Rész, Fejezet

 1       I,  VI     |             Iphigeneiát, s többet nem gondolt velem.~Odakint ünnepélyes
 2       I,  VII    |                Azelõtt, ha egyáltalán gondolt a jövõre, legmerészebb álmában
 3       I,  VII    |              vadkanja!~Eddig soha nem gondolt rá, hogy a fõvezér azt a
 4       I,  VII    |              rendeletet aláírta, arra gondolt, hogy életében ez az elsõ
 5       I,  IX     |              tetésére Diocletianus se gondolt. Sõt, ha addig ismeretlen
 6       I,  IX     |              a trónhoz. És csak azóta gondolt rá, azelõtt soha. Ebben
 7       I,  XII    |                Õ, amikor idejött, nem gondolt esküvõre, csak menyasszonyát
 8       I,  XIV    |             ha társává fogadja. Sokat gondolt arra is, hogy ez az új isten
 9       I,  XIV    |            megtámadni.~A császár arra gondolt, hogy az illustris katonát
10       I,  XIV    |     gyülekeznek abba, azzal eddig nem gondolt senki.~- Össze kell õket
11       I,  XVIII  |                Igen, a magister sokat gondolt mosolyogva a caesar lányára,
12       I,  XX     |               amikor ezt mondta. Arra gondolt, hogy az õ fiának Venusa
13       I,  XX     |          tanítvány! A felesége álmára gondolt, de õ nem Pantaleon, hanem
14       I,  XX     |               a notarius azonban arra gondolt, hogy az istenek haragja
15       I,  XXI    |        szokták a meséket. Sõt arra is gondolt már, hogy valami egyiptomi
16       I,  XXI    |              is megígérte. Magától is gondolt már rá, hogy szóba ereszkedik
17      II,  XXII   | feltámasztásának gondjai közt sohasem gondolt arra, hogy a szívek játékait
18      II,  XXII   |         bántotta. Nemrégiben még arra gondolt, hogy befogadja õt is a
19      II,  XXIII  |            szökkent józanságával arra gondolt, hogy ha õrültséget tettet,
20      II,  XXV    |                Azért egy kicsit félve gondolt a rohamosan közeledõ idõre,
21      II,  XXV    |                Elõször Constantinusra gondolt, aki már jelentette felgyógyulását,
22     III,  XXVII  |              Közben Romula nagyanyára gondolt meg a sardicai majorra.
23     III,  XXVII  |             most is elpirult, ha arra gondolt, hogy járt vele a hajón,
24     III,  XXVIII |        beavatta a titokba, mindig úgy gondolt rájuk, mint barátokra, akikre
25     III,  XXVIII |             legokosabb embere, nem is gondolt, legalább az õ tudomása
26     III,  XXVIII |       parancsot, és egész nap remegve gondolt az estére. Dühét az okozta,
27     III,  XXXI   |             mondott ellent, mert arra gondolt, hogy a mélyen lehúzott
28     III,  XXXI   |               nagyobb nyugtalansággal gondolt az öszvérhajtásra.~- Próbáltál
29     III,  XXXI   |            Sõt néha gyûlölte, ha arra gondolt, hogy az mennyi mindent
30     III,  XXXIII |             jajgatás ritmusa, és arra gondolt, úgy sírt-e Sapricia is,
31      IV,  XXXV   |               volt, de most bosszúsan gondolt a császárra, akinek parancsa
32      IV,  XXXV   |              Pár lépést mentek, aztán gondolt egyet, és visszaküldte a
33       V,  XXXVIII|             lánya. Reggel korán ugyan gondolt rá, de akkor azt jelentették
34       V,  XXXVIII|           találta a látogatás, mindig gondolt vele, hogy megadják neki
35       V,  XXXIX  |        feszegetni a széleit. Bion nem gondolt rá, hogy vakmerõséget követ
36       V,  XXXIX  |               öreg filiszteus? Nem is gondolt arra, hogy õt is szólíthatja
37       V,  XXXIX  |            arra az öreg túrószacskóra gondolt, akit a tömpe orrú filiszteus
38       V,  XXXIX  |         ugyanazt mondta ki, amit õ is gondolt, de azért úgy érezte, meg
39       V,  XXXIX  |               maga halott édesanyjára gondolt, az is ölni tudott volna