Rész, Fejezet
1 I, I | hogy õ a fehér asszony, az ura meg a fehér caesar. Constantius
2 I, III | mindnyájunk legszentségesebb ura. Téged akartalak meggyõzni
3 I, III | telt el, s a világ négy ura közt semmi se zavarta az
4 I, IV | Nikatortól kezdve a Kelet minden ura rontott vagy szépített rajta
5 I, VII | kell tartani. Emennek az ura után meg én örököltem. Illõ,
6 I, VII | emberhez. Császár volt, ura a világnak, s mint ahogy
7 I, VII | járt.~Amikor a világ egyik ura hirtelen csömört kezdett
8 I, VIII | mióta Te átlépted, Világ ura, és a Rhenust kiszárították
9 I, IX | egyszer se volt alkalma ura életét megmenteni. A süketséget
10 I, IX | fogta meg a császárné az ura kezét, amikor magukra maradtak -,
11 I, IX | végére. Most megkapta az ura fejét, és maga felé fordította
12 I, IX | bánatot soha nem mutató ura csak olyan csüggedt és boldogtalan
13 I, IX | fogta át a császárné az ura nyakát. - Én nem bánom,
14 I, X | mûhelynek, ahol a világ ura százmillió ember sorsát
15 I, X | sorsát formálja. Ott a világ ura a maga ura is volt, itt,
16 I, X | Ott a világ ura a maga ura is volt, itt, ahová vendégül
17 I, X | megjósolta, hogy a világ ura lész. Te huszonhárom éves
18 I, XI | asszonynak a férfi negyvenhatodik ura. Ez az utolsó újság keltett
19 I, XI | egy percre az apja is, az ura is.~- Minervina eltûnt.
20 I, XII | nekem jó feleségem, és én jó ura vagyok a második feleségemnek.
21 I, XV | sohase lesz álomszuszék az ura.~Jobban szemügyre vette
22 I, XVI | lehetett, hogy még nem egészen ura fátyolozott hangjának -,
23 I, XVII | vér szomjazásában is az ura mellé fogja állítani. Mások
24 I, XXI | Dominus lányát. Õ mint Valeria ura nem szívesen beszél errõl
25 II, XXII | hajlott öregember a világ ura, aki egy szemöldök-rántással
26 II, XXIII | hevesen rázta a fejét az ura vállán.~- Vagy eljössz velem
27 II, XXIII | galambként vergõdött az ura mellén.~Most már a császár
28 II, XXIII | szemhéjak alól, nem volt többé ura magának. Az apai szeretettõl
29 II, XXIII | székrõl, és odaborult az ura elé.~- Hagyj itt, édes uram,
30 II, XXIII | kap Rómában. Legyen a maga ura, szokja meg az elõkelõ életet,
31 III, XXVII | a nagyfülû ügyvédre, aki ura pöreit viszi, a második
32 III, XXIX | szóra megtagadja, attól az ura se várhat hûséget.~Constantinus
33 III, XXXIII| sírt-e Sapricia is, mikor ura a látó szemét is behunyta.~
34 IV, XXXV | szabad ember lett, és a maga ura, másképp kell vele bánni,
35 IV, XXXV | elõbb terjeszted ki, világ ura, az enyhítõ rendeletet az
36 IV, XXXVII| szikrázott Trulla szeme.~- Az ura?~Trulla megvetõen lepittyesztette
37 IV, XXXVII| lepittyesztette a száját.~- Ura? Maxentius? Úgy ura az,
38 IV, XXXVII| száját.~- Ura? Maxentius? Úgy ura az, mint te! Hiszen azért
39 IV, XXXVII| kergetett el, mert nem tud ura lenni. Azt hiszi, én vagyok
40 V, XXXIX | emberfej összeborult. S a világ ura kimondta azt a szót, amit
41 V, XXXIX | a helyen leszel a világ ura - mondta csengõ hangon.~
42 VI, XL | Lactantiusom, s aki valóban ura volt a világnak, és én éveken
|