Rész, Fejezet
1 I, I | hegyes állát. Képzeletében hirtelen átfutotta az udvari szertartáskönyvet,
2 I, I | biztonságban borzongani. Hirtelen befejezte az elõadást, és
3 I, III | felelgetett mindenre. Aztán hirtelen õ fordult kérdéssel az apjához.~-
4 I, III | épült Pantheon aranyteteje hirtelen fellobogott elõttük. A caesar
5 I, V | Elakadt a lélegzete. Hirtelen ráeszmélt, hogy most nagyobb
6 I, V | barmok bõgése.~A nobilissima hirtelen megfordult.~- El is felejtettem,
7 I, V | felelte a magister nagyon hirtelen és nagyon õszintén.~- Ne
8 I, V | meghimbálta.~- Huss te, huss te!~Hirtelen kiegyenesedett, és hátravetette
9 I, VI | ringatásával kísérve a dallamot. Hirtelen leguggolt, és úgy vonszolta
10 I, VII | hódolók gyûrûje azonban hirtelen kettévált. Utat kellett
11 I, VII | Amikor a világ egyik ura hirtelen csömört kezdett érezni a
12 I, VIII | csillag megjelenésétõl. Hirtelen észre tért azonban, és ha
13 I, X | amikor kellesz. - A hangja hirtelen fátyolozott lett. - Mondd,
14 I, XI | dühösen nézett a princepsre, hirtelen kikapta kezébõl a poharat,
15 I, XII | kegyetlen, látom, de vigyázz, hirtelen haragú vagy, én is az voltam
16 I, XIII | fogadkozásokat.~- Apám - szólalt meg hirtelen -, mért gyûlölöd te a Dominust?~
17 I, XIV | Elaludtál, fiú?~Neki hirtelen kiment az álom a szemébõl.
18 I, XIV | fordította el a fejét, de hirtelen mosoly suhant át az arcán,
19 I, XV | tudta másképp kielégíteni a hirtelen megtérteket, csak ezzel
20 I, XVI | hívek nyugtalankodását, hirtelen reszketni kezdett, a szeme
21 I, XVIII | Gránátvirág! Quintipor láza hirtelen elmúlt. Rátalált a józan
22 I, XVIII | az asztalról, Quintipor hirtelen fölkapta a papiruslapot.
23 I, XIX | rámosolyogva Lactantiusra. A rhetor hirtelen felkapta a fejét.~- Nini,
24 I, XX | hogy a császár tekintete hirtelen elkomorodik. Aludt vérû
25 II, XXII | tenyerére vette, s olyan hirtelen a trón szédítõ magasságáig
26 II, XXII | egyik völgyszakadék felé, de hirtelen elakadt a szava. A levegõben
27 II, XXII | vagy te! - intett a császár hirtelen lecsillapodva, mert látta,
28 II, XXII | sugárzott róla.~A császár hirtelen elfordította a fejét, hogy
29 II, XXII | dermesztette, mikor a szikla hirtelen megállt. Szélesebb volt,
30 II, XXII | és félrehúzva a fátyolt, hirtelen aládugta a fejét. Látni
31 II, XXIII | rendeltetési helyéhez. Onnan aztán hirtelen támadt vihar a tengerbe
32 II, XXIII | fénylett. Arcát, testét hirtelen bágyadtság szállta meg.~-
33 II, XXVI | mindketten nevettek rá.~A szoba hirtelen elsötétedett. Hova mehetett
34 II, XXVI | érezte a ciprusi fügét. Hirtelen megképzett elõtte az a levél,
35 II, XXVI | levél csörgött le a fáról. Hirtelen szétváltak, és riadtan nézték
36 III, XXXI | amit te gondolsz, anyus.~Hirtelen földerült arccal fordult
37 III, XXXI | forgács, amely megóvott a hirtelen haláltól, míg a kivégzettek
38 III, XXXII | házi kápolnámban, ha lesz.~Hirtelen elhallgatott, és szomorúság
39 III, XXXIII | kezdtek összesûrûsödni.~Hirtelen sötét lett. A nap eltûnt,
40 III, XXXIII | sugárzó életednek...~Hangja hirtelen suttogóra vált. Megkapta
41 IV, XXXIV | tud aludni. Lehet, hogy hirtelen éri valami, az is lehet,
42 IV, XXXVI | meg a színpad felé, amely hirtelen elsötétedett. Mások sikoltozva
43 IV, XXXVII | meglenne!~A homlokára ütött, és hirtelen fölkapta a kosarat.~- Tudom
44 IV, XXXVII | beszélted, õ is valami ilyen hirtelen fényességet kaphatott. Én
45 IV, XXXVII | helyeslést bólintott. A hirtelen fényességgel úgy áll a dolog,
46 IV, XXXVII | melyikünkbõl mi lett?~A terem hirtelen kiürült, csak két lictor
47 V, XXXVIII| ellenségeit is elfelejtette, olyan hirtelen és fájdalmasan zuhant halántékára
48 V, XXXVIII| egyszer elmosolyodott, aztán hirtelen felnézett.~- Orvos, van
49 V, XXXIX | hogy becsukja az ajtót. De hirtelen olyan kacagást hallott,
|