1-500 | 501-902
Rész, Fejezet
1 I, I | mellére. Néha közéjük vakart, s melléről poros, piszkos
2 I, I | hónapról hónapra késett, s ebbe az udvarmester is bele
3 I, I | embereiket csereberélni, s így kellett átvennie ideiglenesen
4 I, I | az udvarmesteri hivatalba s talán valami palotakormányzói
5 I, I | isteni heros sarjadéka, s ahol Diocletianus az ész,
6 I, I | notarius odafutott hozzá, s megfeledkezve a nobilissimáknak
7 I, I | udvari szertartáskönyvet, s szégyenkezve vallotta be
8 I, I | mondta lágyan a princeps, s úgy vette át a gyereket,
9 I, I | toronyõre delet kiáltott, s léptek kopogtak, ruhák suhogtak
10 I, I | azaz a pénzügyminiszter, s végül a lovasság és gyalogság
11 I, I | tompa bõgés hallatszott, s ezért a többi törvényes
12 I, I | azonban nem volt könyvtára, s Bion csillagjósa volt a
13 I, I | ahol valami látnivaló volt, s akkor mint csillagjós keveredett
14 I, I | Az ostrom soká tartott, s idegessé tette a császárt.
15 I, I | istenekkel nem mert ellenkezni. S így Bion megmentette a várost,
16 I, I | Udvarába vette a matematikust, s hálóterme közelében jelölte
17 I, I | teljesen elhalt a közélet, s bealkonyodott a szavak mûvészetének.
18 I, I | nagy nyilvános viták ideje s a tömegeket megmozgató szónokok
19 I, I | egy-egy ünnepi alkalommal, s erre minden provinciában
20 I, I | ezüst. Aztán ráharapott; s megbocsátóan vigyorogva
21 I, I | Hát zsidónak látszom én?~S megmutatni, hogy nem olyan
22 I, II | gyereket vitt a vállán, s úgy gázolta a vizet, mint
23 I, II | nálad tartja az emlékezetét! S az a jó, hogy száznegyvenketten
24 I, II | Tehozzád eddig jóisten volt. S hogy elválaszt-e tõlem?
25 I, II | Senkiét, akit szeretek. S nekem rajtad kívül nincs
26 I, III | császára volt a birodalomnak, s azok közül harminc vére
27 I, III | bérlõjüknek, a birodalomnak, s közvetlenebb veszedelmét
28 I, III | származása eltakarására is, s a világ hamar meggyõzõdhetett
29 I, III | Thamesistõl az Euphratészig s a borostyántermõ Északi-tengertõl
30 I, III | hogy a patríciusok gõgje s a plebs szemtelensége gúnyverseket
31 I, III | kezének nehéz az írónád. S némelyek még emlékeztek
32 I, III | jóváhagyását kérte volna. S amikor a senatus üdvözlõ
33 I, III | gallusok tábortüzei égtek. S ha Rómában lettek volna
34 I, III | beérte óvatos mormogással s azzal a biztos reménnyel,
35 I, III | légióknak, amelyek úrrá tették, s ellencsászárait legyõzte,
36 I, III | Diocletianus hálálkodva fogadta, s többel jutalmazta, mint
37 I, III | megszállották Armeniát, s a blemmiek csordája fenyegeti
38 I, III | hegyi törzsek gyújtogatnak, s a gótok lándzsái, miután
39 I, III | kellene magunk mellé venni, s két kéz helyett néggyel
40 I, III | gondolkodás nem volt kenyere, s illendõnek se találta volna
41 I, III | birodalom egy-egy negyedét. S hogy hûségökre ne csak a
42 I, III | augustus adoptálta a caesarját, s hozzáadta feleségül a lányát.~
43 I, III | lehetett volna magyarázni, s talán nem is alap nélkül,
44 I, III | tisztességet látott benne, s a császár barátságának újabb
45 I, III | szabados életû ember volt, s nem nagyon bánta, hogy nyiladozó
46 I, III | amint az katonák szokása, s attól fogva Galerius, bár
47 I, III | nélkül jár velük vadászni, s fakupával köszönt vissza
48 I, III | toborzó campidoctorban, s nemcsak a maga tekintélyét
49 I, III | caesar kormányzói módszerén, s ezért íratott neki intõ
50 I, III | barbárok között töltöttük, s tudjuk, hogy a szegénység
51 I, III | megtanulsz meggazdagodni, s követed Galerius caesar
52 I, III | cirkusz, a forum, a fürdõk, s a törzsek fõnökei azt hitték,
53 I, III | megtanultam-e már uralkodni, s meggazdagodtam-e a ti elszegényítésetekbõl.~
54 I, III | drágakövek szikráiban fogadta. S háromszáz személyre teríttetett
55 I, III | uralkodni - írta Galerius, s hozzáfûzte azt, amit legalkal
56 I, III | megint szegény és üres, s én ma már újra tábori fakupámból
57 I, III | Azóta hosszú idõ telt el, s a világ négy ura közt semmi
58 I, III | távolságok választották el, s hosszú idõre nem hagyhatták
59 I, III | is voltak valamennyien, s komolyan vett országos gondjaik
60 I, III | odaküldte a két caesar-fiúval s az udvar egy részével. Alkalmat
61 I, III | feleségül menni Galeriushoz, s Diocletianus saját gyermekének
62 I, III | összeülnek Antiochiában, s a fiáról kitalálták az apját.~-
63 I, III | egymás mellett haladtak, s a caesar át-átkapott fiához,
64 I, III | látogatóban volt Galeriusnál, s az valamiért leküldte a
65 I, III | vont vállat a princeps. - S lehet, hogy nem is volt
66 I, III | karja alá fúrom a fejemet. S reggel mindig az õ hangjára
67 I, III | nagy ünnepét tartották, s az õ tiszteletére a szent
68 I, III | fogják tõled venni a lányt, s a lánytól az életét.~A princeps
69 I, III | sokáig babával fog játszani! S ki tudja, mire felnõ, mit
70 I, IV | helyenként kirágta a moly, s az írást sok helyen elfakította
71 I, IV | változtatták meg az élet képét, s ezért nem is igen érdekeltek
72 I, IV | otthon foghatta Galeriust, s megakadályozhatta az uralkodók
73 I, IV | municipiumokat terhelte, s volt olyan város, amelyet
74 I, IV | különösebben önzõ ember, s legtöbb pályatársával ellentétben
75 I, IV | érdekét kívánta szolgálni, s ennek megvalósulását a császárlátogatástól
76 I, IV | társadalomra is rávetik magukat. S azt gondolta ki, hogy egy
77 I, IV | nyilvános könyvtárakból, s beszolgáltatni a könyvkereskedõkkel
78 I, IV | Marcus Aurelius, barátom, s egy jó adójavaslatért odaadja
79 I, IV | odaadja Cicerót Senecástól, s ráadásul az isteni Platónt
80 I, IV | legalábbis titánnak kell lenni. S a lánya nem lehet más, mint
81 I, IV | lelkendezett a rhetor, s összecsókolván a magistert
82 I, IV | tornyosan fésült, fekete haj s vérpiros száj a keskeny,
83 I, IV | a mosolygó másik ifjút, s a lány arca fölé hajolva,
84 I, IV | Vesztettél! - tapsolt Maxentius, s a falon függõ viaszos táblácskára
85 I, IV | válláról a tarka köpönyeget, s most látszott, hogy a bal
86 I, IV | arca nevetõre gödrösödött. S közben fél kezét lassan
87 I, IV | és neked adom eunuchnak, s látod, erre békét kér a
88 I, IV | asztalról!~Megtörölte a nyakát, s csomóba gyûrve a selymet,
89 I, IV | Azok nem neked valók, s nekem egyéb vagyonom nincs.
90 I, IV | végére dobott ezüst fátylat, s már le is hunyta a szemét.~
91 I, IV | pirosította, az arcát fehérítette, s egy ólomrudacskával egy
92 I, V | lány most magának beszélt, s mikor elhallgatott, a fiú
93 I, V | Valamerrõl harangszó hallatszott s a Daphné ligetébe hajtott
94 I, V | füstölõvel tért vissza, s körülfüstölte vele a lányt,
95 I, V | egy-két aranyat tán ád érte. S azt juttasd el ahhoz a rabszolgához,
96 I, VI | szobrai voltak felállítva, s azok elõtt minden évben
97 I, VI | derült és kegyes vonásokkal, s a birodalom elsõ matronáját
98 I, VI | õrültséggel verték meg az istenek, s ezért vette körül katonai
99 I, VI | Dominának csak ápolónõi, s azok vele együtt elzárkózva
100 I, VI | kívül csak a császári család s egy-két meghittjük tudta
101 I, VI | azonban szörnyû fejfájások, s ezek jelentették a démon
102 I, VI | volt, hogy felsikoltott, s addig rohangált jajveszékelve,
103 I, VI | jajveszékelve, míg el nem zuhant, s csöndes zokogással álomba
104 I, VI | se rázásra nem mozdult, s amelyik oldalára fordították,
105 I, VI | megköhögtette a beteget, s a csalán fölmarta bõrét,
106 I, VI | Thiuthabaothnak hívják, s ettõl sokat vártak, mert
107 I, VI | tizennyolc órával késõbb, s ijesztõ hatalmát ez alkalommal
108 I, VI | haragszik a zaklatások miatt, s áldozatát nem hajlandó kiengedni
109 I, VI | hálni az isten szobra elõtt, s a szegények nem bírták megfizetni
110 I, VI | antiochiai út elõtt történt, s azóta a császárné minden
111 I, VI | fejszaggatással jelezte jövetelét, s a Domina most a szívét is
112 I, VI | lánya, caesar felesége, s nem ér annyit az életem,
113 I, VI | menni. Egyszer láttam azóta, s akkor se volt egy nyájas
114 I, VI | mint Agamemnón Iphigeneiát, s többet nem gondolt velem.~
115 I, VI | könnyeit felitatta a takaróval, s fölemelte az érkezõ elõtt
116 I, VI | belõlük az ember a határon, s míg azoknak a bûzébõl tart,
117 I, VI | keresztény?~- Az vagyok, uram, s most már emlékszem is rá,
118 I, VI | csakugyan keresztény orvos volt, s Isten maga vezette õt az
119 I, VI | jámbor, hanem tudós ember is, s elcsodálkozott rajta, hogy
120 I, VI | orvosi kollégium fejévé, s nem akarta jó hírnevét kockáztatni,
121 I, VI | azonban fejében a dolgot, s még séta közben is Krisztus
122 I, VI | kiterítve feküdt az udvaron, s mivel az anyja, egy gyapjúszövõ
123 I, VI | kimutatja rajta hatalmát. S ha a halott nem támad fel,
124 I, VI | közt vagyonát elosztogatta.~S éppen azért, mert elõkelõ
125 I, VI | megszólítottam egy öregasszonyt, s az ide utasított tehozzád,
126 I, VI | látta ebben a találkozásban, s megindult a cseléd után.
127 I, VI | Õk csak örülni tudnak, s mit adhat az öröm azoknak,
128 I, VI | anyám - lágyult el Valeria, s végignyúlva az ágy szélén,
129 I, VI | megint a kislányod vagyok, s ezután mindig az maradok?~-
130 I, VI | alatt van.~Hamar elaludtak, s álmuk mély lehetett. Nem
131 I, VI | Egyenesen nekik tartott, s már messzirõl nyújtotta
132 I, VII | bizalmatlanságot tette, s ez nagyjában üdvösnek bizonyult.
133 I, VII | egymást tartották szemmel, s a legutolsó írnokról is
134 I, VII | elvitték a hivatalos leveleket, s mindenütt összeszedték a
135 I, VII | császár szemei és fülei, s közülük a legelõkelõbbek,
136 I, VII | hódoltak a polgárok, az iskolák s az egyletek és céhek küldöttségei.
137 I, VII | képviselõtestület leggazdagabbjai, s a maguk vagyonával feleltek
138 I, VII | eleget kötelességüknek, s ezzel nagy örömet szerzett
139 I, VII | lehetett rabszolgát venni, s a nagybirtok el volt látva
140 I, VII | kapott rabszolgapótlást, s kénytelen volt kisbérlõkkel
141 I, VII | területek maradtak vetetlenül, s a nagybirtok megmentésére
142 I, VII | kiirtotta a maga legjobbjait, s a selejtes maradék beleveszett
143 I, VII | császároknak tette meg, s közéjük s maga közé rakta
144 I, VII | császároknak tette meg, s közéjük s maga közé rakta a démonok
145 I, VII | és Thetisz lakodalmára, s Diana Agamemnóntól azért
146 I, VII | szegény éhenkórászok voltak. S talán még ennél is kilátástalanabbá
147 I, VII | azonban nem filozófus volt, s nem is igen tudta, mifajta
148 I, VII | mû mégiscsak elkészült, s Diocletianus joggal érezhette
149 I, VII | helyettesítõjének a földön. S ha volt a világbirodalomban
150 I, VII | jutott el az utolsó kapuig. S ott is sokáig váratták az
151 I, VII | hitványabbak nektárt vedelnek. S neki sokáig kellett türtõztetnie
152 I, VII | csak ügyes papok kellettek, s valamelyik isten mindjárt
153 I, VII | papokat tûrt maga körül, s bikaáldozatokban lelte fõ
154 I, VII | hétig tartó megalesiákat, s pessinusi templomához, amelyet
155 I, VII | kiszállott hordozó székébõl, s kíséret nélkül, egyszerû
156 I, VII | oltárhoz. Vadászatról jött, s az illatos füstölõn kívül
157 I, VII | borító rituális fátyol alatt, s jobb vállára vetve a kétágú
158 I, VII | leánygyermek anyjává lett. S bár Diocletianus moesiai
159 I, VII | helytartóságra emelkedett, s a consularisi rangot is
160 I, VII | tömérdek vadkant elejtett, s a bíbor majd minden évben
161 I, VII | vizsgálatot rendeltek el, s a haditörvényszék Chalcedonnál
162 I, VII | kezdte meg a kihallgatást, s amint a nevet kimondta,
163 I, VII | körülállók utána harsogták, s pár pillanat múlva ötvenezer
164 I, VII | beváltották ígéretüket, s természetes, hogy az a hit,
165 I, VII | istenek oltalma alatt áll. S ha eddig pártfogóit remélte
166 I, VII | soha semmi szertartást, s ezért találta minden levélrezdülésben,
167 I, VII | akaratuk megnyilvánulását. S tudósait azért tartotta,
168 I, VII | családi élet védelmére, s azokat uralkodótársai is
169 I, VII | fordult oda is Maximianus, s legyintett is a kezével.~
170 I, VII | kézbõl kicsúszott a tojás, s mire Tages odaugrott, már
171 I, VII | A bíbornak vérszíne van, s a bíbortojás háborút is
172 I, VII | része a harctereken telt el, s mint császár se irtózott
173 I, VII | Császár volt, ura a világnak, s mint ahogy Zeusz sohase
174 I, VII | szemhatára összeszûkül, s míg a messziségek homályba
175 I, VII | szikrákkal a száraz mezõk felett, s amerre elhaladt, mindenütt
176 I, VII | krisztushivõ istentelen, s a gyalogság fõparancsnoka
177 I, VII | körülzáratta a többi légióval, s elrendelte, hogy minden
178 I, VII | parancsnoka erre elõlépett, s nyíltan megvallotta, hogy
179 I, VII | szétszórták a többiek közt, s addig tizedelték õket tovább,
180 I, VII | rend az alapja mindennek, s csak felingerelnék vele,
181 I, VII | hogy viseljük gondjukat, s mi megosztjuk velük gyökérkenyerünket,
182 I, VIII | Tagesnek, a fõ-augurnak, s természetes, hogy az istenek
183 I, VIII | tartani e példa követését, s a város polgári gazdagjai
184 I, VIII | egyben-másban eltehetetlenedtek, s kétségtelen jeleit mutatták
185 I, VIII | Pantaleon valóban nagy mágus, s olyan hatalmas istennel
186 I, VIII | bíborponyva-mennyezetet feszítettek, s az alá üléseket készítettek.
187 I, VIII | peckesen kifeszítette magát, s igyekezett istent mutatni
188 I, VIII | a fõrangúak és polgárok s végül a kereskedõk és iparosok
189 I, VIII | tudott, ami következni fog, s kicsit unottan nézte a rhetort.~-
190 I, VIII | világot a béke kikötõjében. S a világ napról napra szebb
191 I, VIII | útjaink mindenhová elvezetnek, s mindenütt színhelye van
192 I, VIII | a halványabb csillagok, s a fáklyák lobogása is zavarta
193 I, VIII | is feltekintett az égre, s vele egyszerre látta meg
194 I, VIII | Vérszíne aranysárgára enyhült, s ezt megtartotta mindaddig,
195 I, VIII | arcán észrevette a tetszést, s erre valóban extázisba jött.
196 I, VIII | harmóniává fog növekedni, s annak boldogan veti alá
197 I, VIII | fog uralkodni mindenütt, s a föld kerekségén nem kovácsolnak
198 I, VIII | kovácsolnak többé fegyvert, s nem a hadseregért fognak
199 I, VIII | egyszerre elöntötte a forumot, s ruhák lengetésével, zûrzavaros
200 I, VIII | még egyszer visszafordult s vele a többiek is.~A forum
201 I, VIII | császárnak. A császár intett, s kilépett a katonák elé.
202 I, IX | gyapjú-sagumot, a bõrsisakot s a mindennapi fapapucs helyett
203 I, IX | átöltözött kényelmes dalmaticába, s a császárnéhoz vitette a
204 I, IX | magános étkezésénél is, s ételekbõl az elsõ falatot,
205 I, IX | angustatornak fülének lenni, s ezért kellett megtanulnia
206 I, IX | süketséget hamar megszokta, s mint nem szemlélõdõ természetû
207 I, IX | viselte, nem érdekelte semmi, s az ételt, italt már vakon
208 I, IX | tizennyolc éve született. S ma tizenhat éve nem tudjuk,
209 I, IX | nekik az asphodelos-mezõkõn, s ha haza hívják õket, hazaszállnak.
210 I, IX | Kérdeznéd tõle, mi fáj, s nem tudna felelni, mert
211 I, IX | köpenyegébe takarta a gyereket, s arra számított, hogy mire
212 I, IX | ugrott fel a császár, s egy-két lépést tett az ajtó
213 I, IX | nem, semmit se kívánok - s intett a térdeplésbe merevedett
214 I, X | szívébõl indul ki az ascendens, s az aspectusok olyanok, amilyenek
215 I, X | Már rég haldoklott, uram, s csak téged várt még, mert
216 I, X | kiértél a hegyek közül, s bár én semmit se hallottam,
217 I, X | látott a római birodalomban. S bár különben nem volt szokása
218 I, X | egy patakba folyt volna, s rövidebb életükben is több
219 I, X | évek sok boldog kacagása s a gyorsan kicsorduló és
220 I, X | hozzájuk vitte a gyereket, s rögtön útnak indította õket
221 I, X | voltak, útban Illíria felé, s talán el se jutott hozzájuk
222 I, X | mint becsületes emberekre, s azt a magukénak kell vallani.
223 I, X | hogy megõrizték a titkot, s nem is kutakodtak utána.
224 I, X | térdhajtással vett búcsút, s örült neki, hogy jól választott.
225 I, XI | párduc volt, az anyja teve, s mivel õ ezt nem hitte el,
226 I, XI | ki a divatból, caesarom, s én nagyon örülök neki, hogy
227 I, XI | tudja, mire való az ököl, s kinek kell mutogatni.~Galerius
228 I, XI | televették borral a szájukat, s azt hátraszegett nyakkal
229 I, XI | csészébe hullott vissza, s azt úgy süllyesztette az
230 I, XI | mondta a lány durcásan, s Anteroszt állította a jobboldali
231 I, XI | székét az augustusé mellé, s mélyen bekönyökölve az asztalra,
232 I, XI | gödröcskébe fúródott a nyíl hegye, s a szobor összecsapta két
233 I, XI | halálos sebet kapott volna, s még mélyebbre akarná beletaszítani
234 I, XI | nobilissimához. Átfogta a derekát, s inkább vitte, mint vezette
235 I, XII | az õ házában várakozik, s õ azért jött elébünk, hogy
236 I, XII | imádságnak szabályai vannak, s aki azokat nem tiszteli,
237 I, XII | Szokatlanul domború homloka volt, s parancsoláshoz szokott hang
238 I, XII | caesar fia? - kérdezte, s nem sok melegség volt a
239 I, XII | esküvõjén részt vett már, s tudta, milyen sok cerimonián
240 I, XII | akit püspöknek neveznek, s akinek nincsen semmi papi
241 I, XII | kezét, baljával a lányét, s megkérdezte Constantinust:~-
242 I, XII | Constantinusnak hívnak. S mikor mindkettõ igent mondott,
243 I, XII | egymásba tette a kezüket, s az összekulcsolt kezek fölé
244 I, XII | Addig öszvérháton utaztak, s mint egyszerû zarándoknõk
245 I, XIII | utasította el Trulla frissítõit, s fürdõ után újra visszabújt
246 I, XIII | hanem szárnyakat viseltek, s nem hagytak törést se az
247 I, XIII | amelybe csak a nap süt be, s úgy megtölti fénnyel, hogy
248 I, XIII | csata egy ilyen nevû helyen, s most már az is eszébe jutott,
249 I, XIII | lecsillapodva járkált le s fel a szobában.~- Ide hallgass.
250 I, XIII | kevesellte a római haderõt, s azt tanácsolta Galeriusnak,
251 I, XIII | tiltakozott a beavatkozás ellen, s mivel Diocletianus nem mondott
252 I, XIII | perzsák kelepcéjébe vitték, s a rómaiak kegyetlen vereséget
253 I, XIII | irtózatos haragra gerjedt, s olyan megszégyenítést talált
254 I, XIII | oldalán Constantiusszal, s nekem, a római birodalom
255 I, XIII | Carrhae?~Kiszaladt a szobából, s egy elfakult bíborszandállal
256 I, XIII | mindenütt magammal hurcolom, s minden este megesküszöm
257 I, XIII | kiirtjuk az istenteleneknek, s az utolsó a sápadt pofájú
258 I, XIII | szorítom ki belõle a párát, s dögtetemét kétezer lépésnyire
259 I, XIV | komolyodott két hét alatt, s egyre jobban ránehezedett
260 I, XIV | Alexandriába, ezután ott él, s talán nem is fogja többet
261 I, XIV | rendelte õket a Dominus, s kicsit rosszul is esik neki,
262 I, XIV | kivetették is a nyakukból, s egy kicsit búsulhatnának
263 I, XIV | társaságát nemigen kívánja, s úgy vette észre, a Dominusnak
264 I, XIV | valók - mondta neki egyszer. S mivel látta az arcán, hogy
265 I, XIV | nagyon mulatságos dolog, s a szent memória õrének sok
266 I, XIV | dolgozószobájában kapta be, s a fiú, akinek celláját a
267 I, XIV | a praepositushoz menni, s a császár egyedül maradt,
268 I, XIV | maximusa. Azután a bélnézõk, s ha úton volt, vagy hadban
269 I, XIV | hogy a belek lyukacsosak, s a máj belsõ karéja hiányzik.~
270 I, XIV | pedig uralkodótársaival s az aznap szolgálatban levõ
271 I, XIV | áldozik.~Óvatosan beszélt, s csak a császár sürgetõ intése
272 I, XIV | mint Tages jelentette, s ezzel nemcsak azt fejezték
273 I, XIV | hogy az hatalmas isten, s méltó arra, hogy befogadják
274 I, XIV | légiót látott már elvérezni, s nemegyszer fordult meg olyan
275 I, XIV | isten tiltja a gyûlöletet, s lassanként rájött arra,
276 I, XIV | félreértés lehet köztük, s ezért ha nem mondott is
277 I, XIV | tervérõl, egyelõre félretette, s ezért szûkítette meg az
278 I, XIV | döntöttek a világ sorsáról, s Diocletianusig a császárok
279 I, XIV | sok tanácskozást vezetett, s tapasztalhatta, hogy ha
280 I, XIV | rabszolgakereskedõ volt, s így leleményes nemcsak fajánál,
281 I, XIV | trónraléptekor is züllöttek voltak, s azóta minden újítás rontott
282 I, XIV | senki se akart adót fizetni, s mire a chaos megszûnt, senki
283 I, XIV | lélegzetvételére tisztviselõ vigyázott, s az adók felét az adótisztviselõk
284 I, XIV | államhajó kormányosainak, s az örményeknek egyre újabb
285 I, XIV | legnagyobb szüksége van, s a földbirtokos se jár rosszul.
286 I, XIV | megissza a bort, akkor jól jár, s ha nem tudja meginni, akkor
287 I, XIV | kivinni a birodalomból, s a határokon nagyon szigorú
288 I, XIV | mentve a katonaállítás alól, s az elcsenevészedett emberanyag
289 I, XIV | amikor a szegõdésük kitelik, s megtakarított zsoldjukat
290 I, XIV | katonákra is kiterjesztené, s megengedné ugyan nekik zsoldjuk
291 I, XIV | hazakívánkozni, hanem itt maradnak, s mint adófizetõ telepesek
292 I, XIV | katonai dologba is beleszólt, s a hatásköri túllépésért
293 I, XIV | férfi állt csuklyás ruhában, s egy-egy intéssel megszakítva
294 I, XIV | mágus - gondolta a császár, s hálát érzett iránta, hogy
295 I, XIV | ok nélkül nem szólal fel, s amit mondani fog, az méltó
296 I, XIV | fordult a hét illustrishez, s azok csakugyan helyeslõ
297 I, XIV | eddig nem tapasztaltam, s a keresztények tagadják
298 I, XIV | hadsereg megbízhatósága, s neki volt alkalma meggyõzõdni
299 I, XIV | õ soha nem volt barátja, s mindig többre ment emberséggel,
300 I, XIV | hallatszott a foga csikorgása, s kicsordult szája szélén
301 I, XIV | borzongott össze a császár, s mindnyájan meghajtották
302 I, XIV | szõrös ember feltápászkodott, s elõször is hálát adott az
303 I, XIV | szobrát fejszékkel szétverték, s õt magát, a szentély papját
304 I, XV | Krisztust és a püspököt, s az ovációban részt vettek
305 I, XV | ragaszkodott a régi istenekhez. S most a kis gyülekezetek
306 I, XV | mindenütt vérszemet kaptak, s azzal ijesztgették a bálványimádókat,
307 I, XV | vannak a régi istenekkel, s a püspökhöz küldték a decuriókat,
308 I, XV | istenszobrocskákkal házról házra járt, s minden ajtón bekiabált.~-
309 I, XV | faragcsált a kancsal zsidó, s nem gyõzött belõlük eleget
310 I, XV | szöktek ki a szent palotából, s két szoros közön keresztül
311 I, XV | vagyok - nevetett a lány -, s lenyalta szájához kapott
312 I, XV | szegényebb leszek, mint most. S hogy le ne tagadhasd, mit
313 I, XV | szalagon hordtak a nyakukban, s nászuk reggelén ajánlottak
314 I, XVI | Világosító Lélek gyöngébb náluk, s a világ azért van sötétben,
315 I, XVI | csak magában töprengett, s mindössze néhány püspöktársával
316 I, XVI | megváltoztatására bírni, s azért minden üzenetében
317 I, XVI | hogy bizalmatlankodott, s hibáját azzal tette jóvá,
318 I, XVI | felkeresték a gyülekezeteket, s kicserélték velük a vigasztalás
319 I, XVI | jóformán minden bútor nélkül, s így ezrével fértek benne
320 I, XVI | bemutatott virágáldozatokra, s ezért hiányzott az oltár
321 I, XVI | faszék a püspök számára, s alacsony emelvény, amelyre
322 I, XVI | színében az úrvacsorát is, s õ merítette vízbe a keresztelendõket
323 I, XVI | hallották már kint a forumon, s mindenfelé híre szaladt,
324 I, XVI | belé, míg a késõn érkezett s a porticusban megrekedt
325 I, XVI | Testvéreim - kezdte, s érezni lehetett, hogy még
326 I, XVI | hallja, amit én mondok, s így kétséget támasszon bennetek.~
327 I, XVI | tisztelte papjainak kórusa, s amelyre néha táncra perdült
328 I, XVI | Atyát, oldalán a Báránnyal s körülötte a szentek tündöklõ,
329 I, XVI | ijesztett rá a bálványokra, s ennek köszönhetõ, hogy most
330 I, XVI | megvallotta hitét a császár elõtt, s ezért kegybe jutott nála -
331 I, XVI | püspökhöz, az megkeresztelte, s erre Trajanus lelke kiszabadult
332 I, XVI | Constantinus princepsnek, s a gyülekezet elõkelõi még
333 I, XVI | jóindulattal a keresztényekhez, s félõs, hogy ezek egyszer
334 I, XVI | szent palota fõgondnokává, s ebben a magas méltóságban
335 I, XVI | csavargott, minden volt, s utoljára keresztény lett.
336 I, XVI | a nyakában a keresztet, s örült neki, hogy épp ezért
337 I, XVII | megérkeztem Antiochus városába. S most este itt ülök Mnesternek,
338 I, XVII | megérkezése estéjén fogadtam, s amellyel, úgy látszik, nagy
339 I, XVII | jársz a csillagok között, s azért nem fogod fölöttébb
340 I, XVII | hogy az ablak nyitva van, s hogy a lovas Hippotadész
341 I, XVII | Antiochia kertjei fölött, s még a szomorúságnak ezt
342 I, XVII | inaid érzik-e a tavaszt, s kivisznek-e a kikötõsorra?
343 I, XVII | mûveltnek nem mondhatni is, s a szavak mûvészetében nemcsak
344 I, XVII | milyen éles szemmel látja, s milyen részvéttel szemléli
345 I, XVII | iránt való tiszteletet. S mivel az õ véleménye szerint,
346 I, XVII | engem az isteni dolgokban, s azt hiszem, nem puszta kíváncsiságból,
347 I, XVII | napos oldalára teremtett s azok között, akiket örökös
348 I, XVII | hanem amelytõl õk függnek, s ez az igazság bizonyára
349 I, XVII | bizonyára megvolt valamikor, s kell hogy meglegyen ma is,
350 I, XVII | világ, de elhomályosodott, s csak sötétben tapogatózunk
351 I, XVII | remélhetik, hogy megnyílik az ég, s csüggedt fiatalokból lehetnek
352 I, XVII | megindul Alexandria felé, s természetesen követi az
353 I, XVII | húzott a keresztényekhez, s azt rebesgetik, hogy itt
354 I, XVII | most neki adott igazat, s emiatt a császárné nem is
355 I, XVII | tél követte mifelénk -, s mivel tudta, hogy a császárné
356 I, XVII | fölébredt, az ablakra nézett, s meglátta a lángot az apja
357 I, XVII | hangoztatta a császár elõtt, s emlékeztette rá Urunkat,
358 I, XVII | ezt elõre megmondta neki. S mivel, mint mondta, õ nem
359 I, XVII | boldogtalan testvérükért, s kérték az istent, hogy adjon
360 I, XVII | a kínzások elviselésére. S úgy látszik, istenük meghallgatta
361 I, XVII | csoszogást hallott. Fölnézett, s egy köpönyeges, csuklyás
362 I, XVII | Rákiáltott, a katona megfordult, s õ azzal követte el a hibát,
363 I, XVII | kelleténél tovább kereste, s mire visszatért, már megtörtént
364 I, XVII | erõt, mert õ keresztény, s csak istenének és püspökének
365 I, XVII | semmit a gonosztettrõl. S mivel a kegyes férfiú iránt
366 I, XVII | nyíltan mer beszélni, úgymond, s megnevezte Pantaleont, az
367 I, XVII | meggyógyította, meghökkent, s maga hallgatta ki Pantaleont,
368 I, XVII | táplálására, azt elharácsolták, s a szent könyveket elégették.
369 I, XVII | ezt fájlalták a legjobban, s mivel a templom lerombolása
370 I, XVII | szent iratok elkobzását s a pásztoroknak, a püspököknek
371 I, XVII | megemésztették már magukat, s nincs idõm utánanézni, írtam-e
372 I, XVII | veszélytelen rám nézve se, s Te talán csodálkozni fogsz
373 I, XVII | vannak keveredve egymással, s én majdnem annyi derék fiút
374 I, XVII | velem egy oltárnál áldoznak. S mivel ezt az istentelen
375 I, XVIII | kacagott, futkározott, s fiúk szokása szerint bánt
376 I, XVIII | mindennapos sétákat parancsolt rá, s õ keresztül-kasul bolyongta
377 I, XVIII | és hinduk is barangoltak, s köztük a birodalom minden
378 I, XVIII | terelgetett maga elõtt, s õ hallotta, amint a nobilissima
379 I, XVIII | módjára csapta össze a kezeit. S mikor egy illetlenkedõ pávián
380 I, XVIII | kacagni a nobilissimát, s neki magának is nevetésre
381 I, XVIII | csinált titkot a fiú elõtt, s Quintipor maga is észrevette.
382 I, XVIII | sírhatnékja van valamiért, s legfeljebb akkor szorult
383 I, XVIII | szeretetreméltóság volt a természete. S mert önmagáért volt szeretetre
384 I, XVIII | úton a hajóskapitányhoz s itt Alexandriában az öreg
385 I, XVIII | boruljon a nobilissima elõtt, s ha tudott volna olyant,
386 I, XVIII | aki lovagolni tanította, s meg akarta szöktetni már
387 I, XVIII | tábori papja volt az apjának, s õt, aki csak görögül tudott,
388 I, XVIII | elõtt, az egész világ elõtt, s maga elõtt a nobilissima
389 I, XVIII | ködképet ölel, mint Ixión, s ha nem akar annak tüzes
390 I, XVIII | nobilissima is szereti õt, s hogy azt meg is lehetne
391 I, XVIII | Remélem is - mondta a lány, s egy pillanatra egész tenyerét
392 I, XVIII | szenátornét osztott be magának, s a kimaradtak az év meghosszabbítását
393 I, XVIII | háromgyermekes családapa volt, s nagyon szerette feleségét,
394 I, XVIII | a magadé, az a legszebb s én arra haragszom: ~Mert
395 I, XVIII | majd a színpadon mondd el, s én indítom meg a tapsot.~
396 I, XVIII | tógája alól. Canopusban járt, s az egyik kocsma elõtt ráhágott
397 I, XVIII | hadonásztak karjukkal az ég felé, s ha egy katonai õrjárat oda
398 I, XVIII | lány egyre az ajtót leste, s már kezdett haragudni arra,
399 I, XVIII | mutassa be a nagy könyvtárban, s engedje át lemásolásra,
400 I, XIX | kérdezte habozva Lactantius, s Antiochia öreg püspökére
401 I, XIX | kriptától visszafordult, s azt is sejtette, miért.
402 I, XIX | sietett ki a sírboltból, s amazok beszélgetve követték.~
403 I, XIX | szoktak látomásaik lenni, s nem tartotta volna szerencsés
404 I, XIX | is sokszor elkápráztatja, s az övé már öreg szem.~Lactantius
405 I, XIX | egyszer emberáldozattal jár, s annak az agyvelején mindig
406 I, XIX | agyvelõt, az mindjárt beissza, s csak rá kell fordítani ide
407 I, XIX | nem is hívatta a császár. S õ különben is rhetor, nem
408 I, XIX | csodálnod, ha nem tenném, s akkor én nagyon rossz múzeumigazgató
409 I, XIX | Mareotis tavától a tengerig, s elválasztotta az elõkelõk
410 I, XIX | a szavak eleganciájáról, s még annyit se értett a filozófiához,
411 I, XIX | csaptak föl piros lángnyelvek. S északról, a nagy kikötõ
412 I, XIX | egyiptomi, az lármát ütött, s egy óra múlva már talpon
413 I, XIX | a tûzbe hajigálják õket, s egy-két hétig békesség lesz.~
414 I, XX | a sorrend tekintetében, s a Dominus még mindig nem
415 I, XX | is Alexandernek hívták, s anyja a perzsa Roxane volt,
416 I, XX | neki felpuffadt gyomrát, s tapintatta vele a máját,
417 I, XX | megkérdezte a csillagokat, s azok állásában semmi fenyegetõt
418 I, XX | észrevétlenül figyelje meg a fiút, s kövesse sétáin is. Közeledik-e
419 I, XX | az érchang elhalt volna, s mire ráadták a császárra
420 I, XX | tartomány a perzsákkal határos, s azoknak a keze bizonyosan
421 I, XX | Fölemelte a pergament, s szemét csakugyan odakapta
422 I, XX | apatei lázadás nem katonai, s nem is volna olyan veszélyes,
423 I, XX | lesoványodott kutyák vonítását, s látta az elõtte csúszó-mászó
424 I, XX | minden gonoszság egyesül, s úgy mondják, hogy benned,
425 I, XX | dobta félre a pergament, s most vette észre, hogy annak
426 I, XX | Egymásra tette tenyerét, s ujjainak szüntelen mozgása
427 I, XX | isteneknek véres áldozatot, s az is legfeljebb egy gerlice
428 I, XX | régebben egy év alatt. Nekik - s ezt a többiek is hangoztatták -
429 I, XX | mint a római birodalom, s terjedését épp azért veszélyesnek
430 I, XX | olaját akarták kipréselni, s mindezt összekeverte a babiloniai
431 I, XX | címet adta tanulmányának, s rendszere alapelveit fejtette
432 I, XX | megvallja, élt közöttük, s nem tapasztalta azokat az
433 I, XX | rettenetes ölelésben egyesülvén, s a vérfertõzések száma és
434 I, XX | hiszik a test feltámadását, s hirdetik a test természetes
435 I, XX | szüzességet követel szolgálóitól, s a Mitra-imádók önsanyargatásai
436 I, XX | lázadásra, szökésre ingerli, s oldott kévévé teszi a hadsereget.
437 I, XX | keresztény, különb is nála, s amikor a szegény örömére
438 I, XX | démiurgosz többek közt Jupiter, s ezek közé tartozik Mózes
439 I, XX | disputával meg nem oldhatók, s amennyiben az istenek maguk
440 I, XX | égboltra, bizonyosan aludtak, s nem foglalkoztak a Pleroma
441 I, XX | ingottak, mint a nádszálak, s valahol rettentõ dördüléssel
442 I, XXI | Serapeum homlokzata is, s több istenszobor megsérült;
443 I, XXI | kriptákat elnyelte a föld, s többen látták, amint Nagy
444 I, XXI | emelkedett a város fölé, s beleveszett egy fényes felhõbe,
445 I, XXI | kriptákat nem érte semmi baj, s a világhódító tovább alussza
446 I, XXI | firkáló suhancot rajtakaptak, s ezek valóban zsidóknak vallották
447 I, XXI | mikor agyonkövezték õket, s leszaggatták róluk a ruhát,
448 I, XXI | többen keveredtek belé, s bár a keresztények nagyon
449 I, XXI | áldozati állatok vérével, s az egész város egy ordítás
450 I, XXI | istenek jóakaratának jelét, s annál inkább kötelességének
451 I, XXI | Serapis-papok könyörgõ körmenetén, s mint a birodalom fõpapja,
452 I, XXI | viselõ, óriás szobra elõtt, s a császár a remegõ agyvelõn,
453 I, XXI | nem tántoríthatta õket, s amelyen kívül más számára
454 I, XXI | amelyet a jogtudományhoz s a maguk jogászi nevéhez
455 I, XXI | hazaáruló, aki felségsértõ, s megérdemli, hogy feje Jupiternek,
456 I, XXI | nyugdíjat ne húzhasson, s ha törvény elé kerül, a
457 I, XXI | megkorbácsolás gyalázatától s a kínpadra vonás rettenetességeitõl
458 I, XXI | általánosságban szól mindenkihez, s fenyegetéseivel is általában
459 I, XXI | bárki is haragra ingerelje.~S úgy látszott, ezzel az intézkedéssel
460 I, XXI | görögül fõnixnek neveznek, s amely mindig boldog korszakokban
461 I, XXI | tollát fel is vette a favágó, s beszolgáltatta a memphisi
462 I, XXI | közt. Másnap estig aludt, s akkor mosolyogva ébredt.
463 I, XXI | szeretett ott üldögélni, s lesni a hajót, amely Pantaleont
464 I, XXI | Álmában beszélt az orvossal, s az megmondta neki még a
465 I, XXI | megnyugodva várakozott, s minden este felolvastatta
466 I, XXI | csak a lesütött szemeket s a mozgó szájat nézte. Csak
467 I, XXI | okokból kellett elkobozni, s az augustát, szegényt, igazán
468 I, XXI | lelkét. Érdekes ember lehet, s talán a csillagokhoz is
469 I, XXI | a zsinegre járó száját, s kihúzott belõle egy levágott
470 I, XXI | vértõl voltak összeragadva, s amint az asztalra állította,
471 I, XXI | második álomban ígérkezett, s úgy, ahogy az elsõ álom
472 I, XXI | Anthimus nevû presbiter volt, s azzal együtt kelt útra Thesszalonika
473 I, XXI | hogy õ az apatei presbiter, s annál inkább meg tudja mondani,
474 I, XXI | tartotta az ágyastartást, s igyekezett rávenni a presbitert,
475 I, XXI | és lelkét a kárhozattól. S mivel a presbitert nem tudta
476 I, XXI | fogadott hátralevõ életére, s Naissusban elhagyta a presbitert.
477 I, XXI | mikor aludt, megkötözte, s azzal fenyegette meg, hogy
478 I, XXI | asszonyát vissza nem adja neki. S mivel az orvos annyira konok
479 I, XXI | voltam minden próbatételnél, s végre is én ütöttem le az
480 I, XXI | asszony anyai karjaiba, s akinek esküvõjére õ vigyázott
481 I, XXI | Quintusnak a testvére volt, s a kertész fecseghetett neki
482 I, XXI | elítéltek vagyona elkobzandó, s ha feljelentõ adta föl õket,
483 I, XXI | Büntetõ légiókat rendelt ki, s azok vezetését Galeriusra
484 I, XXI | a Flaviusok bûnösségére, s a császár nem kérdezõsködött,
485 I, XXI | hajót küldött érte Salonába. S hogy gyanút ne fogjon a
486 I, XXI | Délután elszunnyadtam, s álmomban megint beszéltem
487 I, XXI | pihenni. A császár húzódozott, s csak úgy vállalta volna
488 I, XXI | találkozni, akit sohase kedvelt, s ez után a hír után még kevésbé.
489 II, XXII | szoptatta az isteni karvalyt, s az élet bőségét és a szerelem
490 II, XXII | amely értett papja szavára, s hogy Koptosban látta az
491 II, XXII | elvesztésekor tépett ki fájdalmában, s amely soha nem fogy el,
492 II, XXII | szokatlanul bőkezű volt, s ezért inkább kigazdult kalmárnak
493 II, XXII | félrecsúszott a fátyol, s ez azt állította, hogy a
494 II, XXII | szívén a fiúi szív dobogását. S ha elalszik vele egy fülkében,
495 II, XXII | ültek az óriási kõistenek, s nem mosolyodott rá még a
496 II, XXII | vesztegetett a szerelemre, s egy világ feltámasztásának
497 II, XXII | mindegyik kerülte a másikat, s ha nem bírták a találkozást
498 II, XXII | nobilissima gõgös arcát láthatta s a jéghideg tekintetet, amelybõl
499 II, XXII | tollat az õ ujjai fogták, s azokban az õ szíve vére
500 II, XXII | hidegsége erõsítette a másikét, s mikor a császár kísérõinek
1-500 | 501-902 |