Rész, Fejezet

 1       I,  I     |            a vidéki decuriók, akik mióta az adóvégrehajtás is az
 2       I,  I     |         bõr meg a szög és a kasza, mióta ez az új rend van? Veszett
 3       I,  II    |         furcsán érzem magam, Bion, mióta úr vagyok.~Gyerekes kevélységgel
 4       I,  II    |          hogy az étel se esik jól, mióta nem egy kenyéren vagyunk?
 5       I,  III   |       lábát a nyakára tudta tenni. Mióta a bíboradományozás jogát
 6       I,  VI    |       volna.~- No, nagyot hallasz, mióta nagy úr lettél?~Mivel a
 7       I,  VII   |            volt látva munkaerõvel. Mióta a császár állandósította
 8       I,  VIII  |           többet kilépni medrébõl, mióta Te átlépted, Világ ura,
 9       I,  VIII  |         elefánt lába alá kerülnek. Mióta ti a rendet ültettétek trónra,
10       I,  IX    |            is vért kellett ontani. Mióta Pantaleon beszélt neki a
11       I,  IX    |         Nincsen, uram. Kitagadtam, mióta olyan szégyenbe hozott.~-
12       I,  XI    |  történhetett ezzel az asszonnyal? Mióta ideérkezett, elõször szólt
13       I,  XIII  |        másra nem marad benne hely. Mióta Varanes itt volt az udvarnál,
14       I,  XIV   |      nobilissimát nem látta azóta, mióta gránátvirágnak csúfolta
15       I,  XV    | kétségbeesve jelentette neki, hogy mióta a templomban hált, az isten
16       I,  XV    |         gavallérságot is tanultál, mióta a császárhoz jársz iskolába.~
17       I,  XVI   |      Nikomédia szentéletû püspöke, mióta szemei meggyöngültek, csak
18       I,  XVII  |        igen megkedvelte az orvost, mióta feleségét meggyógyította,
19       I,  XIX   |         jöttem rá, hogy az vagyok. Mióta üldözik õket. Azelõtt nem
20       I,  XX    |         lesz legnagyobb veszteség. Mióta az istentelenek elszaporodtak,
21      II,  XXII  |       Nílus vize csak azóta vörös, mióta ez a király megölte az isteneket.
22      II,  XXII  |          tisztában önmagukkal sem. Mióta az alexandriai könyvtárban
23      II,  XXV   |           volna körülötte a világ, mióta a keresztény-kérdésben elszánta
24      II,  XXV   |           volt családalapításra, s mióta az erkölcsök meglazultak,
25      II,  XXVI  |           Vártalak, nobilissima.~- Mióta?~- Nyolc nap óta.~A lány
26     III,  XXVIII|    szívesen szívelte. Azóta pedig, mióta a császár beavatta a titokba,
27     III,  XXX   |            úgy nézett fel rá.~- És mióta szeretsz engem, kis Tit?~
28     III,  XXXI  |           tökéletességû copa -, de mióta ismered te az én uramat?~-
29     III,  XXXI  |        szenvedéseket hárította el. Mióta azonban a keresztényüldözések
30     III,  XXXIII|           Nem jár az ég keletjén, ~Mióta Tit, a napfény, ~Nem nyitja
31     III,  XXXIII|            megfájósodott a szemem, mióta megbetegedtem - kérte a
32      IV,  XXXIV |      szívében. Egyszer látta csak, mióta megmutatta neki a lelkét,
33      IV,  XXXV  |          elmerülve, és - különösen mióta a triumfus alkalmával az
34      IV,  XXXV  |        bálványimádókat kerülte is, mióta az udvart elhagyta, Biontól
35      IV,  XXXV  |        alól föl lehet szabadítani. Mióta szabad ember lett, és a
36      IV,  XXXV  |          hivatalos lapot.~- Látod? Mióta csak az önként jelentkezõket
37      IV,  XXXV  |    fõvárosa. Most Aeliának hívják, mióta a mi kolóniánk. De hát oda
38       V,  XXXIX |          és csodálkozás labdázott, mióta elhagyta a hajót, s aki