Rész, Fejezet

 1       I,  I     |         nem is kerülhetett volna. Bár a kérvényezési ügyosztály
 2       I,  I     |        jobbnak látta elhallgatni, bár senki se figyelt rájuk.
 3       I,  III   |        találkozásának is készült. Bár a négy család tulajdonképpen
 4       I,  III   |           s attól fogva Galerius, bár nem mutatott haragot, nem
 5       I,  VII   |        kísérõjének nevezni magát, bár kíséretét a császár soha
 6       I,  VII   |      leánygyermek anyjává lett. S bár Diocletianus moesiai helytartóságra
 7       I,  IX    |          elõször életében szánta, bár nem tudta volna megmondani,
 8       I,  X     |         kiértél a hegyek közül, s bár én semmit se hallottam,
 9       I,  X     |           a római birodalomban. S bár különben nem volt szokása
10       I,  X     |            A császár rábólintott, bár messzellette Alexandriát.~-
11       I,  XIV   |     minden újítás rontott rajtuk, bár a legjobb szándék jegyében.
12       I,  XIV   |  elõterjesztése arról szólt, hogy bár aranyat és ezüstöt nem szabad
13       I,  XVI   |       ékesszólóvá tette ajkaikat, bár ezekben a nyugalmasabb idõkben
14       I,  XVII  |         te véleményedet is, Bion, bár tudom, hogy te hitetlennek
15       I,  XVII  |       mutassa is ki a szeretetét, bár azt igazán nem gondolta
16       I,  XVII  |        sem tudtak kivenni semmit, bár se kora, se tiszteletreméltósága
17       I,  XVIII |    sürgette a lány.~És Quintipor, bár inkább tüzes karikákat látott
18       I,  XIX   |          a leveleit most másolom, bár nem tudott görög helyesírást,
19       I,  XX    |   nagyságát. Még az se volna baj, bár azt nem lehet tagadni, hogy
20       I,  XX    |         magukét. A zsidók istene, bár komor és gyûlölködõ még
21       I,  XXI   |         többen keveredtek belé, s bár a keresztények nagyon megritkultak
22       I,  XXI   |           halottaiból.~A császár, bár arról sejtelme sem volt,
23      II,  XXIII |          a császárné áldozni fog, bár beteges, s addig is csak
24      II,  XXIV  |     csodát láttak a keresztények, bár õ természetes magyarázatát
25      II,  XXIV  | megigazulásának is. A püspök, aki bár szent életû volt, és bölcs
26      II,  XXIV  |           a római hatóságokkal, s bár inkább kell Istennek szót
27     III,  XXVII |        bókkal mondott köszönetet, bár körömmel szeretett volna
28     III,  XXVII |  hullámverése ide már nem ért el, bár Bajae tele volt emberekkel,
29     III,  XXVIII|           mindig számíthat. Mert, bár a jóslatban éppolyan vakon
30     III,  XXIX  |          betegségét elmulasztaná, bár semmi baját nem érzi, ha
31     III,  XXIX  |      hozom is a szépítõ­szereket, bár a te arcodnak igazán semmi
32     III,  XXXII |    kikoptatott márványlépcsõin. S bár az istennõt itt sokkal súlyosabb
33     III,  XXXIII|         napig nem látták egymást. Bár Quintipornak több jutott
34     III,  XXXIII|          csakugyan használt neki. Bár lehet, hogy az a levél is
35     III,  XXXIII|        varga azt sóhajtotta, hogy bár inkább az adót szállították
36     III,  XXXIII|   részvétnyilatkozatot a lánytól, bár eszébe jutott, milyen szépet
37      IV,  XXXV  |       szegényeinek kosztját ette, bár hetenként háromszor csak
38      IV,  XXXV  |           csillagokig elhíresíti!~Bár kárhozatra méltónak ítélte
39      IV,  XXXV  |         rhetorika folyondárai. És bár a bálványimádókat kerülte
40      IV,  XXXV  |         terjeszteni a rendeletet. Bár nem mondta senkinek, maga
41      IV,  XXXV  |      gondoltam!~- Hagyd el, Bion, bár fiú lehetnék még - mondta
42      IV,  XXXV  |          Quintipor.~A domesticus, bár magában megbotránkozott
43      IV,  XXXVII|          Egyiptom kormányzójának. Bár fején a hadvezérek babérját
44       V,  XXXIX |         akarta sorra látogatni, s bár többfelé futárokat küldtek
45       V,  XXXIX |           de nem tudta, honnan, s bár bûvészkedéseit többször