneit,
849 II, XXII | állatisteneit, akiket elérhet és megfoghat. Olyan forradalom
850 II, XXII | lefaragták az emléktáblákról, és kivakarták a papirusokról.
851 II, XXII | jobban magához szorítsa, és érezze apai szívén a fiúi
852 II, XXII | hallgathatja a lélegzését, és nézheti az éjjeli mécses
853 II, XXII | se mutatott az ég, a föld és a folyó lépten-nyomon változó
854 II, XXII | amellyel a szolga urának és jótevõjének tartozik. De
855 II, XXII | mint a fiúban. Olyan fagyos és hallgatag volt õ is, nem
856 II, XXII | aranyfényû, hanem gõgös és unott. Viszonya a fiúhoz
857 II, XXII | kormányoshoz, sõt talán ridegebb és parancsolóbb. Ha azoktól
858 II, XXII | hitette el, hogy szemérmes és félénk - hiszen azért kezdett
859 II, XXII | nézte. A férfi vágyával és a férfi féltékenységével,
860 II, XXII | odábblökte egy gladiátor erejével és könnyedségével a princepset.
861 II, XXII | szép volt akkor, haragjában és utálatában! És milyen megható
862 II, XXII | haragjában és utálatában! És milyen megható volt, ahogy
863 II, XXII | megható volt, ahogy sápadtan és könyörgõ szemmel nézett
864 II, XXII | meg fog neki bocsátani, és talán el is mondatja vele
865 II, XXII | összerakosgatni magában, és már nem találta olyan gyûlöletesnek.
866 II, XXII | Hát nem õ bátorította-e, és nem õ csúfolta-e ki, amiért
867 II, XXII | amibõl a Maximianus fiát!~És most már õ is próbálgatott
868 II, XXII | meg, de ez más, nekik volt és van okuk rá, az anyjának
869 II, XXII | halálosan gyûlölõ, telhetetlen és féltékeny új isten ellen.
870 II, XXII | kibocsátásában az apai rettegésnek, és biztosabbnak érezte magát,
871 II, XXII | akinek eddig csak jószándékú és barátságos istenekkel volt
872 II, XXII | sziksó-tûk ropogtak a tevék és lovak lába alatt, s éles
873 II, XXII | démonok viperák, mások sakálok és hiénák alakját öltik maguk
874 II, XXII | áldozatokkal, hanem imádsággal és önsanyargatással kell tisztelni.~-
875 II, XXII | Fojtsátok vissza lélegzeteteket, és ösztökéljétek rohanásra
876 II, XXII | akiket visítva, sikoltva és röhögve kergetett maga elõtt
877 II, XXII | leheletû Tifon, a sötétség és szárazság istene, akinek
878 II, XXII | amelyre száraz leveleket és gallyakat szórt. De aztán
879 II, XXII | térdben hátrakapott lábbal, és szemmel láthatóan nagyon
880 II, XXII | lánya! - mondta megvetéssel, és odadobott neki valami piszkos
881 II, XXII | feküdt, oldalára fordulva, és jóízût aludt. Nemcsak az
882 II, XXII | reszelõssé vált arcát.~- És a többiek?~- A mieink megmenekültek.
883 II, XXII | ugrott oda a császár, és odábbrántotta a tûztõl.~-
884 II, XXII | magát kezei közül a démon, és az égett bõrrõl lesúrolta
885 II, XXII | kiszabadítottam a homokból, és idehoztam a karomon, az
886 II, XXII | szolgák is mozgolódnak, és vitte nekik a vizet. Ellenben
887 II, XXII | istenek atyjának villámot és mennydörgést szülõ pajzsával.
888 II, XXII | söpörte õket a lábával, és odaszólt az öregnek.~- Szedd
889 II, XXII | érintette, keresztet vetett, és mérgesen kérdezte:~- Engem
890 II, XXII | járt, az arca piros volt, és a szeme ragyogó. A ragyogó
891 II, XXII | megmentõjüktõl. Elõrelépett, és boldogan intett a fiúnak,
892 II, XXII | harci sikongás. Amaleket és Moábot emlegette, akiket
893 II, XXII | akiket kezébe adott az Úr, és hangja egyre szilajabbá
894 II, XXII | asszonyt, gyereket, tevét és szamarat!~Egy keskeny völgybe
895 II, XXII | amelyen a Sátán elsõszülötte és kísérete várta az elkerülhetetlen
896 II, XXII | viaszszobrot, amely a felkoncolt és darabjaiból összerakott
897 II, XXII | ábrázolta. Táncoló papok és papnõk haladtak a menet
898 II, XXII | odasompolygott a szoborhoz, és félrehúzva a fátyolt, hirtelen
899 II, XXII | volna hagyni a nevetést, és mégis úgy mosolyogtak egymásra,
900 II, XXIII | Poszeidónhoz a rábízott üzenetekkel és szõlõvesszõkkel együtt.~-
901 II, XXIII | leglágyabban tud ringatni a tenger, és legtisztább szívûek az emberek.
902 II, XXIII | emberek. Fia székhelyének és maga temetõjének szánta
903 II, XXIII | tudna a békés illír halászok és fügekertészek közt, de öregembernek
904 II, XXIII | öregembernek visszamegy közéjük, és ott fogja letenni az élet
905 II, XXIII | lezuhant egy körtefa tetejérõl, és halálra zúzta magát. Felesége,
906 II, XXIII | Felesége, Sapricia eltemette, és rokonságához költözött a
907 II, XXIII | szolgálati nyilvántartásból és az élelmezési lajstromból
908 II, XXIII | Quintust, ha már bûnös volt, és ha még nem volt az, elejét
909 II, XXIII | beléje zárt istentelenekkel, és Melitenében megtizedeltetni
910 II, XXIII | magyarázni, hogy a régi és az új befogadottak elméjét
911 II, XXIII | konok ragaszkodással a kínos és rút halál céltalanságát.~
912 II, XXIII | derûs volt, a fõpapé komor és gondterhelt. Nem színészkedett,
913 II, XXIII | Az istenek tekintélyével és a császár tekintélyével
914 II, XXIII | nem lehet végrehajtani, és nem volt értelme olyan pallost
915 II, XXIII | vannak letartóztatva, férfiak és nõk, aggastyánok és gyermekek,
916 II, XXIII | férfiak és nõk, aggastyánok és gyermekek, elõkelõ, gazdag
917 II, XXIII | elõkelõ, gazdag polgárok és szemétrõl szedett rabszolgák.
918 II, XXIII | szidalmazza az isteneket és a császárt, és egynek se
919 II, XXIII | isteneket és a császárt, és egynek se lehet a haja szálához
920 II, XXIII | lehorgasztotta a fejét, és egymásra tapasztotta a két
921 II, XXIII | felelte. A császárné nem tett és nem mondott semmit, s éppen
922 II, XXIII | áldozattételein. Kétségbeesés és fölháborodás viharzott végig
923 II, XXIII | a vértanúságot kívánják, és annak siettetését kérik
924 II, XXIII | istenüktõl együgyû imádságaikkal és zavaros énekeikkel. Az istenhivõk
925 II, XXIII | hogy kezdjük a császárnén, és ezért nem nyúlhatunk a keresztényekhez
926 II, XXIII | kötelességed teljesíted, és te is tudod, hogy én nem
927 II, XXIII | kötelességteljesítést.~A fõpap térdre esett, és megcsókolta a császár saruját.~-
928 II, XXIII | sorsával együtt dõl el az övé és a birodalomé is, amely nemcsak
929 II, XXIII | mint asszonyi idegekrõl és fejszaggatásokról. Most
930 II, XXIII | Vestának, Juno Lucinának és a Magna Maternak.~Prisca
931 II, XXIII | Memphisbe, Isis szent kútjához, és leborulunk együtt a sugaras
932 II, XXIII | most már felemelte a fejét, és szívszaggató könyörgéssel
933 II, XXIII | akik elvették a fiamat, és anyja méhében megölték az
934 II, XXIII | Diocletianus nagyon óvatos és halk célzást tett arra,
935 II, XXIII | A császárné elértette, és nem titkolt sértõdéssel
936 II, XXIII | végén lecsúszott a székrõl, és odaborult az ura elé.~-
937 II, XXIII | el õket tõlem, édes uram, és gondoskodj róla, hogy holnap
938 II, XXIII | Minden reggel engesztelõ és minden este hálaadó áldozatot
939 II, XXIII | délután pedig hajóra ülsz, és Bajaeba utazol.~- Bajaeba? -
940 II, XXIII | dadogta a császárné. - És õ?~- Õ itt marad velem.
941 II, XXIII | megkezdõdik az utolsó esztendõ, és Quintiport szabad szárnyra
942 II, XXIII | évét betölti, lovag lesz, és palotát kap Rómában. Legyen
943 II, XXIII | börtönök ajtajai a vérpad és a máglyarakások felé. Az
944 II, XXIV | lengetnek a vértanúk elé, és sokan amiatt is tértek meg,
945 II, XXIV | a hozzá kívánkozók elé, és fölviszi õket a maga mennyei
946 II, XXIV | fel neki a keresztséget, és most derült ki, hogy a rhetor
947 II, XXIV | aki bár szent életû volt, és bölcs pásztora az antiochiai
948 II, XXIV | eretnekség szélén járt, és könnyen kárhozatba szédülhetett
949 II, XXIV | Ennélfogva az Atya, Fiú és Szentlélek nevében csorgatta
950 II, XXIV | igazi fejüknek a jámbor és tudós, de testi erejében
951 II, XXIV | összejöveteleken csak sírni és imádkozni tudott. A földi
952 II, XXIV | csüggedõk bátorításában és a szomorúak vigasztalásában;
953 II, XXIV | ellenállás megszervezésében és az összeköttetések felhasználásában.
954 II, XXIV | hogy ha a gyámoltalanok és együgyûek botladozását el
955 II, XXIV | haszonlesésbõl megtagadja istenét, és áldozatot mutat be a bálványoknak,
956 II, XXIV | váltani a faggatásoktól, és rá tudja szedni az Antikrisztust
957 II, XXIV | Antikrisztust saját hazug és kapzsi szolgái segítségével,
958 II, XXIV | összegyülekeztek istentiszteletre és egymás erõsítésére a gyárak
959 II, XXIV | elpártolt az istenektõl, és keresztény varázslókkal
960 II, XXIV | keresztelkedtek, sokat imádkoztak és böjtöltek, egy barlangban
961 II, XXIV | magának megnyerni Róma népét és szenátusát, de abban, hogy
962 II, XXIV | Rómába megy, hanem Péter és Pál városába, s alázatosságában
963 II, XXIV | amit itt Mnesternek tett, és segítségére lehet a híveknek
964 II, XXIV | eljött az idõk teljessége, és feltöretik hetedik pecsétje
965 II, XXIV | térnek cselekedeteikbõl, és gyermekeit megölöm halállal,
966 II, XXIV | gyermekeit megölöm halállal, és megtudják akkor az összes
967 II, XXIV | aki vizsgálom a veséket és szíveket, és megfizetek
968 II, XXIV | vizsgálom a veséket és szíveket, és megfizetek mindenkinek az
969 II, XXIV | mint az ércbõl való tuba, és a gyülekezetben olyan rémült
970 II, XXIV | megdöbbentette ez a csönd és az arcokra fagyott rémület.
971 II, XXIV | íme, az ajtó elõtt állok és kopogtatok; ha valaki meghallja
972 II, XXIV | valaki meghallja hangomat, és kinyitja elõttem az ajtót,
973 II, XXIV | az ajtót, belépek akkor, és vele leszek és õ énvelem.
974 II, XXIV | belépek akkor, és vele leszek és õ énvelem. A gyõzedelmesnek
975 II, XXIV | mint amiképp én is gyõztem, és ülök az atyámmal az õ trónján.
976 II, XXIV | ájtatoskodásba merült, sóhajtozás és csöndes zokogás is hallatszott,
977 II, XXIV | szentelt vízzel minden ajtót és ablaknyílást.~Mire a szertartást
978 II, XXIV | odalépett a kereszt lábához, és mitráját megemelve megszólalt.~-
979 II, XXIV | megszólalt.~- Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek istennek
980 II, XXIV | Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek istennek nevében!
981 II, XXIV | termete kiegyenesedett, és sírással küszködõ, gyönge
982 II, XXIV | asszonyi nem gyöngeségébõl, és elvetted a mi oltalmazónkat
983 II, XXIV | te elrejtett mannádban, és engedd meg neki, hogy egyék
984 II, XXIV | átkozott”, letérdepelve és mellét verdesve válaszolt:~-
985 II, XXIV | mitráját, s a hat asszony és a hat férfi elfújta gyertyáját.~
986 II, XXV | céltudatos tervekben, mint most, és soha nem gyorsabb az elhatározásban.
987 II, XXV | mérnökeivel, tanácsosaival, és senki még ilyen derûsnek
988 II, XXV | senki még ilyen derûsnek és frissnek nem látta. A pénzügyi
989 II, XXV | birodalom új kataszterét, és dolgozzon ki javaslatokat
990 II, XXV | nyittatott meg Daciában, és új ezüstbányákat kutattatott
991 II, XXV | kereskedelem föllendítésére, és új szerzõdéseket kötött
992 II, XXV | megkérdezhesse, hogy aludt, és mivel fogja tölteni a napot.
993 II, XXV | Nagyobbrészt a múzeumot és a könyvtárt bújta Titanillával,
994 II, XXV | aki Maxentius távollétében és a császárné elutazása után
995 II, XXV | forróság lehet, csak reggel és alkonyatkor engedje ki a
996 II, XXV | bohó asszonyi kérdéseken és tanácsokon. Biztosat csak
997 II, XXV | menni, szóbeli üzenetekkel és írásos utasításokkal, amelyeket
998 II, XXV | Ami pedig a szép testet és rangot illeti, meg kellene
999 II, XXV | két hatalom volt, a római és a perzsa. Varanestõl, a
1000 II, XXV | Quintiporhoz. Frigyük a nyugat és kelet egybekelését s azzal
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1803 |