Rész, Fejezet
1 I, II | száznegyvenketten vagytok, kevés esik belõle egyre.~Beértek a császári
2 I, VI | hasát, és maga vette ki belõle a magzatot, hogy annak a
3 I, VI | hosszú keresztet húzott ki belõle.~- Ezt itt hagyom nektek,
4 I, VI | lehetett. Nem hallottak belõle semmit, hogy Quintus, a
5 I, VII | szikrát, annál több tûz lesz belõle.~Aztán mesélte tovább, hogy
6 I, VII | férfit, asszonyt hajtottak ki belõle. Reszketve hulltak porba
7 I, IX | áldoztam Silvanusnak, kiadtam belõle a részt istennek, papnak,
8 I, IX | ruháján, milyen nagy úr lett belõle.~Most már megfordult a császár,
9 I, X | tehettek ellene semmit, mert belõle éltek. Õ volt a megszállott,
10 I, X | Bion elõtt nem csinált belõle titkot a császár, hogy a
11 I, X | küld. Mire szóbeszéd lett belõle, hogy a császár fiát szerencsétlenség
12 I, XI | mozaik-padlóra löttyentve belõle.~- Az istenek áldása családunkra!~
13 I, XI | De én többet is lenyelek belõle - nevetett Maxentius. -
14 I, XI | kezébõl a poharat, kortyantott belõle, és szándékos ügyetlenséggel
15 I, XII | rejteni.~- Anyám! - tört föl belõle a sírás.~Most Helena ereszkedett
16 I, XIII | öt ujjammal szorítom ki belõle a párát, s dögtetemét kétezer
17 I, XV | kíváncsi kis orra látszott ki belõle. Két kezét összetette a
18 I, XV | egyszer nekem is olvasol belõle. Merre menjünk most? Ott
19 I, XV | vércsöppet buggyantott ki belõle.~- Most már vértanúd vagyok -
20 I, XVII | Galerius caesar. Nem csinált belõle titkot, hogy tettre akarja
21 I, XVII | befogták a püspököt is, de belõle sem tudtak kivenni semmit,
22 I, XIX | a tintával, nem látszik belõle semmi, mert a szilfiumgyökér
23 I, XXI | szolgált, mert nyilvánvaló volt belõle, hogy az istenek kegyelme,
24 I, XXI | a bõrtarisznyát, kivett belõle egy bíborfoltos vászonzacskót,
25 I, XXI | járó száját, s kihúzott belõle egy levágott emberfejet.
26 I, XXI | asztalra állította, hullott belõle a vértõl barna és nyirkos
27 II, XXII | amit a lányod összeszedett belõle.~Egy marék aranypénzt dobott
28 III, XXXI | egész komoly férfi lesz belõle. De azért a kisfiút mégse
29 III, XXXI | lehet, kis Tit. Mi lesz belõle, ha meglát valaki velem!~-
30 III, XXXI | papokra bízta, hogy étessék belõle a szegényeket. Nekem pacaltisztítónak
31 III, XXXI | tudom, milyen isten lett belõle.~- Kibõl?~- Az édesanyámból.
32 III, XXXII | de csak egy lény jött ki belõle, aki se egyikük nem volt,
33 III, XXXIII| Elállíthatatlanul ömlött belõle a könny, de azért mosolygott.~-
34 IV, XXXIV | legöregebb. Ennyi maradt belõle.~Maxentius megcsörrentette
35 IV, XXXIV | legalább a gúnyt ki kellett belõle éreznie Maxentiusnak.~-
36 IV, XXXV | kedvéért. Nagy baj lesz belõle, ha nem siet vele. A lócsiszárok,
37 IV, XXXVI | szaggathatja, tépheti. Kiszoríthat belõle mindent, mint egy szivacsból,
38 IV, XXXVII| Náluk nélkül mi lett volna belõle? Talán favágó volna Diocleában,
39 IV, XXXVII| a báránycombot kivettem belõle, amit az istennõnek hoztam.
40 IV, XXXVII| lenne. Valamennyit le bírok belõle alkudni.~- De útiköltséged
41 V, XXXIX | boldoggá tette, hogy elélt belõle még a következõ héten is,
42 V, XXXIX | csak nehezen értett meg belõle annyit, hogy a császárt
43 V, XXXIX | zavarosaknak. Most nem sugárzott belõle az az erõ, amely elõtt még
44 VI, XL | ebben az életben. Látom belõle, hogy azt érzed, amit én,
45 VI, XL | mikor már kiszáradóban van belõle az élet bele. De menni nem
|