Rész, Fejezet

 1       I,  II    |              ugyan úgy mondja, akkor kapta meg az égi világosságot.
 2       I,  II    |             karjára, az óriás fel is kapta, átlábolta vele a folyót,
 3       I,  III   |               Diocletianus egyszerre kapta Galerius jelentését és Constantius
 4       I,  III   |        caesar fél karját a szeme elé kapta.~- Én nem teszlek boldogtalanná,
 5       I,  IV    |    törölgette a szemét, aki közelrõl kapta. Ahová csak a híre jutott
 6       I,  IV    |       tántorodott. Titanilla nevetve kapta meg a két vállát.~- Hercules
 7       I,  IV    |    kóchajához, de mindjárt vissza is kapta.~- Hol veszi a borbélyod
 8       I,  V     |            fõkamarás azt a jelentést kapta, hogy Galerius caesar õszentsége
 9       I,  V     |           élsz.~Körülnézett, magához kapta a fiú fejét, és a fülébe
10       I,  VI    | szomorítottam?~- Nem tudom, anyám! - kapta föl Valeria hevesen a kezét. -
11       I,  VII   |             meg­vallotta, hogy akkor kapta a sebeit, mikor a tartományi
12       I,  VII   |              Diocletianus kéretlenül kapta a jóslatot, az istenek halálos
13       I,  VII   |              testõrgárda parancsnoka kapta a hírt a perzsa frontra,
14       I,  VII   |        császárra.~- Milyen könnyû! - kapta fel Maximianus a tojást.~
15       I,  VIII  |        mestere.~A császár csak akkor kapta föl fejét, mikor a rhetor
16       I,  X     |        Jupiterrel.~- Ezt nem értem - kapta föl a császár a fejét. -
17       I,  XI    |              mondom, fiú, fizetek! - kapta föl a szót a caesar. - Galerius
18       I,  XIII  |          volt az udvarnál, néha azon kapta magát, hogy szíve kútjában
19       I,  XIII  |         mikor Quintiportól a virágot kapta. Quintipor. Gránátvirág.
20       I,  XIII  |       megszelídítette. Úgy, hogy meg­kapta a két szarvát, és kicsavarta
21       I,  XIII  |             Bántottak apám?~A vállát kapta meg a lánynak. Ha az ujjait
22       I,  XIII  |              mondta fagyosan.~- Eh - kapta el a kezét dühösen -, hát
23       I,  XIV   |         ebédjét is dolgozószobájában kapta be, s a fiú, akinek celláját
24       I,  XVI   |               mert gyávák vagytok! - kapta el a düh Ammoniust. - Ti
25       I,  XXI   |             Diocletianus meglepetten kapta fel a fejét. Nemcsak az
26      II,  XXII  |           vágyott örömekbõl csak ezt kapta meg az apa. Csak akkor lehetett
27      II,  XXII  |           férfiszemélyre?~Most már õ kapta el a fejét, szégyenkezõen
28      II,  XXII  |             fejét mindjárt vissza is kapta, amint jövendõjét a lány
29      II,  XXVI  |           karjait, de mindjárt le is kapta õket. Szerencsére, úgy hitte,
30     III,  XXXII |            se.~- Ne félj, kis Tit! - kapta föl a lányt.~Nem is száz
31     III,  XXXII |             egy bibircsós tök. Kitõl kapta azt a rózsaszín pecsétes
32     III,  XXXII |            nincs.~- Hát nekem van? - kapta vissza a lány a kezét. -
33     III,  XXXIII|              a szája szélén. Ijedten kapta vissza a fejét. A lány lezárt
34     III,  XXXIII|                 Kis Tit! Te sírsz? - kapta meg lefogyott vállait a
35      IV,  XXXIV |        odarohant a lányhoz. Õrjöngve kapta magához csókolva vállát,
36       V,  XXXIX |         betegágyában önmagát is azon kapta, hogy a keresztények elhagyott
37       V,  XXXIX |           ládában, s azt a feleletet kapta, hogy koporsó. Hát a koporsóban?
38       V,  XXXIX |             hanem az egyik szekercét kapta föl, s azzal rohant magatudatlanul