Rész, Fejezet

1501      IV,  XXXV   |                      Behívták a domesticust, és tõle kértek tanácsot, melyik
1502      IV,  XXXV   |                     Még csak huszonkét éves, és már többet összenyert másfél
1503      IV,  XXXV   |                       meztelen táncosnõk is, és sokat lehet nevetni, mert
1504      IV,  XXXV   |              rabszolgák, koldusok, fegyencek és elhullott állatok tetemei.
1505      IV,  XXXV   |                 szorosan maguk köré csavarva és sarkát szájuk elé tartva
1506      IV,  XXXV   |                    együtt nyakba akasztható, és biztos szerencsét hoz a
1507      IV,  XXXV   |                 fáklyát a rabszolga kezébõl, és odavilágított vele a mauzóleum
1508      IV,  XXXV   |                  Akkor hát igyekezz, Benoni, és kérd az isteneidet, hogy
1509      IV,  XXXV   |                    Valami pénzt dobott neki, és visszaadta a fáklyát a szolgának.~-
1510      IV,  XXXV   |                 mentek, aztán gondolt egyet, és visszaküldte a fáklyást
1511      IV,  XXXV   |                     A matematikus bólintott, és megkérdezte, miféle istennyomorultja
1512      IV,  XXXV   |                     fiú kényelmesen belefér, és ha az istenek tehetséget
1513      IV,  XXXVI  |                quaestor-választásra készült, és az ilyen nagy állásra pályázók
1514      IV,  XXXVI  |                  domborítva, lámpákba égetve és pecsétgyûrûkbe vésve, hanem
1515      IV,  XXXVI  |                 teremnek beillõ, asztalokkal és heverõkkel bebútorozott
1516      IV,  XXXVI  |                  mert a meztelen válla piros és sárga pettyekkel volt kifestve.
1517      IV,  XXXVI  |                  megjelent Bucco, a nagyevõ, és fölfalta nemcsak az ifjú
1518      IV,  XXXVI  |                      megszólaltak a syringák és cimbalmok, a kytharák és
1519      IV,  XXXVI  |                     és cimbalmok, a kytharák és lyrák, a tubusok és oboák.
1520      IV,  XXXVI  |                 kytharák és lyrák, a tubusok és oboák. Egy görög pantomímus
1521      IV,  XXXVI  |                    elõ, aki eltáncolta Arész és Aphrodité házasságtörését,
1522      IV,  XXXVI  |                      leselkedõ Héphaisztoszt és a tettenérés tanújául meghívott
1523      IV,  XXXVI  |                  Amint megjelenítette a kéjt és a dühöt, a szégyenkezést
1524      IV,  XXXVI  |                     a dühöt, a szégyenkezést és a gúnyt, amint hallha­tóvá
1525      IV,  XXXVI  |              láthatatlan bilincsek csörgését és az istenek kacaját, fölviharzott
1526      IV,  XXXVI  |                     sajnálta öreg tenyereit, és a maga szerényebb helyérõl
1527      IV,  XXXVI  |                   történt. Befelé nézegetett és hallgatózott, a saját lelkébe.~-
1528      IV,  XXXVI  |                polcát, mint egy szekrénynek. És akkor megismeri? Tisztába
1529      IV,  XXXVI  |                      ember a saját lelkével? És ha nem, szabad akkor a máséban
1530      IV,  XXXVI  |               Egyiptomból hozatott rózsákkal és üveg alatt nevelt liliomokkal,
1531      IV,  XXXVI  |              ablakrések?~Nézett a színpadra, és nem vette észre a változást.
1532      IV,  XXXVI  |                  fûvel benõve, élõ bokrokkal és fákkal beültetve, amelyek
1533      IV,  XXXVI  |                      össze a brontefactorok, és nagy kõgolyókat görgettek
1534      IV,  XXXVI  |                     nyak, kezében a caduceus és az aranyalma, amit átnyújt
1535      IV,  XXXVI  |          olajág-koszorúzta sisakban, pajzsot és lándzsát forgatva viharzik
1536      IV,  XXXVI  |                      míg körülötte a félelem és borzalom mezítelen démonai
1537      IV,  XXXVI  |                    ion zene jelenti be, íjas és fáklyás kis Cupidók táncolnak
1538      IV,  XXXVI  |                 táncolnak elõtte, s Hóráknak és Gráciáknak vetkezett, mosolygó
1539      IV,  XXXVI  |                    volna a tenger habjaiból, és még nem ért volna rá felöltözni,
1540      IV,  XXXVI  |                   Quintipor kis Titet látja, és vele beszélget. Nem is beszélget,
1541      IV,  XXXVI  |                     az övé, a tenyere rózsás és puha, az ujjai karcsú kis
1542      IV,  XXXVI  |               elvonultak, a vesztesek zordan és fenye­ge­tõzve, a gyõztes
1543      IV,  XXXVI  |                       Most már õ hallgatott, és kis Tit beszélt. Ne hazudj,
1544      IV,  XXXVI  |                      nem engem ittál. Húsból és vérbõl vagy te is, csakúgy,
1545      IV,  XXXVI  |                   addig is piroslott a szám, és addig is dobogott a szívem,
1546      IV,  XXXVI  |                      a remegõ lábad sarkáig, és te azért mégis elárultál
1547      IV,  XXXVI  |                  álom vagyok, azért, aki hús és vér. Mert te is az vagy,
1548      IV,  XXXVI  |                     ahogy én asszony vagyok, és mindnyájan engedelmeskedünk
1549      IV,  XXXVI  |                  Igen, mindenki a helyén ül, és várakozóan néz a színpadra.
1550      IV,  XXXVI  |                     ezren ordították dobogva és tapsolva:~- Genesius! Genesius!~
1551      IV,  XXXVI  |                 lépett ki a színfalak mögül, és mély hajlongások közt kérte
1552      IV,  XXXVI  |                 galeriákról vöröshagymafejek és retkek kezdtek röpülni,
1553      IV,  XXXVI  |                    festette ki. Sápadt volt, és idegesnek látszott, lihegve
1554      IV,  XXXVI  |                 szolga lépett ki a vödörrel, és fölnyújtotta azt a keresztre
1555      IV,  XXXVI  |                Rögtön megjelent Genesius is, és riadtan állt meg a színpad
1556      IV,  XXXVI  |                     a bõ ingben is látszott, és az arcára rá volt írva,
1557      IV,  XXXVI  |                  Aphrodité-szemû istennõ...” És látta mosolyogni kis Titet,
1558      IV,  XXXVI  |                  látta mosolyogni kis Titet, és összetett kézzel könyörgött
1559      IV,  XXXVI  |                     Kleopátra fájára mondom, és a lampyrisekre és a sárga
1560      IV,  XXXVI  |                    mondom, és a lampyrisekre és a sárga virágra, amely kebleid
1561      IV,  XXXVI  |                 kislámpa égett a szobájában, és még nyitva voltak az ablakok,
1562      IV,  XXXVI  |                    nyitva voltak az ablakok, és a karjai illata is a tiéd
1563      IV,  XXXVI  |                   ahogy fölemelte a fejemet, és húzta a maga lehajtott feje
1564      IV,  XXXVI  |                   mert én az ablakra néztem, és megláttam, hogy feljött
1565      IV,  XXXVI  |                      Tudod, a mi csillagunk, és nekem eszembe jutott, hogy
1566      IV,  XXXVI  |                     te most imádkozol értem, és akkor nem nyújthatod felém
1567      IV,  XXXVI  |                   nyújthatod felém a szádat. És akkor megláttam, hogy kérõ
1568      IV,  XXXVI  |                    az enyémet, nem adó száj, és hogy idegen térdek ringatnak,
1569      IV,  XXXVI  |                     idegen térdek ringatnak, és idegen karok ölelnek, és
1570      IV,  XXXVI  |                     és idegen karok ölelnek, és idegen szemek néznek. Fölugrottam
1571      IV,  XXXVI  |                   szemek néznek. Fölugrottam és elfutottam, és abban már
1572      IV,  XXXVI  |                   Fölugrottam és elfutottam, és abban már nem vagyok bizonyos,
1573      IV,  XXXVI  |                      kacagásaidat hallottam. És most te mondd meg, kis Tit,
1574      IV,  XXXVI  |                      arcáról csurgott a vér, és bíbor patakokban öntötte
1575      IV,  XXXVI  |                       hogy tisztítsa meg õt, és lelkét tegye olyan fehérré,
1576      IV,  XXXVI  |                    követésére.~Együgyû dolog és utálatos jelenet volt, de
1577      IV,  XXXVI  |            viharosabb lett. Sokan fölálltak, és a ruháikat lengették a színész
1578      IV,  XXXVI  |                 messzebb ülõk újra tapsoltak és kacagtak, az elsõ sorok
1579      IV,  XXXVI  |               részvéttel. Mások körülnéztek, és orvosért kiáltoztak.~Az
1580      IV,  XXXVI  |                   valóban keresztény vagyok, és kövessétek példámat!~Mint
1581      IV,  XXXVI  |                   önként jelentkezõket.~Bion és Quintipor nem tudták egymást
1582      IV,  XXXVII |                 álmos­ságot ne érzett volna, és sokkal izgatottabb, minthogy
1583      IV,  XXXVII |             érdekelték. Bion tanítványa volt és a költőké, s a gondtalan
1584      IV,  XXXVII |                      délután nem hallja Bion és a rhetor vitáját a megváltásról
1585      IV,  XXXVII |                rhetor vitáját a megváltásról és az istennek fölajánlott
1586      IV,  XXXVII |                     amennyire vonzó, leigázó és fölemelõ egyszerre, valami
1587      IV,  XXXVII |                   felhõ, aminõt Ixion ölelt, és ami elõl jó menekülni Somnus
1588      IV,  XXXVII |                    isten kertjébe, aki piros és fehér mákvirágok álomtejét
1589      IV,  XXXVII |                 álomtejét csorgatja a fénybe és sötétbe egyformán belefáradt
1590      IV,  XXXVII |                   kis Tit csicsergõ hangját, és nevetve rászólt.~- Nem jól
1591      IV,  XXXVII |                      Tit. Valamit kihagytál, és nem úgy van, hogy „vár”.~-
1592      IV,  XXXVII |                     valami bolondot mondott, és meg akarta nézni az asztalán
1593      IV,  XXXVII |                        Ne menj el - zokogta, és úgy megszorította a kezét,
1594      IV,  XXXVII |                    Ki is rántotta a kezébõl, és beleütötte a torus mellett
1595      IV,  XXXVII |                     bronzasztalba.~Fölriadt, és most már csakugyan fölült.
1596      IV,  XXXVII |              csakugyan fölült. Eddig feküdt, és álmodta az egész beszélgetést.
1597      IV,  XXXVII |                 Megigazította a csíptetõvel, és a fellobbanó lángnál körül­
1598      IV,  XXXVII |                  torusszal szemben a császár és a császárné hermáján. Amaz
1599      IV,  XXXVII |                márvány. Fölemelte a mécsest, és rájuk világított.~Sohase
1600      IV,  XXXVII |                      nézte õket ilyen sokáig és ennyi gyöngédséggel. Náluk
1601      IV,  XXXVII |                      hintóhordozója Rómában, és most a penészes, bûzös ergastulumban
1602      IV,  XXXVII |                   feküdne a rothadt szalmán, és arról álmodna, hogy korbácsot
1603      IV,  XXXVII |                  mosolyogva a két szobornak, és elfújva a mécsest, most
1604      IV,  XXXVII |                     lábam.~Engedelmeskedett, és akkor a herma tovább parancsolt.~-
1605      IV,  XXXVII |                   volt, hanem nyári délután, és õ az antiochiai szent palota
1606      IV,  XXXVII |                     aztán végignézett magán, és látta a zöld ruhát meg a
1607      IV,  XXXVII |                 öntudat partjának. Lehajolt, és betûzgette a rózsaszín márvány
1608      IV,  XXXVII |              aranyfénye öntötte el a szobát, és a ragyogó hullámokban Trulla
1609      IV,  XXXVII |                     könyökölt fel Quintipor, és az ajtót nézte. Félig nyitva
1610      IV,  XXXVII |                    nézte. Félig nyitva volt, és zuhogott be rajta a jácintok
1611      IV,  XXXVII |                 dajka odaperdült az ágy elé, és csapkodta össze a két kezét.~-
1612      IV,  XXXVII |                nagyúr.~Fejcsóválva vette fel és rázta ki a bíborcsíkos tógát,
1613      IV,  XXXVII |              visszadobta a tógát a mozaikra, és elzokogta magát.~- Hogy
1614      IV,  XXXVII |                  hagytam volna el, aki járni és beszélni tanítottam? Aki
1615      IV,  XXXVII |                     vele, mikor himlõs volt, és éjjel-nappal fogtam a kis
1616      IV,  XXXVII |                      Bal keze hüvelykujjával és mutatóujjával jelezte, hogy
1617      IV,  XXXVII |                   Quintipor elfogta a kezét, és a magáéban tartotta.~- Azt
1618      IV,  XXXVII |                      az Erinnysek kergetnék, és az én torkomnak esett neki,
1619      IV,  XXXVII |                 akinek jégbõl van a kulacsa, és abból akar forralt bort
1620      IV,  XXXVII |                     meghalasztotta a szívét, és a rontást csak az veheti
1621      IV,  XXXVII |                     Dehogy, Trullám, dehogy! És a kis... Az úrnõd engedett
1622      IV,  XXXVII |               mászkáltatok valahol Bajaeban, és este úgy jött haza, mint
1623      IV,  XXXVII |                 meglenne!~A homlokára ütött, és hirtelen fölkapta a kosarat.~-
1624      IV,  XXXVII |                  mosolyogva öltözködött fel, és mosolyogva rakta körül a
1625      IV,  XXXVII |                    jácintokkal a két hermát. És mosolygott akkor is, mikor
1626      IV,  XXXVII |                   kinek az áldozatát kívánja és fogadja el, kiét nem. Abban
1627      IV,  XXXVII |                látott többé.~A forumra ment, és Benonit kereste, az istenkereskedõt,
1628      IV,  XXXVII |                praetoriánusok praefectusának és Egyiptom kormányzójának.
1629      IV,  XXXVII |                  fején a hadvezérek babérját és kezében a törvénytudók tekercsét
1630      IV,  XXXVII |                      rómaiak gúnyolódásainak és a zsidók gyûlöletének. Se
1631      IV,  XXXVII |                      kijönni; Sabbathja van, és azt meg szokta szentelni.~-
1632      IV,  XXXVII |                     felé fordulva hajlongani és mormogni kezdett.~A szíriai
1633      IV,  XXXVII |                kezdett.~A szíriai megfeddte, és rossz erkölcsûnek nevezte.
1634      IV,  XXXVII |                  megtetszett a komoly ember, és tõle kérdezte meg, nem tudja-e,
1635      IV,  XXXVII |                 dolgozni, s mivel kancsalnak és vörös­hajúnak született,
1636      IV,  XXXVII |                      aludt egy rossz kádban, és kikiáltatta a praecóval,
1637      IV,  XXXVII |            candelabrumot, megkapta Severust, és mivel nagy örömét találta
1638      IV,  XXXVII |                    találta a kancsal szemben és a vörös hajban, öt év múlva,
1639      IV,  XXXVII |                     házát, kertjeit, villáit és földjeit. Severus pedig
1640      IV,  XXXVII |                utcájában. A szíriai megállt, és nagy tisztességtudással
1641      IV,  XXXVII |                külsejû férfi megtörülközött, és megkezdte árui felsorolását.~-
1642      IV,  XXXVII |           márványemelvényen a piszkos, bûzös és sötét udvar közepén, ágain
1643      IV,  XXXVII |                 Benoni, kicsit fölmosakodva, és inkább dohos, mint rongyos
1644      IV,  XXXVII |                       nagyon sírt, behoztam, és most nevet. Ha beesteledik,
1645      IV,  XXXVII |                     belépni, mert magas vagy és egyenes.~- Akkor kísérj
1646      IV,  XXXVII |                    én leadom oda a gyereket, és megmondom, hogy csak neked
1647      IV,  XXXVII |                      tisztelgéssel fogadták, és a gyereknek mindjárt sisakot
1648      IV,  XXXVII |                   gyereknek mindjárt sisakot és kardhüvelyt adtak játszani.~-
1649      IV,  XXXVII |                      csontjait.~Összerezzent és körülnézett.~- Bocsáss meg,
1650      IV,  XXXVII |                kifárasztotta. Hosszú köhögés és krákogás után tudta folytatni.~-
1651      IV,  XXXVII |                    tollászkodtak a flamingók és pelikánok. Quintipor becsúsztatta
1652      IV,  XXXVII |                  eligazgatta rajtuk a füvet, és búcsút intett az istenkereskedõnek.~-
1653      IV,  XXXVII |                     Quintipor elgondolkozott és elmosolyodott.~- Gránátvirág
1654      IV,  XXXVII |                        Gránátvirág a neve.~- És Nikomédiában kinek adjam
1655      IV,  XXXVII |            összebékíteni.~Eltépte a levelet, és az író-ólommal ezt a választ
1656      IV,  XXXVII |                  venni a ruhájáról. Letépte, és markába nyomta a bámuló
1657      IV,  XXXVII |                 kimondta a halálos ítéletet, és távozásra készülve odaszólt
1658      IV,  XXXVII |                   bárdos vesszõnyaláb­jukat, és söprûvel fegyverkeztek föl,
1659      IV,  XXXVII |                     elmegyek a praetor után, és feljelentelek neki, hogy
1660      IV,  XXXVII |          határozottan.~Az írnok vállat vont, és elõkeresett egy nagyobb
1661      IV,  XXXVII |                      felvették a fasceseket, és közrefogták Gránátvirágot.~ ~
1662       V,  XXXVIII|                Pantaleon utóda, nagyon tudós és goromba görög, dél óta már
1663       V,  XXXVIII|                     kérni a visszavonulásra, és a császár nem tartóztatta.
1664       V,  XXXVIII|                  hogy a vendég uralkodótársa és veje. Összeráncolt homlokkal
1665       V,  XXXVIII|                  összetapasztott tenyerekkel és idegesen táncoló ujjakkal,
1666       V,  XXXVIII|                   idegesen táncoló ujjakkal, és fejét fel-felkapva, mintha
1667       V,  XXXVIII|        megismételtette vele a szégyenfutást. És megint a Sápadtképût látta
1668       V,  XXXVIII|                 leplezett amnesztiát kapnak, és õvele mint kegyvesztettel
1669       V,  XXXVIII|                   tervezett ki Antiochiában, és Maximianus szervezett meg
1670       V,  XXXVIII|                  tudott, magas rangú katonák és udvari méltóságok. De bizonyára
1671       V,  XXXVIII|                     a népszerûséget a légiók és a polgárok közt, mint az
1672       V,  XXXVIII|            vízesésben. A forradalom a keleti és a dunai légiók közt meglehetõsen
1673       V,  XXXVIII|                    elhatározásában. A madár- és béljóslatok, mint mondta,
1674       V,  XXXVIII|                    állami deficitet. Az okos és kövér örmény arra hívta
1675       V,  XXXVIII|         Maximianusnak, Varanesnek s a keleti és dunai légió parancsnokainak.
1676       V,  XXXVIII|            fölugortában fellökte az asztalt, és orvoson, kamaráson keresztülgázolva
1677       V,  XXXVIII|                 elfelejtette, olyan hirtelen és fájdalmasan zuhant halántékára
1678       V,  XXXVIII|                      nem évszázadok királyai és császárai építették, mint
1679       V,  XXXVIII|               Diocletianus egymaga, egyszerû és áttekinthetõ tervek szerint,
1680       V,  XXXVIII|                      kibuggyantak a könnyek, és megálltak a szemgödörben.
1681       V,  XXXVIII|                  hézagot hagynak maguk közt, és az egészség az a helyes
1682       V,  XXXVIII|                      okfeje van, a kitágulás és összeszorulás, de a domina
1683       V,  XXXVIII|                     a meleg, hideg, a nedves és száraz mellé fel kell venni
1684       V,  XXXVIII|                  egészen kékké világosodtak, és úgy fénylettek, hogy az
1685       V,  XXXVIII|                   Igen - bólintott az orvos, és megkereste karján a verõeret -,
1686       V,  XXXVIII|                      szintén megerõsíti ezt, és azt is állítja, hogy mikor
1687       V,  XXXVIII|             nobilissima halkan felsóhajtott, és két kezével eltakarta az
1688       V,  XXXVIII|                megcsókolta mind a két arcát, és megkérdezte tõle, van-e
1689       V,  XXXVIII|                    is a csengetést. Cselédek és ápolónõk szaladtak a nyugvóágyhoz,
1690       V,  XXXVIII|                    alá. Papiruskönyvecskéket és viasztáblácskákat találsz
1691       V,  XXXVIII|                    Egymás után vedd ki õket, és tartsd ide elébem. Olvasni
1692       V,  XXXVIII|                     orvos - mosolygott el. - És milyen jó, hogy olyan sok
1693       V,  XXXVIII|             folyékonyan olvasta a iambusokat és dactylusokat, mert sok orvosi
1694       V,  XXXVIII|               barnulni az este.~- Menj eléje és üdvözöld - mondta Titanilla.
1695       V,  XXXVIII|                    parttalan...”, mosolygott és abbahagyta.~- Tudom, augusta
1696       V,  XXXVIII|                      nagyon tudlak szeretni. És ha te is engem, akkor bizonyítsd
1697       V,  XXXVIII|                      testvérüknek rabszolgák és rabszolganõk. Akkor, amikor
1698       V,  XXXVIII|                 öntött lefátyolozott fejére, és a szeretet csókjaival fogadta
1699       V,  XXXVIII|                    Kis Tit a nyakához nyúlt, és ott bíbelõdött egy darabig
1700       V,  XXXVIII|                      halottra is, magára is, és szólította az orvost.~-
1701       V,  XXXVIII|           fölszabadult szárnyainak suhogása, és ezüstfény öntötte el az
1702       V,  XXXIX  |                      éjjel-nappal vele volt, és nem engedett be hozzá senkit.
1703       V,  XXXIX  |                lehetett, hiszen felségsértés és szentségtörés lett volna
1704       V,  XXXIX  |          vestibulumba nem raktak vörösfenyõ- és cipruságakat. Illõ ugyan
1705       V,  XXXIX  |              tradíciók tiszteletben tartása, és veszélyes az alvilági istenek
1706       V,  XXXIX  |                    mert a közös sértõdöttség és harag összebékítette a három
1707       V,  XXXIX  |          kimutatására szolgáló alkalom volt, és a tubicinák zenéjével, a
1708       V,  XXXIX  |                császárné, hogy a papirusokat és viasztáblákat, amelyeket
1709       V,  XXXIX  |                 lelkét. Annyira megindítónak és mindent megtisztítónak találta
1710       V,  XXXIX  |            amphorákat, csészéket, díszkorsót és asszonyi piperetárgyakat
1711       V,  XXXIX  |                     ki köztük húst, kenyeret és bort, ha gondolod, Domina,
1712       V,  XXXIX  |                   baj - felelte a császárné, és másra terelte a beszédet~
1713       V,  XXXIX  |                    felé fordította Quintipor és Hormizda szívét, s hogy
1714       V,  XXXIX  |                     rövidítve a hír útját -, és senki se tudott arról, hogy
1715       V,  XXXIX  |                  Rómába, külön Quintipor­nak és külön a matematikusnak,
1716       V,  XXXIX  |                      a legmélyebb börtön­nel és gályarabsággal fenyegetett
1717       V,  XXXIX  |                   azt nem találta, elõszedte és átolvasta valamennyit, hogy
1718       V,  XXXIX  |                    jelentést. A napok teltek és múltak, a napok, amelyek
1719       V,  XXXIX  |                  napok, amelyek évszázadokat és percek, amelyek napokat
1720       V,  XXXIX  |                      végrehajtották az üdvös és hasznos fenyítõ rendszereket.
1721       V,  XXXIX  |                  számmal vannak az elõkelõbb és vagyonosabb társadalmi osztályokba
1722       V,  XXXIX  |           legpiszkosabb utcáinak szennyében, és aztán az esquilinusi dögtemetõbe
1723       V,  XXXIX  |              dögtemetõbe dobnák a vadmadarak és gazdátlan ebek prédájának.~
1724       V,  XXXIX  |                 mormolta maga elé a császár, és eddig soha nem érzett szoron­
1725       V,  XXXIX  |                  zajjal kicsapódott az ajtó, és berohant a szobába a matematikus.~-
1726       V,  XXXIX  |                     gyûrött bíború öregember és az ólomszürke arcú, elkócosodott,
1727       V,  XXXIX  |                      zuhant, Bionnal szembe, és átfogta a vállát.~- Add
1728       V,  XXXIX  |                kirándulását a királylánnyal, és megmutatta Quintipor érthetetlen
1729       V,  XXXIX  |                 császár.~Bion térden maradt, és elkékült szájjal vallott:~-
1730       V,  XXXIX  |                  eléjük állt. Nem a császárt és a császárnét látta már maga
1731       V,  XXXIX  |                   ládának, másik a másikhoz, és elkezdték körömmel feszegetni
1732       V,  XXXIX  |                     Benoni, akivel a rémület és csodálkozás labdázott, mióta
1733       V,  XXXIX  |                      Õistenségeik, a császár és a császárné várják a szavadat.~
1734       V,  XXXIX  |                  szobrok. Nem tudtak Bionról és a ládáról, nem hallották
1735       V,  XXXIX  |                   Ott volt, a láda fenekéhez és oldalaihoz odaerõsített
1736       V,  XXXIX  |                   bárdvágás bíborszalagjával és üveges fényû arcán azzal
1737       V,  XXXIX  |                      várakozott ott vésõkkel és szekercékkel. Császári palotában
1738       V,  XXXIX  |                        Várj a vestibulumban, és senkit ne eressz be, ha
1739       V,  XXXIX  |                 kerülni! - mondta neki Bion, és ledobta a szerszámokat,
1740       V,  XXXIX  |                     nélkül engedelmeskedett, és fejét lehajtva megadással
1741       V,  XXXIX  |                  nyitva felejtette az ajtót, és nem akart közeli tanúja
1742       V,  XXXIX  |                      azon az egy-két vágáson és lándzsanyél­döfésen szeretett
1743       V,  XXXIX  |                  Déltájban Galerius Tagestõl és a miniszterektõl kísérve
1744       V,  XXXIX  |           gynaeceumba támogatta be.~A caesar és a császár párbeszéde nagyon
1745       V,  XXXIX  |                   jelentette, hogy a katonák és a nép több erélyt követelnek
1746       V,  XXXIX  |                     mintha magában beszélne, és olyan bágyadtan, mint akinek
1747       V,  XXXIX  |                       Csak a díszpalást kell és a diadém.~Galerius sohase
1748       V,  XXXIX  |                 szemeit ilyen fényteleneknek és zavarosaknak. Most nem sugárzott
1749       V,  XXXIX  |                      állott. A tömeg tombolt és tapsolt, amikor ölelkezni
1750       V,  XXXIX  |                  viselt...~Mindenfelõl zúgás és morgás hallatszott. Az elsõ
1751       V,  XXXIX  |                      állók, többnyire udvari és katonai méltóságok, hátrafordultak
1752       V,  XXXIX  |                   méltóságok, hátrafordultak és csitítva pisszegtek. Mások,
1753       V,  XXXIX  |                   tér közepe tájáról danolás és kurjongatás hallatszott.
1754       V,  XXXIX  |                      volt, azok Galerius­nak és embereiknek jóvoltából már
1755       V,  XXXIX  |              homlokáról a gyöngyös diadémot, és bágyadt mozdulattal eldobta
1756       V,  XXXIX  |                  fönt termett az emelvényen, és anélkül hogy törõdött volna
1757       V,  XXXIX  |                   lebotor­kált a szószékrõl, és a tölgyek alatt visszaindult
1758       V,  XXXIX  |                   között. Megfogta a karját, és azt kérdezte tõle:~- Salonába
1759       V,  XXXIX  |                      császárné fáradt hangon és száraz szemmel.~- Elvisszük?~-
1760       V,  XXXIX  |                  Azzal behúzódott a szobába, és becsukta maga után az ajtót.
1761       V,  XXXIX  |                    folyosón, amely a császár és a császárné lakását összekötötte,
1762       V,  XXXIX  |                      megindult a császárral, és beletámogatta a kocsiba.
1763       V,  XXXIX  |                  fölugrott a kocsis helyébe, és megrántotta a gyeplõt. Az
1764       V,  XXXIX  |                   Constantinus princeps volt és két centurio-barátja. Fontos
1765       V,  XXXIX  |                     Diocletianussal Galerius és Maximianus összeesküvésérõl.
1766       V,  XXXIX  |                     fölismerte a princepset, és azt kiáltotta, hogy „halál
1767       V,  XXXIX  |                      Õ erre felemelte fejét, és látta, hogy nem Tükhé az,
1768       V,  XXXIX  |                      csillagkoszorút viselt, és kezében olyan sceptrumot
1769      VI,  XL     |               megérteném, ha oly kelletlenül és szégyenkezve tekintenél
1770      VI,  XL     |                     csillagok csalárd útját, és nem számolgatok mást, mint
1771      VI,  XL     |             kavicsaiból, mert a rózsaszínűek és pirosak, a kékek és zöldek,
1772      VI,  XL     |             rózsaszínűek és pirosak, a kékek és zöldek, sőt most már a feketék
1773      VI,  XL     |            gyermekének, Crispusnak tanítóját és nevelőjét. Sohase voltam
1774      VI,  XL     |                     napos oszlopcsarnokaiban és elvadult fái között, anélkül
1775      VI,  XL     |              árnyakkal, amelyekkel napjaimat és éjszakáimat meg­osztom.
1776      VI,  XL     |              Megpróbálok erõt venni magamon, és követni a te példádat, aki
1777      VI,  XL     |                    olyan férfias rövidséggel és szabatossággal adtad föl
1778      VI,  XL     |             megmásztam egyszer az Olümposzt, és mögéje néztem annak a fényes
1779      VI,  XL     |                      föl a tápláló lombokért és rügyekért, én, noha horzsolások,
1780      VI,  XL     |                   egész odáig, ahol Homérosz és Hésziodosz szerint édes
1781      VI,  XL     |               találtam ott kopasz szikláknál és némi hónál egyebet, melyben
1782      VI,  XL     |                      ami téged meglepetéssel és diadallal tölt el. A te
1783      VI,  XL     |                   együtt porrá omlik a föld, és Neptunusszal kiszárad az
1784      VI,  XL     |                     Diocletianusnak Galerius és Maxentius által megfertõztetett
1785      VI,  XL     |                     hálóval szõtte be a pók, és azt leg­föl­jebb a parasztok
1786      VI,  XL     |                  kõnek. Az ég csak olyan kék és csak olyan felhõs, mintha
1787      VI,  XL     |                    csak úgy süt az igaziakra és gonoszakra, a hold csak
1788      VI,  XL     |                 szolgálja az öreg embereket, és csak olyan gyûlöletes a
1789      VI,  XL     |                ringatják a hajókat, a violák és a rózsák csak úgy illatoznak,
1790      VI,  XL     |                  csak olyan kerekek, kövérek és kemények, mint ezelõtt,
1791      VI,  XL     |                     a dolog az emberfejekkel és emberszívekkel is: csak
1792      VI,  XL     |           káposztafej, s csak annyi a nevetõ és a hervadt virágszív, mint
1793      VI,  XL     |                     új élet csíráját az örök és valóban halhatatlan földanyában.
1794      VI,  XL     |                      amelyet a mai bikaimádó és krokodilimádó nemzedék elhomályosult
1795      VI,  XL     |                 valóban ura volt a világnak, és én éveken keresztül láttam
1796      VI,  XL     |                     palota legelhagyatottabb és legszánandóbb lakójának,
1797      VI,  XL     |                  egyetlen támasza a világon. És tanúja voltam gyötrõdéseinek
1798      VI,  XL     |                 tanúja voltam gyötrõdéseinek és önmarcangolásainak, én hallottam
1799      VI,  XL     |                     én hallottam jajgatásait és könyörgéseit, én fogtam
1800      VI,  XL     |                elõtte Róma férfiai feketében és Róma asszonyai fehérben.
1801      VI,  XL     |                     Róma asszonyai fehérben. És mikor a hetedik napon a
1802      VI,  XL     |                     amely kirepült a füstbõl és a lángból, olyan léleknek
1803      VI,  XL     |          aranykoporsót szét fogja darabolni, és be fogja olvasztani, hogy