Rész, Fejezet
1 I, V | bizonyosan õt várta vele. De eszébe jutott az a mosoly, amellyel
2 I, VII | aláírták. Máskor nyilván eszébe juttatta volna ezt a kollégájának,
3 I, VII | Mint mondta, az juttatta az eszébe a dolgot, hogy az út egy
4 I, IX | megünnepelni. Errõl jutott eszébe a pessinusi jósnõ; gondolta,
5 I, IX | változó szempár jutott az eszébe. Az is feltûnt neki, hogy
6 I, X | Titanilla az? Kinek jutna eszébe másnak otthagyni az asztalt,
7 I, XI | és tudta, hogy neki is eszébe jutott Helena.~Az augustus
8 I, XI | tetszik. Hátha egyszer azt jut eszébe, hogy neki csupán csak keresztény
9 I, XIII | mostanában csak olyankor jutott eszébe a perzsa, ha látta. Mikor
10 I, XIII | elállt a lélegzete. Egyszerre eszébe jutott a kottabosz, és megelevenedtek
11 I, XIII | helyen, s most már az is eszébe jutott, hogy a dajkája azt
12 I, XIV | dolgokkal, de azért sokszor eszébe jut neki a nobilissima.
13 I, XIV | istennek eddig nem jutott eszébe. Emlékezett rá, hogy Aesculapiust,
14 I, XVI | gyülekezet. Senkinek se jutott eszébe, hogy a dallam ugyanaz,
15 I, XVIII | velük. De sohase jutott eszébe, ha nem látta õket, legföljebb
16 I, XVIII | rajtuk. A nobilissimát minden eszébe juttatta. Ha a holdra nézett,
17 I, XVIII | kellett kerülgetnie, az jutott eszébe, milyen óvatosan és kecsesen
18 I, XIX | képzelni? Holnap az juthat az eszébe valamelyik podvásfejûnek,
19 I, XIX | hová lett?~Csak most jutott eszébe, hogy Mnester már az elsõ
20 I, XX | végiggördült a sárga, ráncos arcon.~Eszébe jutott az antiochiai este,
21 I, XXI | Alexandriában se jutott eszébe soha, hogy a felesége tilalmas
22 I, XXI | megjelenése is az orvost juttatta eszébe. A caesar azon a napon érkezett
23 I, XXI | egy pillanatra se jutott eszébe, hogy Bion lehetett az áruló.
24 II, XXIII | líbiai sivatag remetéje eszébe jutott a császárnak. Az
25 III, XXVIII | nyüzsögtek, sohase jutott eszébe egyet se megnézni. A rabszolgát
26 III, XXIX | De míg a fiú elõkerült, eszébe jutott minden veszedelem.
27 III, XXX | Himerus, az epedés.~Az jutott eszébe, hogy a körülöttük pirosló
28 III, XXX | költõk. A lánynak jutott eszébe, hogy jó volna már együtt
29 III, XXX | többet senkinek se jusson eszébe az se, hogy voltam. Látod,
30 III, XXXI | fájás, s csak most jutott eszébe, hogy a botját a tabernában
31 III, XXXII | megjárták. A lánynak az jutott eszébe, hogy ki kellene rándulni
32 III, XXXII | antiochiai vers jutott neki az eszébe. „Minden ringy-rongy férfiszemélyre
33 III, XXXII | Fölháborodásában elõször nem jutott eszébe, hogy õ se parancsra írta
34 III, XXXII | az epigrammáit. S amikor eszébe jutott, akkor új mérget
35 III, XXXII | de befelé nem - jutott eszébe az elsõ találkozásuk, de
36 III, XXXII | ez még senkinek se jutott eszébe? - kacagta el magát a lány. -
37 III, XXXIII | részvétnyilatkozatot a lánytól, bár eszébe jutott, milyen szépet mondott
38 IV, XXXIV | Hiszen nem kellett õneki eszébe juttatni a kis Titet. A
39 IV, XXXV | Alexandriában, és sohase jutott eszébe, hogy Isten haragja ezért
40 IV, XXXV | hangon Quintipor. Az jutott eszébe, vajon emlékszik még a zsidó
41 IV, XXXVII | völgyét elzárta. Megint eszébe jutott kis Tit. „A nap már
42 V, XXXVIII| összetorlódtak, hogy az apának eszébe sem jutott a lánya. Reggel
43 V, XXXVIII| pillanatra leánya is majdnem eszébe jutott Galeriusnak. De ez
44 V, XXXVIII| gondok. Sõt most már az is eszébe jutott, hogy a leveleket
|