Rész, Fejezet

 1       I,  I     |     protector domesticusnak, hogy téged kergessen haza disznót makkoltatni.
 2       I,  II    |          Vigyázz, Bionom! Meg fog téged mártani az Orontészben,
 3       I,  II    |   szeretek senkit a világon, csak téged.~- És az anyád? Meg az apád?~-
 4       I,  III   |        fölér az enyémmel. Egyedül téged találtalak alkalmasnak arra,
 5       I,  III   | mindnyájunk legszentségesebb ura. Téged akartalak meggyõzni arról,
 6       I,  III   |         asszony, és nagyon szeret téged. Jó anya, és nagyon szereti
 7       I,  V     |          kertész? Nem láttam még. Téged se vettelek észre eddig.
 8       I,  V     |      akartak bennünket kövezni.~- Téged is? Te mit csináltál ott?
 9       I,  V     |        nobilissimának hívnak? Hát téged hogy is hívnak?~- Quintipor.~-
10       I,  V     |       istennõt. Nem szeretném, ha téged látna meg a princeps a szállása
11       I,  VI    |          a többiek.~- Hogy hívnak téged? - kérdezte a császárné,
12       I,  VII   |           tesz.~- Fölszabadítalak téged is, meg a feleséged is.
13       I,  VIII  |   Titanilla rácsodálkozott.~- Hát téged mi lelt?~- Visszaadom, amit
14       I,  X     |   szájából az istenség beszélt.~- Téged is megtanított a misztériumokra?~-
15       I,  X     |          haldoklott, uram, s csak téged várt még, mert tudta, hogy
16       I,  X     |    kettõnkre. Hogy én temetlek el téged, olyan aranykoporsóban,
17       I,  XI    |           Szeretnélek már egyszer téged is készen látni, gyönyörûm!~
18       I,  XII   |     babonákkal avattak asszonnyá. Téged az igaz Isten fog megoltalmazni.
19       I,  XV    |        mindig nevetnék, úrnõm, ha téged látnálak - mondta Quintipor
20       I,  XVII  |      ilyen gondolatokkal untatlak téged, aki úgyis sokat jársz a
21       I,  XVII  |         jácintok illatával. Vajon téged, öreg könyvmolyom, csiklandoznak-e
22       I,  XVIII |          oda kiszöktetlek egyszer téged. Csónakázunk, táncolunk,
23       I,  XX    |       megrontásodra kényszerítik. Téged Antikrisztusnak hívnak,
24       I,  XX    |         elállítani. Azért kéretne téged, uram.~A császár fölugrott,
25      II,  XXIII |           õ?~- Õ itt marad velem. Téged Bion fog elkísérni, hogy
26      II,  XXVI  |      reményében. - Hogy is hívnak téged?~Az istenkereskedõ bizalmasan
27     III,  XXVII |   ködösödtek el a zafír-szemek. - Téged csak akkor lehet megcsókolni,
28     III,  XXVIII|           mint ahogy én szeretlek téged. Annak nem jó vége lesz,
29     III,  XXVIII|          vár oda vissza senki. De téged vár az úrnõd. Vigyázz, meg
30     III,  XXX   |  kérdeztél?~- Én nem kérdezhetlek téged, kis Tit. Én csak azt vehetem
31     III,  XXX   |           szerethesselek én akkor téged?~A lány térdére tette a
32     III,  XXX   |      abban a karomban, amelyikkel téged ölellek.~- Igen, Domina.
33     III,  XXXII |         nem megyek vissza, de még téged se eresztelek innen ki? -
34     III,  XXXII |           mint én. Ki melegít föl téged, ha elmégy? Ki melegít föl
35     III,  XXXIII|           mást, Gránátvirág, csak téged. És esküszöm neked, hogy
36      IV,  XXXIV |       eleget.~- Minden kövérségem téged hizlal, királyok királya -
37      IV,  XXXIV |   princeps lóarcán. - Az merészel téged megnézni? És... és hasonlítani -
38      IV,  XXXVI |         is dobogott a szívem, míg téged nem ismertelek. Te már ismertél
39      IV,  XXXVI |       császár sem szabadíthat föl téged, Gránátvirág.~Most fölütötte
40      IV,  XXXVII|         hogy szegény kicsi drágám téged is emlegetett, míg mellette
41      VI,  XL    |        mindig azon a címen szólít téged, amely ma már talán kedvesebb
42      VI,  XL    |        Lactantiusom, mi cím illet téged, mint az isteni Constantinus
43      VI,  XL    |          lehetett meglepõ az, ami téged meglepetéssel és diadallal