Rész, Fejezet

 1       I,  II     |         eddig tett, nem úgy mutatja. Látod, már arannyal is kibéleltetett,
 2       I,  II     |             locsoltatott velem.~- No látod, mégse adott egészen rabszolgának.
 3       I,  III    |      széthúzta nyakán a palliumot.~- Látod, apám? - mutatta vékony
 4       I,  IV     |              neked adom eunuchnak, s látod, erre békét kér a nyomorult.~-
 5       I,  VI     |           felejts el mindent. Félek, látod.~Mutatta lúdbõrös karját,
 6       I,  VI     |             a szájával.~- Kis úrnõm, látod, félszemû vagyok, a császárnak
 7       I,  VI     |             és ránevetett a fiúra.~- Látod, Quintipor? Mikor tudsz
 8       I,  VIII   |              megmerevedett.~- Anyám, látod? Idenéz. - Valeria megszorította
 9       I,  VIII   |    megszorította Maxentius karját.~- Látod? Az istentelenek.~A princeps
10       I,  IX     |        bakancsba bujtatva a lábát. - Látod, hogy én most már katona
11       I,  XIII   |       bíborszandállal tért vissza.~- Látod, ez a carrhaei cipõ! - vágta
12       I,  XVIII  |              istápolni a mûvészetet. Látod, magister, hogy nem vagyok
13       I,  XIX    |             császár ellen. Ott! Ott! Látod? Mindjárt kiérnek az oszlopsor
14       I,  XIX    |           Heptaglossus a tenyerét. - Látod, ha ide írok valamit azzal
15       I,  XXI    |           tengeri gyantát. - Hát nem látod, mi van benne?~- Egy pillangóforma,
16       I,  XXI    |              az asszony szeme. - Nem látod, hogy ez az üdvösség jele?~
17       I,  XXI    |            mosolygott a császárné. - Látod, én se nyugtalankodom. Délután
18      II,  XXII   |            azt lehetett kiolvasni:~- Látod, hogy nem nevetek rá minden
19     III,  XXVII  |           egy boltban lehet kapni.~- Látod, hogy el vagyok én maradva
20     III,  XXVIII |               nézd az én ruhámat is! Látod? Le kellett öntenem magamat,
21     III,  XXVIII |   csarnokaiba a lábát se tette be.~- Látod, Gránátvirág, milyen kis
22     III,  XXIX   |       gyógyítsák meg a beteg fiát.~- Látod? - csattant fel az augusta
23     III,  XXX    |         ujjait belefúrta a hajába.~- Látod, én meg merem neked mondani,
24     III,  XXX    |           aztán beledobta a vízbe.~- Látod, én hogy bánok a holnappal.
25     III,  XXX    |           eszébe az se, hogy voltam. Látod, ezért nem lesz nekem gyerekem
26     III,  XXXI   |         piacán.~- Ezt szóltam hozzá, látod. Hát nem tudod már, hogy
27     III,  XXXI   |         messze veszett el a fûben.~- Látod, te máris csodát tettél
28     III,  XXXI   |             trónus-csillag.~- Ez az, látod. Ma éjszaka azt fogom álmodni,
29     III,  XXXII  |            már tréfázni is tudott. - Látod, milyen jó most, hogy ilyen
30     III,  XXXII  |         Száját kereste a szájával.~- Látod - fúrta aztán álla alá a
31     III,  XXXIII |               A nap már a hegyen ül, látod? Segíts nekem nézni, és
32      IV,  XXXIV  | rámeresztette nagy, fekete szemét.~- Látod, arra gondoltam, amit az
33      IV,  XXXV   |     összegyûrte a hivatalos lapot.~- Látod? Mióta csak az önként jelentkezõket
34      IV,  XXXVII |         Lovag! - megnyomta a szót. - Látod, én nem csodálkozom rajta,
35      IV,  XXXVII |            megbilincselt latornak.~- Látod, mért lettél rabló?~A lator,
36       V,  XXXVIII|               Ott piroslik a bíbora, látod?~- Kirõl beszélsz? - ámult
37       V,  XXXVIII|              szép, nagy, piros füge. Látod, itt ült a takarómon, itt
38       V,  XXXVIII|    Megengeded, hogy így szólítsalak? Látod, nekem sohase volt senkim,
39      VI,  XL     |            érts meg engem, rhetorom. Látod, én is matematikusnak nevezem