Rész, Fejezet

 1       I,  III   |               fiához, hol az arcát, hol a karját cirógatva meg.~- Jó hozzád
 2       I,  III   |         fellobogott elõttük. A caesar fél karját a szeme elé kapta.~- Én
 3       I,  III   |                  princeps széttárta a két karját. Szerette volna megölelni
 4       I,  V     |                   a dajkám. Kár, hogy fél karját lecsapatta a bolondos. Tudod,
 5       I,  V     |                  meghallotta, levágatta a karját, és elküldte az apjának
 6       I,  V     |                   se hallott. Kinyújtotta karját a hold felé, kimondhatatlan
 7       I,  VI    |               amelyet Egyiptomból hoztak. Karját, vállát olyan csalánnal
 8       I,  VI    |                   látod.~Mutatta lúdbõrös karját, eligazította a beteget
 9       I,  VI    |                   még idejében megkapta a karját.~- Quintus, hát nem tudod,
10       I,  VIII  |                   kezdte az üdvözlést, és karját fölemelve, fejét pár pillanatra
11       I,  VIII  |                 rend. De a rhetornak, aki karját még mindig felemelve tartotta,
12       I,  VIII  |                Lactantius szétvetette két karját a csillagok felé.~- Mi mondanivalója
13       I,  VIII  |                   megszorította Maxentius karját.~- Látod? Az istentelenek.~
14       I,  VIII  |              elsápadt. Mosolyogva öltötte karját a princepsébe.~
15       I,  X     |                   meghajolt, megragadta a karját.~- Minek mennél el? Várj
16       I,  X     |                  fehér gyolccsal, és jobb karját felemelve imádkozott pár
17       I,  XI    |    Viszontszerelem repesõn tárta szét két karját.~- Melyiket választod?~-
18       I,  XI    |                 én - rántotta el a lány a karját. - Ismerhetsz már, hogy
19       I,  XI    |                  a szobor összecsapta két karját, mintha halálos sebet kapott
20       I,  XII   |                  és megragadta a princeps karját.~- Neked nem szabad hitszegõnek
21       I,  XV    |                   odatartotta neki a maga karját.~- Tessék. Ni, hogy reszket
22       I,  XV    |                  félszegen tartotta oda a karját, a másik kezével tollvágó
23     III,  XXVII |                  Végighevert a füvön, bal karját a feje alá tette, kinyújtott
24     III,  XXX   |           szorította magához a fiú a lány karját.~- A harmadikat is eszembe
25     III,  XXX   |                  állt, és elébe tárta két karját.~- Nincs semmi baj - próbálgatta
26     III,  XXXI  |              Jobbra-balra tekingetett, és karját minduntalan kirántotta a
27     III,  XXXI  |                 fogta meg a pacaltisztító karját.~- Ne haragudj, testvér.
28     III,  XXXI  |                   megrántotta a Quintipor karját.~- Gyerünk innét, Gránátvirág.
29     III,  XXXII |                   magát, és kinyújtotta a karját a rövid köpenyke alól. -
30     III,  XXXIII|                   Ott csöndesen kihúzta a karját a fiúéból.~- Nem haragszol,
31     III,  XXXIII|                 nem, magához szorította a karját, és inkább vitte, mint vezette
32     III,  XXXIII|                   simult Quintiporhoz, és karját csúsztatta egyre melegebben
33      IV,  XXXVI |                 Fejét égnek szegezve, két karját fölemelve, az egész színházat
34      IV,  XXXVII|                  nincs karom.~Széttárta a karját, de a szobor megint megszólalt.~-
35      IV,  XXXVII| tisztességtudással megérintette Quintipor karját.~- De ha nem akarsz olyan
36      IV,  XXXVII|                köhögés. Quintipor fogta a karját, hogy el ne tántorodjon,
37       V,  XXXIX |                   öregember fölemelte két karját, olyan csönd lett az óriás
38       V,  XXXIX |                  a fák között. Megfogta a karját, és azt kérdezte tõle:~-