Rész, Fejezet

 1       I,  II   |     Quintipor, ha nekem fiam volna, soha annak a csillagát meg nem
 2       I,  III  |  medveharapás! Hogy nem írtál errõl soha?~Constantinus nem szívesen
 3       I,  VI   |            az én örömömet, mikor én soha senkit meg nem szomorítottam?~-
 4       I,  VI   |           kérdezte a császárné, aki soha egy udvari méltóságnak a
 5       I,  VII  |             bár kíséretét a császár soha nem vette igénybe. Viszont
 6       I,  VII  |           hogy mikor volt katona.~- Soha, szentséges úr - dadogott
 7       I,  VII  |      császár volt az. Természetüket soha nem kutatta, mert nem merülhetett
 8       I,  VII  |           egykori rabszolga fia, ha soha meg nem állt is a sikerek
 9       I,  VII  |            Végzeted vadkanja!~Eddig soha nem gondolt rá, hogy a fõvezér
10       I,  VII  |             Ezért nem mulasztott el soha semmi szertartást, s ezért
11       I,  VII  |           legjobb ragasztószere, és soha egy pillanatnyi kétség se
12       I,  IX   |           Tudván, hogy a férfiakban soha sincs belátás, férji beleegyezés
13       I,  IX   |         szoktatta rá a színlelésre. Soha hazugság ilyen nehezére
14       I,  IX   |           azóta gondolt rá, azelõtt soha. Ebben a pillanatban pedig
15       I,  IX   |        szájú, se örömet, se bánatot soha nem mutató ura csak olyan
16       I,  XIII |     gyûlölöd te a Dominust?~Ezelõtt soha nem mert volna ilyent kérdezni
17       I,  XIV  |       fegyvereiket megélesíteni, és soha többet nem merészelik a
18       I,  XIV  |        suhant át az arcán, amit még soha nem látott a szent consistorium.~
19       I,  XIV  | uralkodótársai bizonyosan tudják, õ soha nem volt barátja, s mindig
20       I,  XV   |          elszaladtam ijedtemben, és soha többet nem tudtam véres
21       I,  XVIII|            gondolatban se jutott el soha odáig, hogy talán a nobilissima
22       I,  XX   |         kegyes cseleke­detein kívül soha semmit nem jelentettek róla.
23       I,  XXI  |      Alexandriában se jutott eszébe soha, hogy a felesége tilalmas
24       I,  XXI  |          élt, mert azt az õ istenük soha nem tiltotta meg. Az orvos
25      II,  XXII |             ki fájdalmában, s amely soha nem fogy el, noha már több
26      II,  XXII |           hogy aki azt megteszi, az soha nem nevet többet életében.
27      II,  XXIII|       eltalálta, hogy a termésükbõl soha nem szakít.~Pár órával késõbb
28      II,  XXIII|         mindig megengesztelhetõk.~- Soha, soha! - kiáltotta az asszony. -
29      II,  XXIII|          megengesztelhetõk.~- Soha, soha! - kiáltotta az asszony. -
30      II,  XXIII|            Õk voltak a gonoszak, én soha nem vétettem nekik.~Diocletianus
31      II,  XXV  |            császára a birodalomnak, soha nem volt gazdagabb céltudatos
32      II,  XXV  |            tervekben, mint most, és soha nem gyorsabb az elhatározásban.
33      II,  XXV  |      császárnak - azt fogadta, hogy soha asszonyra nem néz, mert
34     III,  XXVII|        magtalan asszonyok utolsó és soha csalódást nem okozó reménységei.
35     III,  XXX  |            volna, ha eljönnél érte. Soha nem töröm meg úgy evésnél
36     III,  XXX  |             nem lesz nekem gyerekem soha. Ne szólj most, Gránátvirág,
37     III,  XXXI |       osztrigapadok, erdõrészlet.~- Soha ne egyek többet véreshurkát
38     III,  XXXI |       császárné se hallotta hírüket soha. Nem sok olyan asszonyt
39     III,  XXXII|              Mért nem hordod te azt soha, Gránátvirág?~- Eltettem,
40     III,  XXXII|            istennõ nem röpítette el soha nem hibázó nyilát. Sõt Diana,
41      IV,  XXXIV|             asszony, akit õ azelõtt soha nem látott, és nem is kíván
42      IV,  XXXIV|          nem ismerik, nem is látták soha, arról nem beszélhetnek.~-
43      IV,  XXXVI|        kikeresztelkedõ szerepét, de soha még ennyi gyámol­talanság
44       V,  XXXIX|             elé a császár, és eddig soha nem érzett szoron­gás­sal
45      VI,  XL   |             Lactantiusom, mintha én soha nem is állítottam volna