Rész, Fejezet
1 I, I | térdig jár a vérben. Bion hallotta a kifakadást, és bátorságot
2 I, IV | felküldhetem.~A lány ezt már nem hallotta. Kerek ezüsttükrébõl a haját
3 I, V | magister még halála órájában is hallotta ezt a kérdést, de sohase
4 I, V | történt vele, amikor elõször hallotta. A barnuló alkonyatban felrózsállott
5 I, VI | létráról.~Mire leért, már hallotta a magister lépteit.~Kívülrõl
6 I, VII | Diocletianus ezt már nem nagyon hallotta. Tudta, hogy uralkodótársa
7 I, VIII | A császár azonban sokat hallotta már, hogy õ oszlop és sarokkõ,
8 I, IX | beszélni, de azt többször hallotta tõle, hogy az uralkodás
9 I, IX | szeme - mindenkitõl ilyennek hallotta - közelrõl milyen meleg,
10 I, X | Quintipor!~A fiú nem hallotta a hívást. Hátravetett fejjel
11 I, XIII | készül, vagy összeesküvésre. Hallotta a suttogásokat, a fenyegetõzéseket
12 I, XIV | rendeztette be, éjszaka is sokat hallotta le és fel sétálni. Csodálkozott
13 I, XIV | de az égben élnek. Úgy hallotta, azt szokták mondani, hogy
14 I, XVIII | terelgetett maga elõtt, s õ hallotta, amint a nobilissima csodálkozó
15 I, XVIII | kisebb testvérét, akkor hallotta nyelve hegyét kidugva kacagni
16 I, XVIII | belemerült az írásba, hogy nem hallotta meg a selyemsuhogást. Csak
17 I, XX | megszökött az adófizetés elõl. Hallotta a lesoványodott kutyák vonítását,
18 I, XXI | jelentését. Már Naissusban hallotta, hogy az istentelenek fölbujtogatója
19 II, XXII | válaszért. Még eddig nem hallotta a Sátán nevét, s azt hitte,
20 II, XXII | Ennek az istennek a nevét se hallotta még eddig a császár, de
21 II, XXIV | mennyei rózsák illatát, s hallotta, hogy amint a haldoklók
22 II, XXV | mint a császárné Bajaeban hallotta, halálosan meg van sértve.
23 II, XXV | találni - ezt is Bajaeban hallotta a császárné. Ami pedig a
24 III, XXVII | ilyenkor nemcsak a hangját hallotta Gránátvirágnak, hanem a
25 III, XXVII | között.~Quintipor már rég nem hallotta, mit beszél Tit, csak nézte
26 III, XXX | elérni. Tit finom füle már hallotta is, ahogy visszahulltukban
27 III, XXX | Csalni nem szabad!” Õ már hallotta egyszer ezt a tilalmat.
28 III, XXXI | Tán még a császárné se hallotta hírüket soha. Nem sok olyan
29 III, XXXII | félsz!~Ezt a hangot még nem hallotta a fiú. Dac, harag, keserûség
30 IV, XXXVI | az integetést. A zenét se hallotta, semmirõl se tudott, ami
31 IV, XXXVI | szólalt meg, de Quintipor már hallotta a hangját. Úgy, mint az
32 IV, XXXVII | Rómában azonban többször hallotta Lactantiustól, hogy éppen
33 IV, XXXVII | mert most már a hangját is hallotta.~- Gránátvirág, nem alszol
34 IV, XXXVII | vár a boldog fénysziget...~Hallotta kis Tit csicsergõ hangját,
35 V, XXXVIII| A caesar távozóban még hallotta is a csengetést. Cselédek
36 V, XXXIX | írásokat, mert az orvostól azt hallotta, hogy azok gyerekes bohóságok,
37 V, XXXIX | belsõ háborgása, semhogy hallotta volna az elõszobájában támadt
38 V, XXXIX | császárné még mindig úgy hallotta, mintha beszélne. Moccanás
39 V, XXXIX | a fiáért. S különben is hallotta már a császárné zokogását,
|