Rész, Fejezet
1 I, III | Constantius, akinek halvány arcát a harag pirossága gyújtotta
2 I, III | át-átkapott fiához, hol az arcát, hol a karját cirógatva
3 I, III | többi isten közé.~A princeps arcát elöntötte a vér.~- Az a
4 I, III | lánytól az életét.~A princeps arcát fény öntötte el.~- Anyám
5 I, IV | Quintipor elfintorította az arcát.~- Nem vállalnád magadra
6 I, IV | a száját pirosította, az arcát fehérítette, s egy ólomrudacskával
7 I, V | asztalkára, és simogatni kezdte arcát, vállát, csókolgatni a kezét.~-
8 I, VI | maga felé fordította az arcát.~- Mit siratsz azon, aki
9 I, VIII | õket. A rhetor már fölfedte arcát, és szívére szorította mind
10 I, IX | maga felé fordította az arcát.~- Diocles, sohase gondoltál
11 I, X | a nap - veregette meg az arcát. - Hol a szállásod?~- Itt
12 I, X | álmában se simogathatja meg az arcát, mert a császárnak az álmát
13 I, XI | Aztán fölfelé fordította az arcát, hosszú sugárban lövellte
14 I, XII | fehér asszony térdeit, és arcát az ölébe rejteni.~- Anyám! -
15 I, XVIII | kinyújtott karjait és vérehagyott arcát látta maga elõtt, napsütésben
16 I, XVIII | ízelítõt.~A lány odatartotta az arcát, a princeps a szájára akart
17 I, XXI | hátratántorodott. Piros arcát minden vér elhagyta.~- Honnan
18 II, XXII | éjjeli mécses világánál az arcát. Mikor mélyen alszik, talán
19 II, XXII | csak a nobilissima gõgös arcát láthatta s a jéghideg tekintetet,
20 II, XXII | tunikája ujjával a császár arcát. - Mindenki megvan, akit
21 II, XXII | lánynak kissé reszelõssé vált arcát.~- És a többiek?~- A mieink
22 II, XXII | Quintipor feléje fordult arcát látta a másik oldalon. A
23 II, XXIII | császár két keze közé felesége arcát. - Te holnap reggel velem
24 II, XXIII | akinek csak a szeme fénylett. Arcát, testét hirtelen bágyadtság
25 II, XXV | egészségét, s a fiút vidámmá, arcát pirossá, szemét mosolygóvá
26 III, XXVII | észrevette, hogy hozzáértette az arcát az övéhez. Ő akkor nagyon
27 III, XXVII | akarta, hogy az ő unokája arcát rabszolgának a lehelete
28 III, XXVIII | hagytak is, és oda fektette az arcát. Érzései hintája nagy magasságokba
29 III, XXIX | megfiatalította elgyötört arcát. - Nem találsz nagyon sápadtnak?~-
30 III, XXIX | caesart, hogy beszéljen. Arcát ugyan védte a festékpáncél,
31 III, XXIX | összejöveteleket.~A caesar eltakarta az arcát két tenyerével.~- Boldog
32 III, XXIX | is tenyerébe rejtette az arcát.~- Hát még ha azokat a hangokat
33 III, XXX | átölelte két karjával, és égõ arcát az övéhez tapasztotta. Így
34 III, XXX | Megoldódott haja körülkígyózta az arcát, csak a thyrsus hiányzott
35 III, XXXI | a másikkal eltakarta az arcát.~- Már megint alszol? Akár
36 III, XXXII | nyilát. Sõt Diana, akinek arcát éppen akkor érte a tetõrésen
37 III, XXXII | Titnek megcsapta a láng az arcát. Csak a kezét merte hátranyújtani
38 III, XXXII | megkegyelmeztél.~Megcsókolta a két arcát és a két szemét. A zafírok
39 III, XXXIII | Gránátvirág - fordította felé az arcát is.~Kitágult szemét, amelyet
40 III, XXXIII | és azt felelte neki, míg arcát újra ellepték a könnyek.~-
41 IV, XXXVI | fölkészült mindenre. Nemcsak az arcát takarta el álarccal, hanem
42 IV, XXXVI | már magára öltötte, de az arcát nem festette ki. Sápadt
43 IV, XXXVI | eddig fölemelve tartott arcát is a közönség felé fordította.~
44 IV, XXXVII | szemembe. Ahogy a Genesius arcát leírták nekem, s te magad
45 V, XXXVIII| két kezével eltakarta az arcát, amelyen irtózás látszott.~-
46 V, XXXVIII| tenyerébe beleigazította kis arcát, a másikkal betakarta.~-
47 V, XXXVIII| megcsókolta mind a két arcát, és megkérdezte tõle, van-e
48 V, XXXIX | ajtóban a császár eltakarta az arcát.~- Te menj elõre, Bion.~
|