Rész, Fejezet

 1       I,  I     |       lépcsõkön, három fokot ugorva egyszerre. Átnyújtotta kis gömbölyû
 2       I,  III   |        éltették Rómát. Diocletianus egyszerre kapta Galerius jelentését
 3       I,  IV    |            bánik három legénnyel is egyszerre. Mit gondolsz, Lactantius,
 4       I,  IV    |     fölfenyegetett az ujjával.~- De egyszerre kiment a szemedbõl az álom!~-
 5       I,  V     |             négy világító rabszolga egyszerre helyezkedett el a villa
 6       I,  VI    |             császárné és a caesarné egyszerre sikoltott fel. Ez a falnak
 7       I,  VIII  |        feltekintett az égre, s vele egyszerre látta meg azt, amitõl nekik
 8       I,  VIII  |       értelmében türtõztette magát, egyszerre elöntötte a forumot, s ruhák
 9       I,  X     |         alatt a rubintban alvó fény egyszerre felébred.~- Érezzétek magatokat
10       I,  XIII  |    Titanillának elállt a lélegzete. Egyszerre eszébe jutott a kottabosz,
11       I,  XV    |       körülszaladta a nyakát a kés, egyszerre bíborgallérja támadt a kiömlõ
12       I,  XVIII |         mint Antiochiában. De ezzel egyszerre kedvetlenséget is érzett
13       I,  XVIII |           hogy mind a három Khárisz egyszerre? Jaj, ez a kisfiú annál
14       I,  XVIII |             va a nyivákoló állatra. Egyszerre odarohant az egész utca
15       I,  XXI   |             fülke ajtaján.~Anthimus egyszerre nem látott mást senkit,
16      II,  XXII  |        ölelte meg mind a kettõjüket egyszerre a császár. - Úgyis sokáig
17      II,  XXVI  |      mutatott rá a kis emberre, aki egyszerre talpra ugrott az üzlet reményében. -
18      II,  XXVI  |   negyvenezer filiszteus vakult meg egyszerre. Nem akarsz emlékezni, uram?
19     III,  XXVII |          fülébe. A két simogató kar egyszerre lebénult róla, s a zafírszemekben
20     III,  XXVII |             gyöngysorát.~A kis száj egyszerre ott csücsörödött az övé
21     III,  XXVIII|     hátranyújtott poharába. Azonban egyszerre elhomályosodott elõtte a
22     III,  XXIX  |          sápadt vagy.~A nobilissima egyszerre olyan piros lett, mint a
23     III,  XXIX  |        bogyója. Sok meglepetés érte egyszerre. A császárné puha hangon
24     III,  XXX   |            amit gondoltál. No most!~Egyszerre parittyázták ki ujjaik közül
25     III,  XXX   |            ujjaik közül a magot, és egyszerre nevették el magukat. Az
26     III,  XXX   |         sisteregtek a vízbe. A lány egyszerre lecsendesedett és elernyedt.~-
27     III,  XXXII |          belemélyedtek az erdõbe, s egyszerre az út is elfogyott. Mars
28     III,  XXXII |          legyõzte.~Nem értették meg egyszerre, mit mond, nem is nagyon
29     III,  XXXII |            felé fordította a fejét. Egyszerre fojtogatta a forróság és
30      IV,  XXXIV |         találta vele szíven. Mintha egyszerre az egész palota összedûlt
31      IV,  XXXIV |              és félrehúzott szájjal egyszerre intve búcsút mind a kettõjüknek.
32      IV,  XXXV  | háromezerkétszáz ember fürödhet meg egyszerre, de a mímusnak minden este
33      IV,  XXXVI |    fordítván a közönség felé, amely egyszerre megbékülten kacagott. Különösen
34      IV,  XXXVI |          hogy mondani akar valamit. Egyszerre csönd lett, mindenki elõregörnyedve
35      IV,  XXXVII|          vonzó, leigázó és fölemelõ egyszerre, valami olyan fényes felhõ,
36      IV,  XXXVII|            csak homályosan látta, s egyszerre semmit se látott. Az az
37      IV,  XXXVII|          pedig két ember nem fér el egyszerre. S te nem is tudnál belépni,
38       V,  XXXIX |          ide hozattam.~- Hol van? - egyszerre kérdezték mind a ketten.~-
39       V,  XXXIX |          ketten.~- A vestibulumban.~Egyszerre szaladtak volna mind a ketten,
40       V,  XXXIX |       vissza ezt!~Az egész tömegnek egyszerre állt el a lélegzete. Galerius