Rész, Fejezet

1501       V,  XXXIX  |                volna a fiáért. S különben is hallotta már a császárné
1502       V,  XXXIX  |                  búgott, hanem a feleségé is.~Nem bírta hallgatni, újra
1503       V,  XXXIX  |        lóhalálában menekülve.~Mivel jövet is vágtatva tették meg az utat,
1504       V,  XXXIX  |                   talán azóta már üldözik is a princepset, s ezzel a
1505       V,  XXXIX  |                   fáradtan, az izgalomtól is elcsigázva, a princeps hamar
1506       V,  XXXIX  |             nemcsak vak vagy, hanem süket is.~- Emeld föl a fejed, kishitû! -
1507      VI,  XL     |                 halandók természetét, azt is megérteném, ha oly kelletlenül
1508      VI,  XL     |                 új saru csikorgott. De te is érts meg engem, rhetorom.
1509      VI,  XL     |                engem, rhetorom. Látod, én is matematikusnak nevezem magam
1510      VI,  XL     |     matematikusnak nevezem magam még most is, noha már rég nem méricskélem
1511      VI,  XL     |                    sőt most már a feketék is mind kihullottak ujjaim
1512      VI,  XL     |               fogatlan dúdolója, s azokat is felejtem már, nemhogy újakat
1513      VI,  XL     |                újakat tudnék tanulni.~Nem is sejtem, Lactantiusom, mi
1514      VI,  XL     |          Lactantiusom, mintha én soha nem is állítottam volna ennek az
1515      VI,  XL     |         merészkedtem még annál a határnál is, ameddig csak a legoktalanabb
1516      VI,  XL     |                  hogy te még bukásuk után is, amelyet gyalázatosnak mondasz,
1517      VI,  XL     |           emberfejekkel és emberszívekkel is: csak annyi az emberi káposztafej,
1518      VI,  XL     |                   sötétségen, s mire neki is meg kell halni, akkorra
1519      VI,  XL     |                 meg kell halni, akkorra õ is otthagyja az új élet csíráját
1520      VI,  XL     |               volt, nem éreztem-e önmagam is nevetségesnek, hogy a már
1521      VI,  XL     |                  Dominusnak neveztünk, te is, Lactantiusom, s aki valóban
1522      VI,  XL     |              keringeni az új világ felett is. S ne sajnáld néhai urunktól,
1523      VI,  XL     |                   fél dióhéj, amely akkor is egymáshoz tartozik, mikor