1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1803
Rész, Fejezet
1001 II, XXV | egyetlen fia az apjának, gyönge és beteges ember. Ha az istenek
1002 II, XXV | tornyából kiszabadulhat; az apja és bátyja a kérést nagy tisztességnek
1003 II, XXV | hová megy. Sápadt volt és rosszkedvû, mikor az elutazás
1004 II, XXV | fa törzsét. A nobilissima és a magister is megtették
1005 II, XXV | szoktad simogatni a fákat. És éppen ezt akarnád megölni?~-
1006 II, XXVI | a fa tövében. Lehajolt, és keresgette, melyek pattanhattak
1007 II, XXVI | a hûs tengeri szellõt, és örültek az életnek.~Olyan
1008 II, XXVI | oltár széthullott köveire, és hallgatta feje fölött a
1009 II, XXVI | Suttogás, csókok nesze, bortól és szerelemtõl részeg szavak.
1010 II, XXVI | röfögésszerû hang követett. Nimfa és faun csörtetett ki a fûszerszagú
1011 II, XXVI | viselni.~Quintipor fölugrott, és megindult a Septastadiumnak
1012 II, XXVI | gyöngyei, India drágakövei és bisszusz-göngyölegei, Serica
1013 II, XXVI | az aranypor, elefántcsont és gyöngyház a trogloditák
1014 II, XXVI | Boldog-Arábia szagos gyökereit és szárított bogyóit.~Az oszlopsor
1015 II, XXVI | Quintipor lépéseire fölneszelt, és elkiáltotta magát.~- Itt
1016 II, XXVI | izzadást, a hascsikarást és megszaporítja a tyúkok tojását.
1017 II, XXVI | tojását. Tartós Ureus-kígyók és könnyen összeragasztható
1018 II, XXVI | szolgálatodra. - Aztán körülnézett, és odasúgott a magisternek. -
1019 II, XXVI | már? Akkor bocsáss meg, és vigasztalódj, nem volt olyan
1020 II, XXVI | talált. Ijedten ugrott félre, és leguggolt az egyik puszpáng-hattyú
1021 II, XXVI | már rég csorog a csalódás és keserûség könnye.~- Gránátvirág!~
1022 II, XXVI | mögül jött a hang, halk és remegõ. Összerezzenve fordult
1023 II, XXVI | Odahúzta a fiú kezét a mellére, és rászorította mind a két
1024 II, XXVI | te!~Letérdelt a földre, és átölelte a fiú lábait. Az
1025 II, XXVI | lábait. Az lehajolt hozzá, és ijedt öleléssel fogta át.~-
1026 II, XXVI | vaskapocs-öleléssel a reszketõ testet, és égette a szájával a lány
1027 II, XXVI | fáról. Hirtelen szétváltak, és riadtan nézték egymást.
1028 II, XXVI | Belekarolt a magisterbe, és vállára hajtotta a fejét.~-
1029 III, XXVII | ereszkedett a víz szélében, és lapos kavicsokat szökdeltetett
1030 III, XXVII | amely fodortalan sima volt és olyan kék, mintha beleesett
1031 III, XXVII | mindentudó költőknek hinni lehet. És mi lesz a források és patakok
1032 III, XXVII | lehet. És mi lesz a források és patakok oreádjaival, a kutak
1033 III, XXVII | patakok oreádjaival, a kutak és tavak najádjaival, akik
1034 III, XXVII | tritonokkal? Hát a pánok és szatírok, a kéjkertek és
1035 III, XXVII | és szatírok, a kéjkertek és meghitt ligetek, a keresztutak
1036 III, XXVII | meghitt ligetek, a keresztutak és erdei ösvények erőteljes
1037 III, XXVII | erdei ösvények erőteljes és szolgálatkész istenei, akik
1038 III, XXVII | magtalan asszonyok utolsó és soha csalódást nem okozó
1039 III, XXVII | akarják-e megszégyeníteni és elbujdosásra kényszeríteni?
1040 III, XXVII | lictorok vállukat vonogatták, és mindenkinek a nevét felírták,
1041 III, XXVII | ingerlően libegtetni járás és kecses ráncokba szedni heverés
1042 III, XXVII | Domina valóban szeszélyes és irigy matronává változott.
1043 III, XXVII | építése, neki magának is szűk és kényelmetlen, s az ő beteges,
1044 III, XXVII | se számíthattak biztosabb és kellemesebb halálra, mint
1045 III, XXVII | hű szövetségben Ceresszel és Bacchusszal, mindenütt szabadon
1046 III, XXVII | csak akarta, vízben, vizen és szárazon. Válogathatott
1047 III, XXVII | sétaterek márványpadjai és a villák selyem- és bíborfüggönyös
1048 III, XXVII | márványpadjai és a villák selyem- és bíborfüggönyös verandái
1049 III, XXVII | volna, ha elvadult bozótok és skorpiófészkes romok közé
1050 III, XXVII | Tit - suttogta maga elé, és mindjárt ki is nevette magát
1051 III, XXVII | szfinksz még tartott egy repedt és bemohosodott kőpadot. Ez
1052 III, XXVII | a búvóhelyük, a csöndnek és nyugalomnak ez a lombokból
1053 III, XXVII | nyugalomnak ez a lombokból és virágokból épült háza, amelyet
1054 III, XXVII | csak a madarak, a pillangók és a gyíkok ismertek. Ők is
1055 III, XXVII | az egy napja lehevert fű, és alig fonnyadt meg a virágvánkos,
1056 III, XXVII | thymusokból, melissákból és salviákból. Titanilla nem
1057 III, XXVII | isten kimondhatatlan gyöngéd és megindító szomorúságú profilja.~-
1058 III, XXVII | mosolygott rá a bíborban és zöldben ragyogó madárra. -
1059 III, XXVII | cserélnének magával Jupiterrel és Junóval sem. Az istenek
1060 III, XXVII | villámmal sújtotta Keüx hajóját, és õt magát a tengerbe halatta.
1061 III, XXVII | kérdezte a lány feltérdelve, és hangja majdnem olyan sírós
1062 III, XXVII | Lábujjhegyen jött a romok felõl, és két tenyerébõl kékesen csillogó,
1063 III, XXVII | ragyogott a fiú szeme, és mutatta ezüstösen fénylõ
1064 III, XXVII | lánynak, hogy olyan finom és kecses, mint azok a kis
1065 III, XXVII | olyan könnyû, olyan ragyogó és olyan csapongó.~- Kár, hogy
1066 III, XXVII | Tit lehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott.~- Tudtam,
1067 III, XXVII | Quintipor a virágvánkos alá, és kihúzott alóla egy egészen
1068 III, XXVII | panaszképpen, de a fiú annak vette és elkomolyodott. Tit észrevette,
1069 III, XXVII | hogy hibát követett el, és igyekezett jóvátenni.~-
1070 III, XXVII | gyöngéd, mint a császár, és jobban éreztette vele rabszolga-voltát.
1071 III, XXVII | tõle - Senecát, Epiktétoszt és Marcus Aurelius elmélkedéseit
1072 III, XXVII | állította az asztalhoz, és a hajába törölte vékony
1073 III, XXVII | mert már két éve asszony, és mind ez ideig beérte az
1074 III, XXVII | filozófus ide is elkísérte, és idejét arányosan osztja
1075 III, XXVII | arányosan osztja meg Platón és úrnõje ölebe között.~Quintipor
1076 III, XXVII | leszaladt a lejtõ tövébe, és széttárta a karjait.~- Szaladj
1077 III, XXVIII | ezekhez a szelíd, békességes és csöndes emberekhez. A szabadszájú
1078 III, XXVIII | Diocletianus örökösérõl. Asszonyi és anyai ösztöne olyan bonyodalmakat
1079 III, XXVIII | emberek nyílt lázadásra és vérontásra is képesek lesznek.~-
1080 III, XXVIII | reggel mindig száraz szemmel és száraz hangon osztogatott
1081 III, XXVIII | halottnak tudni a fiút, és eszeveszett fájdalomban
1082 III, XXVIII | Constantius caesar a fiával és Galerius caesar leánya,
1083 III, XXVIII | vette tudomásul a parancsot, és egész nap remegve gondolt
1084 III, XXVIII | tõle jobbra, balra a caesar és fia, szemben a nobilissima.
1085 III, XXVIII | a lányt, aki hallgatagon és lesütött szemmel ült az
1086 III, XXVIII | Azzal ráomlott a fiúra, és szájára szorította a száját.
1087 III, XXVIII | kábultan a fájdalom mérgétõl és a csók mákonyától. Csak
1088 III, XXVIII | a te szíved még kisebb, és azt egészen betelem? Nézzem!~
1089 III, XXVIII | öreg Trullám, ne óbégass, és ne csinálj még nagyobb rendetlenséget,
1090 III, XXVIII | mindjárt behívom Trullát, és õvele vetkõztetem le a kisfiút!
1091 III, XXVIII | terített ruhával pepecselt, és csak a tükörbõl leste a
1092 III, XXVIII | könnybe lábadó szemmel, és a keze is ahhoz igazodott,
1093 III, XXVIII | fiú felöltötte a tógát, és azzal együtt a nyugalmába
1094 III, XXVIII | eltûnt a mosoly. Komolyan és szomorú, szinte fájdalmas
1095 III, XXVIII | Kivettük a ruhádból a foltot, és most vissza fogsz menni
1096 III, XXVIII | ha nyomot nem hagytak is, és oda fektette az arcát. Érzései
1097 III, XXVIII | nagy magasságokba lendült, és nagy mélységekbe zuhant
1098 III, XXVIII | te Antinous-arcú szolgád. És most mondja a fiam. Herculesra,
1099 III, XXIX | én öregasszony vagyok, és nem értek az ilyesmihez.
1100 III, XXIX | volt, hogy a Maximillából és a Titanillából új nevet
1101 III, XXIX | kacagni az öregasszonynak, és nekiesni ököllel és körömmel,
1102 III, XXIX | öregasszonynak, és nekiesni ököllel és körömmel, és arculveréssel
1103 III, XXIX | nekiesni ököllel és körömmel, és arculveréssel pirosítani
1104 III, XXIX | sütni a hajgöndörítõ vasat, és gonosz vén szívébe fúrni
1105 III, XXIX | szívébe fúrni az ezüst olló és ezüst csíptetõ hegyét. Most
1106 III, XXIX | õelõtte is lesüti a szemét, és a lába nyomát is csókolgatja,
1107 III, XXIX | hogy õ nem látja!~Ügyes és szelíd kézzel simogatta
1108 III, XXIX | ártatlan gonoszkodással mondta, és a hervadt ajkakra az eperkenõcsöt.
1109 III, XXIX | Ez a félbemunka azonban és a császárnõ öngúnyoló nyugalma
1110 III, XXIX | fiatalkori vonásait viseli, és nem akarta a Flaviusokat
1111 III, XXIX | méltósággal fogadta a caesart és fiát a palota tablinumában,
1112 III, XXIX | töltötte velük az estét, és remélte, hogy õk is jól
1113 III, XXIX | ügye ugyan, de a császárra és reád tartozik legelõször.~
1114 III, XXIX | legelõször.~Az augusta csak fej- és kézmozdulattal hatalmazta
1115 III, XXIX | a kép harsogó piros, kék és sárga színei sápadnak el.~-
1116 III, XXIX | ennyirõl van szó. Fölsóhajtott, és az a különös gondolata támadt,
1117 III, XXIX | szegélyezik az országutakat, és azokról keresztények rothadt
1118 III, XXIX | farkasok, azon fölül a hollók és keselyûk.~A Domina egyre
1119 III, XXIX | jött Rómába, Diocletianus és Galerius tartományaiból.~-
1120 III, XXIX | templomaikat bezárattam, és irataikat elégettettem.
1121 III, XXIX | énmiattam nem juthatnak, és azzal fenyegetõztek, hogy
1122 III, XXIX | vont vállat a caesar, és a fiúra nézett. - Nagyon
1123 III, XXIX | Nagyon sokan vannak számra, és elsõk a szótartásban és
1124 III, XXIX | és elsõk a szótartásban és az összetartásban. Ha a
1125 III, XXIX | õszintén beszélek, Domina -, és ellenségekké teszi õket,
1126 III, XXIX | megint lelkesült az apjáért, és példákat mondott a keresztény
1127 III, XXIX | a bíróra, a poroszlókra és a hallgatóságra. Erre úgy
1128 III, XXIX | vad tekintetû emberektõl, és ijedtében - mert még csak
1129 III, XXIX | hallott, aki megtántorodott, és thurificata lett.~A császárnénak
1130 III, XXIX | keresztények kiátkozták, és ezért verte meg a keresztények
1131 III, XXIX | ideje lemosni a festéket, és szégyellte volna, ha így
1132 III, XXIX | Szeretném, ha a tiszta és nemes Vergiliust olvastatnád
1133 III, XXIX | olvastatnád vele, leányom. És talán ne hagyd sokat magára.
1134 III, XXIX | magát örömében, de leborult, és életében elõször megcsókolta
1135 III, XXX | fiatal voltam, mint te, és én is a szívem után szaladtam.~
1136 III, XXX | szaladtam.~Fölhúzta a kötõjét, és nevetve mutogatta, hogy
1137 III, XXX | fogadószobájába csúszkált be, és az õ lábvánkosára kuporodott
1138 III, XXX | datolyát dobott a rabnõnek, és megindult õ is a szíve után.
1139 III, XXX | fûzfavesszõbõl kötött kosarába, és szaladt a Hadrianus-romokhoz.
1140 III, XXX | aranycsillagokkal, belül piros és kék csíkokkal színezett
1141 III, XXX | nektár.~Nyújtotta a száját, és behunyt szemmel várta, hogy
1142 III, XXX | megvendégelje?~Fügét, korai almát és szezámos pogácsát szedegetett
1143 III, XXX | pogácsából egy darabkát, és letette maga mellé a fûbe.
1144 III, XXX | abba, ami a kezében maradt, és a második harapással a fiút
1145 III, XXX | vettem. Most ez is a tied.~- És máskor?~- Máskor is a tied
1146 III, XXX | A lány belekapaszkodott és visszahúzta.~- Nyeld le,
1147 III, XXX | mikor így sírsz értem, és meg is érdemlem. Sohasem
1148 III, XXX | lány térdére tette a fejét, és úgy nézett fel rá.~- És
1149 III, XXX | és úgy nézett fel rá.~- És mióta szeretsz engem, kis
1150 III, XXX | egyszer majd elkérem tõle, és neked adom. De ne kérdezz
1151 III, XXX | olyant, amit én se tudok. És ne törõdj vele, hogy mi
1152 III, XXX | semmivel se törõdj, ami volt, és ami lesz. Az nincs egyik
1153 III, XXX | õ maga fogta a hüvelykje és mutatóujja közé.~- Próbáltad
1154 III, XXX | ezt már? Gondolj valamit, és ugrasd ki az ujjaid közül
1155 III, XXX | ki ujjaik közül a magot, és egyszerre nevették el magukat.
1156 III, XXX | mondd - vont vállat a lány, és hátat fordítva a fiúnak,
1157 III, XXX | ültetnek bele, azok kikelnek, és mikor az ember elalszik,
1158 III, XXX | ember elalszik, elõbújnak, és végigtipegnek rajta.~Megfordult,
1159 III, XXX | száját a tenyerén érezte, és ujjait belefúrta a hajába.~-
1160 III, XXX | rabszolgád lehetnék én, és csak neked kellene szolgálnom
1161 III, XXX | szépen, legyél császár, és nézz körül a világban, hogy
1162 III, XXX | hátha a gyík csak nézelõdni és leskelõdni volt itt, de
1163 III, XXX | zöld hegyeket az õzekkel és szarvasokkal, a napos mezõket
1164 III, XXX | mezõket a kék pillékkel és szitakötõkkel.~- Az egész
1165 III, XXX | vagyok. Mindjárt elfáradok, és akkor engem ölbe kell venni!~-
1166 III, XXX | dobta el a fiú a stílust és viasztáblát.~- Vigyél, vigyél! -
1167 III, XXX | lány átölelte két karjával, és égõ arcát az övéhez tapasztotta.
1168 III, XXX | ott felejtették a fûben, és nem is jutott eszükbe keresni.
1169 III, XXX | sugárzott Gránátvirágéba, és a lány még sohase találta
1170 III, XXX | megbiccentette a fejét, és rászólt a fiúra:~- Mehetünk,
1171 III, XXX | járt.~A kis virágarc fagyos és gõgös lett. Bosszantotta,
1172 III, XXX | marcangolja magát, ami lehetett. És ezzel a szatírral együtt
1173 III, XXX | megmerítette a tenyerét, és az arcába loccsantotta a
1174 III, XXX | madarak, szitakötõk, pillék és gyíkok jártak, s ott akkor
1175 III, XXX | A te szemed csak mosolyt és villámot terem, kis Tit,
1176 III, XXX | fiú még sose vette észre, és annyira kedvesnek találta,
1177 III, XXX | kérdezte a fiú, az öntudat és az önkívület határán.~-
1178 III, XXX | önkívület határán.~- Emelj föl, és ne tegyél le addig, míg
1179 III, XXX | akkor - nevetett a lány, és szívére szorította a fiú
1180 III, XXX | mert szerethetnékem van.~- És mindig szerethetnéked lesz?~-
1181 III, XXX | ismeretlen írás volt rajta és rózsaszín pecsét - aztán
1182 III, XXX | Egyszer - holdtölte volt, és az mindig fölizgatta a lányt,
1183 III, XXX | lányt, a dermedt némaság és az esztelen kacagás közt
1184 III, XXX | szóba kerültek a filozófusok és a költõk. A lánynak jutott
1185 III, XXX | egyszerre lecsendesedett és elernyedt.~- Ilyen szépen
1186 III, XXX | elernyedt.~- Ilyen szépen és ilyen tökéletesen szeretnék
1187 III, XXX | porszem se maradjon belõlem, és az legyen a búcsúztatóm,
1188 III, XXX | már akkor talpon állt, és elébe tárta két karját.~-
1189 III, XXXI | ugyan, hogy meghúzogatással és ráolvasással helyrehozza,
1190 III, XXXI | Jobbra-balra tekingetett, és karját minduntalan kirántotta
1191 III, XXXI | magához rántotta a fiút, és szájon csókolta. Úgy érezte,
1192 III, XXXI | fölkaplak oda az oltárra, és ott csókollak meg a császárok
1193 III, XXXI | istennel is. Az oltártól jobbra és balra Diocletianus és Maximianus
1194 III, XXXI | jobbra és balra Diocletianus és Maximianus aranyozott hermája
1195 III, XXXI | hátukon a tejescsöbrökkel, és a szépítõ mûvészek siettek
1196 III, XXXI | kézzel senyvesztõ tractatorok és tractatrixek.~Még a boltokat
1197 III, XXXI | be. Majd te választasz, és õ fizet - mondta szemtelen
1198 III, XXXI | legszagosabb cistus-bogyót és a legtisztább balanus-olajat.
1199 III, XXXI | uraságok az öszvérhajtást, és tesznek le érte egy kis
1200 III, XXXI | ajtó. Egy kis Mercurius és egy kis Apolló tartották
1201 III, XXXI | beléptek, elcsendesedtek, és az ilyen helyen szokásos
1202 III, XXXI | csakugyan annak hívták, és jó füle lehetett, mert szundikálva
1203 III, XXXI | ígérte.~A lány odament hozzá, és elcsicseregte neki, mi járatban
1204 III, XXXI | Hazahozták Bajaeból a kordét, és itt szeretnének ebédelni.
1205 III, XXXI | Maga ment oda a tûzhelyhez, és odább taszigálva a szakácsot,
1206 III, XXXI | rakta a legvéresebb hurkát és a legzsírosabb kolbászt.~-
1207 III, XXXI | kiszáradt mellére ütött, és büszkén nézett szét a társaságon.~
1208 III, XXXI | a házait pedig eladta, és a pénzt a papokra bízta,
1209 III, XXXI | eltartottak étellel, itallal, és semmi egyéb munkát nem kívántak
1210 III, XXXI | azokról.~A hajós, igazságtól és bortól tüzelve, hevesen
1211 III, XXXI | agyával. De csak Quintipor és Tit lesték elõrehajolva,
1212 III, XXXI | esedékessé vált az örökség; és háromszoros aranysúllyal
1213 III, XXXI | amelyeket híveiért tett, és a leggyûlölködõbb üldözõk
1214 III, XXXI | rendelkeztek a holttestekkel, és olcsón adták az ereklyéket.
1215 III, XXXI | nyilatkozott találékonyságáról és ügyességérõl. Megegyezést
1216 III, XXXI | Megegyezést kötött a nápolyi és római hóhérokkal, s azok
1217 III, XXXI | ajánlatot tett a legelõkelõbb és leggazdagabb családoknak
1218 III, XXXI | mintha rózsákon feküdne, és egész barátságosan mondta
1219 III, XXXI | könnyezett Romulus régi faszobra, és Picenumban egy koca karvalykörmû
1220 III, XXXI | csakugyan halálsápadt volt és reszketett. Karonfogta a
1221 III, XXXI | reszketett. Karonfogta a lányt és kivezette. Ahogy a társaság
1222 III, XXXI | Septumana, mert te öreg vagy, és úgyse éred meg...~A lány
1223 III, XXXI | kezét? Ha magam maradok, és jön a veszedelem?~- Ha én
1224 III, XXXI | ártatlanság - gondolta Quintipor. És õ most csak a fél karjával
1225 III, XXXI | Fölkapta a két karjába, és megindult vele, mint egy
1226 III, XXXI | Vigyél - bújt hozzá a lány, és egy darabig csöndben volt.
1227 III, XXXI | Most már forduljunk vissza, és keressünk egy öszvérfogatot.
1228 III, XXXI | hegyre ül. Bajae messze van, és az a csontkeresõ útonállókról
1229 III, XXXI | azokhoz, akiket szeretek, és hogy énhozzám jó legyen
1230 III, XXXI | akárhol vagyok, fölnézek rá és imádkozom.~- Melyik csillagot?~-
1231 III, XXXI | Quintus kertész meghalt, és az anyja ismeretlen helyre
1232 III, XXXI | meg az istenek akaratában, és ne legyen nagyon szomorú.
1233 III, XXXI | Mint egy régen átolvasott és becsukott könyv, amelyre
1234 III, XXXI | szöges tábori bakancsát, és nagyot kiáltottunk. Erre
1235 III, XXXI | kapott a bakancsos kezével, és úgy összekarmolta magát
1236 III, XXXI | A dajka már rég elment, és õ nem is moccant. Aztán
1237 III, XXXII | fürödhetnének a tóban, amelybe hideg és meleg források nimfái öntögetik
1238 III, XXXII | Öröme telt a pirulásában, és nagyon ambicionálta, hogy
1239 III, XXXII | szemét Quintiporról - Hermész és Aphrodité fia volt, és a
1240 III, XXXII | Hermész és Aphrodité fia volt, és a nimfát, akivel összepajtáskodott,
1241 III, XXXII | szíve meg is esett a nimfán, és teljesítették a kérését.
1242 III, XXXII | olyan erõs, mint a fiú, és olyan szép, mint a lány.
1243 III, XXXII | mert ott csak az istenek és a nimfák lubickolnak, s
1244 III, XXXII | haragomban, akkor szaladj, és azonnal vedd fel a zöld
1245 III, XXXII | Hirtelen elhallgatott, és szomorúság ömlött el az
1246 III, XXXII | csak szépnek kell lenni, és az nem nehéz. Semmi gondja,
1247 III, XXXII | megelégedve? - himbálta meg magát, és kinyújtotta a karját a rövid
1248 III, XXXII | hullott a két vállára.~- És csakugyan mertél már te
1249 III, XXXII | tövében. - Itt maradunk, és itt élünk, mint faun és
1250 III, XXXII | és itt élünk, mint faun és nimfa. Hadd hallom, melyik
1251 III, XXXII | keresztül. Elvisította magát, és térdére ugorva könyörgött
1252 III, XXXII | Vegyél föl, Gránátvirág, és szaladjunk innen akárhová.
1253 III, XXXII | õ gesztenyefái alatt.~- És te mije vagy a nagy istennõnek? -
1254 III, XXXII | titánok uralkodtak a világon, és a Vesuvius még egy volt
1255 III, XXXII | rajta -, bronz-babérfüzérek és ezüst borostyán-koszorúk,
1256 III, XXXII | is tudja olvasni.~A fiú és a lány együtt betûzték ki
1257 III, XXXII | istennõ márványba vésett és ezüstbe öntött keblei elõtt?
1258 III, XXXII | mellén a ricinium hasítékát, és Diana ezüst keblei csengve
1259 III, XXXII | osont be, megtörölgette és helyükre rakta a csészéket,
1260 III, XXXII | vörösre dörzsölte szemhéját, és aztán mosolyogva hallgatta
1261 III, XXXII | nyilas istennõ szobrára és megértõ kacsintással Titre,
1262 III, XXXII | fehér ujjaiba. Öt fehér és két fekete.~- A feketék
1263 III, XXXII | pillantott oda az öreg, és kiszaladt a templomból.~
1264 III, XXXII | fekete galambok felröppentek, és eltûntek a fák közt.~- Aranygyûrû!
1265 III, XXXII | találtam! - kiáltotta a fiú, és derékon kapva a lányt, fölemelte
1266 III, XXXII | lányt, fölemelte a magasba, és megmutatta a napnak, amely
1267 III, XXXII | felett. A lány összerezzent, és lecsúszott a fiú karjai
1268 III, XXXII | szorította magához a fiú, és nyújtotta a száját. - Addig
1269 III, XXXII | Megcsókolta a két arcát és a két szemét. A zafírok
1270 III, XXXII | adom a vágyam! - sikította, és elõreszaladt. A fiú utána.
1271 III, XXXII | búzatarló kezdõdött, piros és kék anagallisok nevetgéltek
1272 III, XXXII | amint a lány elsápadt arcába és riadt szemébe nézett.~-
1273 III, XXXII | akkor zúgott a vihar. Aquila és Boreas, Auster és Eurus
1274 III, XXXII | Aquila és Boreas, Auster és Eurus összefogózva járták
1275 III, XXXII | szénásszekér. Odarohant a lánnyal, és odaért vele, mire a fejük
1276 III, XXXII | különbet!~Kiugrott a viharba, és szempillantás alatt annyi
1277 III, XXXII | mert a fiú fölszisszent, és úgy szorította magához,
1278 III, XXXII | Egyszerre fojtogatta a forróság és a keserûség, amelynek forrása
1279 III, XXXII | újra utat szakított neki és elállíthatatlanul megindította.
1280 III, XXXII | szobrásznak? A centuriónak? És mennyi lehetett még, akikrõl
1281 III, XXXII | kívánta.~A lány fészkelõdött, és motoszkált a karjával.~-
1282 III, XXXII | félálomban.~Megkereste a kezét, és a két tenyere közé vette.
1283 III, XXXII | most a lány keze forró, és az övé jéghideg. Hány kézben
1284 III, XXXII | pihent már ez a forró kéz, és hány mellen nyugodott ilyen
1285 III, XXXII | akinek gyermekei a halál és az álom, nemcsak az ég csillagait,
1286 III, XXXII | fiúhoz. - Trulla Lepényt süt, és mézes bort fõz.~- Késõn
1287 III, XXXII | kis Tit - mondta csöndesen és szomorúan a fiú.~- A lelkemet? -
1288 III, XXXII | nyújtogattam ki utána a kezemet, és mikor már azt hittem, benne
1289 III, XXXIII | marrubium-levél fõzetét, és rakta elébe a fiú követeit.~
1290 III, XXXIII | Kis rózsaszín kagylókat és lila csigákat, amiket a
1291 III, XXXIII | Trullának. Csokrok piros, fehér és kék bogyókból, sárga levelek
1292 III, XXXIII | marrubiumos csészével együtt, és ilyen átizzadva kiszaladok
1293 III, XXXIII | csipkebogyót, kettéharapta, és a felét átnyújtotta a dajkának.~-
1294 III, XXXIII | Sorra vette a viasztáblákat, és addig olvasgatta õket, míg
1295 III, XXXIII | Csak az álom tette bátorrá és diadalmassá az ébrenlét
1296 III, XXXIII | fölött. Homlokszalagjával és arannyal szõtt virágos övével
1297 III, XXXIII | mint súlytalan bárányt, és vitte egész odáig, ahol
1298 III, XXXIII | óriás nagyon komor volt, és nem felelt neki, amikor
1299 III, XXXIII | neki, hogy nagyon sajnálja, és hogy õ már rég megszabadította
1300 III, XXXIII | óriás erre elnevette magát, és megkérdezte tõle, kicsoda
1301 III, XXXIII | megkérdezte tõle, kicsoda õ, és mit visz a hátán. Én kis
1302 III, XXXIII | kis Tit vagyok, felelte õ, és el akarok jutni ezzel a
1303 III, XXXIII | kacsintott rá az óriás, és megsúgta neki, hogy a Boldogok
1304 III, XXXIII | felé. Erre õ visszafordult, és ment-ment, hegyeken, völgyeken
1305 III, XXXIII | kezdett, erre megnyílt a kapu, és ott állt a kígyóhajú Meduza,
1306 III, XXXIII | állt a kígyóhajú Meduza, és sziszegve kérdezte: mit
1307 III, XXXIII | Meduza Romula nagyanya. És erre az is nevetett, sarokra
1308 III, XXXIII | sarokra nyitotta a kaput, és azt mondta: gyere be, kislányom,
1309 III, XXXIII | aztán becsukom a kaput, és nem eresztek többet be senkit,
1310 III, XXXIII | Maxentiust se? - kérdezte õ, és erre Romula nagyanya kivett
1311 III, XXXIII | nagy kenyérsütõlapátot, és megígérte, hogy azon hajítja
1312 III, XXXIII | valahonnan szárított gyíkot, és azt Aesculapius templomának
1313 III, XXXIII | aranyvirág!~Tit odanézett, és azt mondta, nagyon szép.
1314 III, XXXIII | Mindegyik olyan sápadtnak és szenvedõnek látta a másikat,
1315 III, XXXIII | fájathatna. A fiú félénk és elfogódott volt, mintha
1316 III, XXXIII | nagy szél kitört egy fát, és megtépázta a bokrokat. Az
1317 III, XXXIII | tollat, amit az eldobott, és az övébe rejtette.~Még egyszer
1318 III, XXXIII | most már még ijedtebb lett, és elhatározta magában, hogy
1319 III, XXXIII | Elkísérsz a becsületes és udvarias Septumanushoz?
1320 III, XXXIII | Elébe tartotta a bal kezét, és mutatta, hogy elnyírta egyik
1321 III, XXXIII | Nem fáj - vörösödött el, és becsavargatta a megsebzett
1322 III, XXXIII | Quintipor olvasott.~- Ájtatos és vallásos gondolkodásúak
1323 III, XXXIII | minden tiszteletre méltónak és istenfélelemmel megfigyelendõnek
1324 III, XXXIII | eddig, ezután is kegyelmesen és barátságosan bánnak a római
1325 III, XXXIII | védõszárnyaink alá helyezkedik, és mindenképp jámbor és tisztes
1326 III, XXXIII | helyezkedik, és mindenképp jámbor és tisztes életet folytat.
1327 III, XXXIII | meg bennünket, ami szent és tiszteletre méltó, s Róma
1328 III, XXXIII | tette a bölcs jámborságot és a szeméremérzet tiszteletét.
1329 III, XXXIII | törvényeink szentnek minõsítették és az istenek védelme alá helyezték
1330 III, XXXIII | Csakugyan nagyon sápadt volt, és a nézése zavarttá vált.
1331 III, XXXIII | kicsit a jajgatás ritmusa, és arra gondolt, úgy sírt-e
1332 III, XXXIII | magához szorította a karját, és inkább vitte, mint vezette
1333 III, XXXIII | tegye ágyba, mégpedig puhába és melegbe. A dajka bosszús
1334 III, XXXIII | meg neki lictor-ruhában, és vasvesszõvel verte a hátát,
1335 III, XXXIII | tündöklõ ember-pillangóit és jégmadarait is elriasztotta
1336 III, XXXIII | jégmadarait is elriasztotta és szétszórta.~A lány már messzirõl
1337 III, XXXIII | látod? Segíts nekem nézni, és simogasd a kezem. Mind a
1338 III, XXXIII | egy vitorlás, ahol a víz és az ég egybemosódott. A gömbölyû
1339 III, XXXIII | sötét lett. A nap eltûnt, és hosszú sugárküllõit is gyorsan
1340 III, XXXIII | Közelebb simult Quintiporhoz, és karját csúsztatta egyre
1341 III, XXXIII | vált. Megkapta a fiú kezét, és felmutatott az égre.~- Nézd,
1342 III, XXXIII | nézd! - kiáltott a fiú, és erõszakkal maga felé fordította
1343 III, XXXIII | mondok neked.~Fölugrott, és kiegyenesedve állt a lány
1344 III, XXXIII | Lovagi rangot a trabeával és a gyûrûvel. Most már mindenki
1345 III, XXXIII | Letérdelt a lány elõtt, és ölébe akarta hajtani a fejét.
1346 III, XXXIII | ereszkedett, oda mellé, és azt felelte neki, míg arcát
1347 III, XXXIII | Könnyedén a vállára támaszkodott és fölállt. Quintipor pillantás
1348 III, XXXIII | egyszer lehajolt hozzá, és megcsókolta a haját.~- Sohasem
1349 III, XXXIII | Gránátvirág, csak téged. És esküszöm neked, hogy sohase
1350 III, XXXIII | esküt-tevõ mozdulatával, és kereste az istenszobrot,
1351 III, XXXIII | hajnalodott, mire magához tért, és hazavánszorgott.~ ~
1352 IV, XXXIV | az atrium keleti oldalán, és minduntalan a körmét fúvogatta.
1353 IV, XXXIV | egyenesedett térdre az eunuch, és hízelegve futtatta végig
1354 IV, XXXIV | pillanatra hajtotta meg a fejét, és olyan kíváncsisággal nézte
1355 IV, XXXIV | válasz hideg volt, de gyors és határozott. - Csak nem szeretjük.
1356 IV, XXXIV | hétig itt volt Rómában, és még a táborunkat se nézte
1357 IV, XXXIV | centurio felháborodása õszinte és jóhiszemû volt. Tisztelte
1358 IV, XXXIV | Tisztelte a gárda tradícióit, és szemében azok a régi jó
1359 IV, XXXIV | leölhettek egy-egy császárt, és árverésen adhatták el a
1360 IV, XXXIV | ebben a hitében. Szégyennek és gyalázatnak mondta, hogy
1361 IV, XXXIV | elpuhult istentelenekkel, és félrevezeti a tehetetlen,
1362 IV, XXXIV | meg az apja résen vannak, és igen, természetesen Galeriusban
1363 IV, XXXIV | az õ táborukban legyenek, és készenlétben várják a jelt,
1364 IV, XXXIV | akik tudnak hallgatni, és méltók a bizalomra. Egyet
1365 IV, XXXIV | a nyilak nem ölték meg, és arra buzogányokkal verték
1366 IV, XXXIV | tûzre a házi istenek fa- és viaszszobrocskáit. Összetörték
1367 IV, XXXIV | a legtökéletesebb férfi és a legjobb fiú volt, csak
1368 IV, XXXIV | nobilissimus.~Keményen és kevélyen mondta ezt, megcsókolta
1369 IV, XXXIV | megcsókolta a véres hajfürtöt, és visszatette a köpönyege
1370 IV, XXXIV | A princeps vállat vont, és a herélthez fordult.~- Úrnõd?~-
1371 IV, XXXIV | kaftánban, selyembugyogóban és dús haján drágaköves turbánnal.
1372 IV, XXXIV | sûrû, fekete szemöldökét, és nem fordult meg a felkiáltásra.
1373 IV, XXXIV | magát végig a heverõn.~- És ez újság az én feleségemnek?~-
1374 IV, XXXIV | Hormizda - ült fel a princeps, és az ölébe húzta a királylányt. -
1375 IV, XXXIV | ringatta ölében a princeps, és hol az egyik fülébe cuppantott
1376 IV, XXXIV | merészel téged megnézni? És... és hasonlítani - valakihez?~-
1377 IV, XXXIV | merészel téged megnézni? És... és hasonlítani - valakihez?~-
1378 IV, XXXIV | Quintipor a császár kegyence? És hogy neki kell majd engem
1379 IV, XXXIV | legyek vele barátságban, és akármi kívánságom van, csak
1380 IV, XXXIV | héten otthagyod a dominádat, és idelovagolsz Mediolanumból
1381 IV, XXXIV | beletakargathatod a bíborba, és bemutathatod a légióknak?~
1382 IV, XXXIV | Most leült Hormizda mellé, és nyugodtan elmagyarázta neki,
1383 IV, XXXIV | neki, hogy sok van a száj és kehely közt. Minden attól
1384 IV, XXXIV | triumfus után elhagyta Rómát, és hazaindult Nikomédiába,
1385 IV, XXXIV | Ravennában megbetegedett, és most már harmadik hónapja
1386 IV, XXXIV | sok baja van a gyomrával, és nem tud aludni. Lehet, hogy
1387 IV, XXXIV | vagy álljon be larvának, és szívja ki a vérét azoknak
1388 IV, XXXIV | férfiaknak, akik elhagyatott és megátkozott helyeken dõlnek
1389 IV, XXXIV | hogy ha valami baj lenne, és a szükség úgy kívánná, célzást
1390 IV, XXXIV | fajta öreg. De a kegyencének és a kegyence miatt mindent
1391 IV, XXXIV | minél elõbb túlessen rajta, és el volt rá készülve, hogy
1392 IV, XXXIV | mondani. Nem is mert ránézni, és így nem vette észre, milyen
1393 IV, XXXIV | Felelete váratlanul okos és hangja meglepõen nyugodt
1394 IV, XXXIV | megfordulna körülötted, és látnák veled.~- Igen, caesarom.
1395 IV, XXXIV | tiltakozhatott volna, tapsolt, és megparancsolta a besietõ
1396 IV, XXXIV | jelentette is a lovagot, és elhúzta elõle az ajtó nehéz
1397 IV, XXXIV | a bíborcsíkos köpenyt, és üdvözlésre emelt jobbján
1398 IV, XXXIV | volt is, annyira méltóságos és elõkelõ, hogy kezet nyújtott
1399 IV, XXXIV | rá, félreszegett fejjel és azzal az epedõ tekintettel,
1400 IV, XXXIV | hasonlatosságot találsz köztem és a felesége, Titanilla nobilissima
1401 IV, XXXIV | Maxentiusnak szánta a vágást, és Quintiport találta vele
1402 IV, XXXIV | palota összedûlt volna, és a bajaei vércsék vijjognának
1403 IV, XXXIV | virágos gránátgallyakkal; és a lapos onix-csészékben
1404 IV, XXXIV | az Alpesek sajtjaival, és õt itatta az édes chiosival.
1405 IV, XXXIV | örök város lármás utcáin, és otthon kiszabadítani, elhancúrozni
1406 IV, XXXIV | csöndjében, kis sikolyait és kacagásait hallani a sarkokból,
1407 IV, XXXIV | dobogásán, a kezét fogva és el nem eresztve még alvás
1408 IV, XXXIV | érett szõlõszínû szeme volt, és olyan keble, mint Dianának,
1409 IV, XXXIV | olyan keble, mint Dianának, és ajkán az ég és a föld minden
1410 IV, XXXIV | Dianának, és ajkán az ég és a föld minden szépsége mosolygott -
1411 IV, XXXIV | azelõtt soha nem látott, és nem is kíván többet látni.
1412 IV, XXXIV | idegenek? Ez a nevetõ lány és ez a véres szemû férfi?
1413 IV, XXXIV | szólít, akinek a térdére ül, és akinek suaveolumot ad? De
1414 IV, XXXIV | is, fölcsapva sisakját, és félrehúzott szájjal egyszerre
1415 IV, XXXV | kis tenyerével szezammagot és mogyorót koldulva; rongyos
1416 IV, XXXV | vakokat vezetõ kutyákat és a futtukban mankóikat elhagyó
1417 IV, XXXV | lecticariusokat. A szûk és homályos utcákból, amelyeknek
1418 IV, XXXV | tartották a márványtömböket és óriás fatörzseket cipelõ
1419 IV, XXXV | vasas-szekerek, amelyek nyikorgása és csörömpölése a bazaltkockákon
1420 IV, XXXV | fatábláit a matematikus, és fényes nappal mécsest keresgélt
1421 IV, XXXV | Quintiporra kellett neki vigyázni, és hetenként jelentést küldeni
1422 IV, XXXV | fiú iskolás gyerek volna, és õ kísérgetõ rabszolgája,
1423 IV, XXXV | meggyújtotta a mécsest, és belefogott a levélbe. Arra
1424 IV, XXXV | rajta, hogy az ascendens és az aspectusok változatlansága
1425 IV, XXXV | a Gráciák kecsességével és Minerva okosságával viseli,
1426 IV, XXXV | emberiség minden filozófusai és matematikusai a miletoszi
1427 IV, XXXV | irattekercsekkel, soványabban és komolyabban, mint valaha.
1428 IV, XXXV | elragadta az elsõ napokban, és azt a kijelentést tétette
1429 IV, XXXV | embereken kívül a kõbõl és ércbõl való istenek tízezrei
1430 IV, XXXV | démonok itt nem a márványokban és bronzokban laknak, hanem
1431 IV, XXXV | hanem az emberek húsában és vérében. Nem ér semmit Jupitert
1432 IV, XXXV | Nem ér semmit Jupitert és Apollót meg Venust és Minervát
1433 IV, XXXV | Jupitert és Apollót meg Venust és Minervát összetörni kalapáccsal,
1434 IV, XXXV | róla, hogy az igaz Istent és hívei védelmét szolgálja
1435 IV, XXXV | déli ember, aki Egyiptom és a kelet forró ege alatt
1436 IV, XXXV | találkozott, közömbösnek és az üdvösség csûre számára
1437 IV, XXXV | sodort oda a szél. Terpnosz és Diodorosz játszott ott,
1438 IV, XXXV | hidegeknek, túlságosan józanoknak és az élettel fölöttébb számotvetõknek
1439 IV, XXXV | Alexandriában a rajongók és szenvedélyesek közt maga
1440 IV, XXXV | maga vált szenvedélyessé és rajongóvá. Lángolása sok
1441 IV, XXXV | sok langyosat fölhevített, és csüggedetlen hite sok ingadozót
1442 IV, XXXV | pirosodni kezdett a vértõl, és a csatornákat eltorlaszolták
1443 IV, XXXV | vetésének kalászba szökkenését, és megjósolta, hogy közel az
1444 IV, XXXV | jelentkezett a császárnál, és kérte az udvari szolgálatból
1445 IV, XXXV | A császár meglepõdött, és megkérdezte tõle, nem fejezné-e
1446 IV, XXXV | hol fog megtelepedni, és mibõl fog élni öreg napjaira.
1447 IV, XXXV | elmosolyodott, vállat vont, és három erszény aranyat adatott
1448 IV, XXXV | megváltására fordított, és egyen új cubiculumokat ásatott
1449 IV, XXXV | háromszor csak kenyéren és vízen élt, és mindig ugyanazt
1450 IV, XXXV | csak kenyéren és vízen élt, és mindig ugyanazt a ruhát
1451 IV, XXXV | gondot fordított magára, és mentõl jobban leromlott
1452 IV, XXXV | acélosabbakká váltak lelke szárnyai, és annál izzóbb lett fekete
1453 IV, XXXV | imádatába van elmerülve, és - különösen mióta a triumfus
1454 IV, XXXV | Antikrisztust a poklok mélyébe, és berekeszti az Alpesek és
1455 IV, XXXV | és berekeszti az Alpesek és a Kaukázus szikláival. A
1456 IV, XXXV | Kaukázus szikláival. A rettegés és remény közt hányódó lelkek
1457 IV, XXXV | hányódó lelkek a világ végére és az Úr dicsõséges eljövetelére
1458 IV, XXXV | eljövetelére gondoltak, és a pallosos angyalt látták
1459 IV, XXXV | földöntúli fényben égett, és szava mint a trombitaszó
1460 IV, XXXV | megfosztva ragyogó mellcsatodtól és gyászba öltözve, gõgös királynõ
1461 IV, XXXV | vén Latinusnak! Elesel, és amikor fölkelsz, már nem
1462 IV, XXXV | égig magasodó falat rak, és nevedet a csillagokig elhíresíti!~
1463 IV, XXXV | könyvek között töltött, és nagy bûnösnek magát, a vakot,
1464 IV, XXXV | régi rhetorika folyondárai. És bár a bálványimádókat kerülte
1465 IV, XXXV | Antiochiában vagy Alexandriában, és sohase jutott eszébe, hogy
1466 IV, XXXV | bában az ötödik emeleten, és minden reggel hallom, mikor
1467 IV, XXXV | Bion fölnézett az írásból, és elnevette magát.~- Mit nevetsz?~-
1468 IV, XXXV | bikát, két életunt oroszlánt és harminchárom keresztényt
1469 IV, XXXV | szegkovácsok mind forronganak, és visszakövetelik az õsi szabadságot.
1470 IV, XXXV | tovább, attól én írhatok.~És írta tovább, ott, ahol abbahagyta.
1471 IV, XXXV | Quintiport minden gyámkodás és fölügyelet alól föl lehet
1472 IV, XXXV | Mióta szabad ember lett, és a maga ura, másképp kell
1473 IV, XXXV | szerencsésebb lesz Augustusnál és boldogabb Trajanusnál.
1474 IV, XXXV | veszett két ló, kilenc sertés és hét rabszolga. - Demophon
1475 IV, XXXV | különös hangsúllyal olvasta, és aztán ránézett Bionra.~-
1476 IV, XXXV | tudta, hogy a Plaviusok és a császárné arra akarták
1477 IV, XXXV | elutasította. Neki, Bionnak és valószínûleg a császárnénak
1478 IV, XXXV | üldözések rémségeirõl hallott, és az aktákban olvasott, újra
1479 IV, XXXV | az üldözések felrázták, és abba a puhaságba, amelybõl
1480 IV, XXXV | újra ki fogja vetni hálóit és lépeit, hogy összefogdossa
1481 IV, XXXV | püspökválasztások elõtt a hízelgésnek és rágalmazásnak az az aljas
1482 IV, XXXV | fajtalan tánc, a festett arc és a kibodorított haj, a szemérmetlen
1483 IV, XXXV | haj, a szemérmetlen szobor és festmény, a színház, kocsiverseny,
1484 IV, XXXV | fehér kenyér, a meleg fürdõ és a tollas vánkos.~- Gyõzni
1485 IV, XXXV | húzta fel szemöldökét.~- És gondolod, hogy most már
1486 IV, XXXV | harc?~A rhetor fölkapta és egy markolással összegyûrte
1487 IV, XXXV | emberi dolgokat, értelmes és becsületes férfiú. Szavaiból
1488 IV, XXXV | imperiumra, a napfény, az esõ és a szél annál hamarabb szét
1489 IV, XXXV | fogják porlasztani a makacs és kemény sziklát, amely a
1490 IV, XXXV | alá rejtetten átfúrhatta és elsüllyeszthette volna a
1491 IV, XXXV | hajtogatta össze a levelet, és rámosolygott a rhetorra.~
1492 IV, XXXV | mosolygott vissza. Felállt, és keményen megszorította a
1493 IV, XXXV | imádkozni fogok érted, és arra kérem, mielõbb világosítsa
1494 IV, XXXV | világosítsa meg elmédet, és mellettem adjon neked helyet
1495 IV, XXXV | köszöntést biccentett felé, és megragadta Lactantius mellén
1496 IV, XXXV | Bion volt az indulatosabb és harsányabb szavú. Õ támadott,
1497 IV, XXXV | támadott, s a rhetor csöndesen és nyugodtan védekezett, néha
1498 IV, XXXV | együtt hallgatta Arnobiust és együtt tanulta a filozófusokat,
1499 IV, XXXV | értheted meg, mert te is súlyos és nehezen munkálható anyag
1500 IV, XXXV | hármasával. Gazdag polgárok és elõkelõ urak elõtt a praelucens
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1803 |