Rész, Fejezet

 1       I,  XVIII  |         Khárisz egyszerre? Jaj, ez a kisfiú annál többet felejt, mentõl
 2     III,  XXVII  |            bírt szedni.~- Ó, te nagy kisfiú, te! - törleszkedett hozzá
 3     III,  XXVIII |           kezét.~- Nem kell búsulni, kisfiú, hogy odavan a szép ruhácskád.
 4     III,  XXVIII |            Kis nyúlszíved van neked, kisfiú. Hát mitõl vagy úgy megriadva?
 5     III,  XXVIII |         jóhírére, magister? No várj, kisfiú, majd addig elfordul a néni,
 6     III,  XXVIII | selyemvánkosára.~- Itt a szép ruhád, kisfiú! Várj, majd hátradobom,
 7     III,  XXVIII |              Annak nem jó vége lesz, kisfiú, ha mink gon­dolkoz­ni kezdünk
 8     III,  XXX    |                Kellett ahhoz szó is, kisfiú? - kacagott a lány. - S
 9     III,  XXX    |             lesz. Az nincs egyik se, kisfiú. Csak a pillanat van.~Közben
10     III,  XXX    |           tenyerével fölfelé.~- Ha a kisfiú értelmes volna, akkor észrevenné,
11     III,  XXX    |            örökkön-örökké.~- Szegény kisfiú! - legyintett a lány. -
12     III,  XXX    |                Hát az a vén ijesztõ, kisfiú?~- Melyik?~- Aki úgy rád
13     III,  XXX    |        szeretsz?~- Mert ilyen ostoba kisfiú vagy. Hogy kérdezhetsz ilyent?
14     III,  XXX    |             nézett rá.~- Megijedtél, kisfiú? - nevetett Tit. - Azt hiszed,
15     III,  XXXI   |              magának.~- Kezd nekem a kisfiú tetszeni - csúfolódott Tit -,
16     III,  XXXI   |            vissza. Tehát vagy velem, kisfiú, vagy sehogy se.~Eleinte
17     III,  XXXI   |            Hallod? Mit szólsz hozzá, kisfiú? Édes uram.~A fiú úgy érezte,
18     III,  XXXII  |              velem, mint az egyszeri kisfiú Salmachisszal - tette hozzá
19     III,  XXXII  |     szoktassa le róla.~- Az egyszeri kisfiú - magyarázta, le nem véve
20     III,  XXXII  |         sokkal oko­sabb volt, mint a kisfiú, s lehet, hogy éppen azért
21     III,  XXXII  |        mulyácska, szégyenlõs, lányos kisfiú volt. De nemcsak megszerette,
22     III,  XXXII  |                No, félsz-e most már, kisfiú?~A kisfiú annyira nem félt,
23     III,  XXXII  |          félsz-e most már, kisfiú?~A kisfiú annyira nem félt, hogy mindjárt
24     III,  XXXII  |             Hanem mást szeretnék én, kisfiú. Megvan még az a zöld ruhád
25     III,  XXXII  |           már akkor engem? Õszintén, kisfiú! Nekem nem lehet hazudni!~
26     III,  XXXII  |           néztem meg.~- Szégyellted, kisfiú?~- Soványaltalak, kislány.~-
27     III,  XXXII  |             mutathatok, mert akkor a kisfiú kiszúrja szégyenletében
28     III,  XXXII  |            mertél már te nõre nézni, kisfiú?~A fiú eleinte dadogott,
29     III,  XXXII  |      fordulnunk?~- Nagyon megijedsz, kisfiú, ha megmondom, hogy én nemcsak
30     III,  XXXII  |         vadászik itt? Vagy gondolod, kisfiú, hogy bevesz bennünket a
31     III,  XXXII  |             a fejét.~- Mit gondolsz, kisfiú, van nekem valami szégyellenivalóm
32     III,  XXXII  |              Milyen hideg a szád! Ó, kisfiú, hiszen neked mindened csupa
33     III,  XXXII  |           ébredek többet. Nem érted, kisfiú?~Kezét felcsúsztatta a fiú
34     III,  XXXII  |          lány turbékolva nevetett.~- Kisfiú. Hiszen már régen megismerhettél
35     III,  XXXII  |                Tudtam, hogy bolondos kisfiú vagy, de ilyennek mégse
36     III,  XXXIII |            Saját könnyében fürdik.~- Kisfiú, kisfiú - mosolygott, s
37     III,  XXXIII |          könnyében fürdik.~- Kisfiú, kisfiú - mosolygott, s mind berakta
38      IV,  XXXVI  |             vér. Mert te is az vagy, kisfiú, férfi vagy, mint ahogy
39       V,  XXXVIII|           nevetett a beteg. - Az más kisfiú lehetett. Ennek füge volt