Rész, Fejezet

 1       I,  I      |      fordult az apródokhoz, ahogy magához tért.~Pyrargus lódult volna
 2       I,  II     |           kérdést, mikor azt este magához rendelte. Egész bizonyos,
 3       I,  III    |          héten új ágyast cipeltet magához.~A fiú szembefordult az
 4       I,  IV     | Diocletianus Jupiterrel formáltat magához papai jogokat, Maximianust
 5       I,  IV     |          nélkül a nyakadba ugrik.~Magához szorította a lófejet, és
 6       I,  IV     |  láthatólag olyan erõvel szorítva magához a könnyû skarlátot, mintha
 7       I,  V      |     Hellaszban élsz.~Körülnézett, magához kapta a fiú fejét, és a
 8       I,  VI     |  földerült. Sõt volt úgy is, hogy magához kérette vacsorára a Dominust.
 9       I,  VI     |      tanácsolta, hogy forduljanak magához a fõgyógyító istenhez, Aesculapiushoz,
10       I,  VI     |          anyjára. Az fél karjával magához szorította, a másikkal simogatta.~-
11       I,  VIII   |         aki várta, hogy a császár magához intse, elsöpörték a podiumáról.
12       I,  IX     |     hangtalan zokogás. Szorította magához az urát.~- Nem beszélünk -
13       I,  X      |            A fiút nem azért vette magához, hogy áruló gyöngédséggel
14       I,  XIV    |         rhetoron kívül, akit néha magához hívat a császár, uralkodása
15       I,  XVII   |        császárnét akkor térítette magához -, de amint az augusta meghallotta
16       I,  XX     |           Lactantiust parancsolta magához, azt elég hamar elbocsátotta
17       I,  XX     |          notariusának, hogy vegye magához a tekercseket. Hierocles
18       I,  XX     |       rabszolgát azzal bolondítja magához, hogy egyenlõ az urával,
19       I,  XX     |       ajtón. A császár odaintette magához. A fiú habozva állt meg
20       I,  XX     |             A császár szorosabban magához ölelte. Érezte szívén a
21      II,  XXII   |          amikor belekarol, jobban magához szorítsa, és érezze apai
22      II,  XXII   |         annyi lélekjelentét, hogy magához rántotta a fiát, s vele
23      II,  XXII   |         fésülve.~- A magister már magához tért?~- Igen, fölnyitotta
24      II,  XXIII  |          megint, Prisca? - ölelte magához gyöngéden. - Megint gonosz
25      II,  XXV    |        rendezésének az ürügyével, magához rendelte félórára, hogy
26      II,  XXVI   |        másikat.~A lány elõbb tért magához. Tapsolva mutatott a bokorra.~-
27     III,  XXVII  |            Igaz, aztán úgy ölelte magához, hogy még most is elöntötte
28     III,  XXVIII |  Constantius Chlorus, aki Rómában magához vette a fiát, Alexandriába
29     III,  XXX    |       Pothus, a vágy - szorította magához a fiú a lány karját.~- A
30     III,  XXXI   |     valamelyik Tricongius?~A lány magához rántotta a fiút, és szájon
31     III,  XXXI   |       meghalni!~Quintipor egészen magához ölelve átvonszolta egy csöndesebb
32     III,  XXXII  |    Szaladjunk!~- Nem - szorította magához a fiú, és nyújtotta a száját. -
33     III,  XXXII  |   fölszisszent, és úgy szorította magához, olyan vadul, mint még sohase.
34     III,  XXXIII |          vele, mi szabad, mi nem, magához szorította a karját, és
35     III,  XXXIII |      padra. Már hajnalodott, mire magához tért, és hazavánszorgott.~ ~
36      IV,  XXXIV  |           lányhoz. Õrjöngve kapta magához csókolva vállát, nyakát,
37      IV,  XXXVII |            hogy pénzt elfelejtett magához venni, s nem tudja mibõl
38       V,  XXXVIII|         ilyet, kislányom - ölelte magához a császárné a lehanyatló
39       V,  XXXIX  |           a borbélyát sem engedte magához, csak azt az öreg eunuchot
40       V,  XXXIX  |            Már nincs itt, uram.~- Magához vitette? Azt hiszed? - támaszkodott