Rész, Fejezet
1 I, I | a legszentebb szentséges Úr.~Nyakát elõrenyújtotta,
2 I, I | elsõ augustus, röviden az Úr, a Dominus. Aztán jön a
3 I, II | érzem magam, Bion, mióta úr vagyok.~Gyerekes kevélységgel
4 I, III | olyan naggyá nõtt, hogy egy úr többé el nem kormányozhatja,
5 I, V | Vestának, amiért szentséges úr lett az õ csordáslegény
6 I, VI | nagyot hallasz, mióta nagy úr lettél?~Mivel a félszemére
7 I, VII | katona.~- Soha, szentséges úr - dadogott a decurio -,
8 I, VII | jóváhagyod azt, szentséges úr, hogy a gyerekeimet is elfelezik
9 I, VII | királylány.~A két szentséges úr megölelte, megcsókolta egymást.
10 I, VII | Bocsásd meg, szentséges úr, hogy elbújtunk elõled.
11 I, VII | Az a bátyám, szentséges úr. Én Anthimus vagyok, az
12 I, VII | Bocsáss meg, szentséges úr, csak most tudtam meg haragos
13 I, VII | adószedéskor égették le, szentséges úr. Elõször elvitték az olajütõmet,
14 I, VII | tréfából tették, szentséges úr.~- Hát a többiek hol vannak
15 I, VIII | kiabálták:~- Áldott, ki az Úr nevében jõ!~A császár a
16 I, IX | Úgy mondják, a szentséges úr parancsolta ide õket.~-
17 I, IX | Láthatod a ruháján, milyen nagy úr lett belõle.~Most már megfordult
18 I, IX | Nem tudom, szentséges úr - egyenesedett föl Quintipor
19 I, IX | Az vagyok, szentséges úr. Magister sacrae memoriae.~-
20 I, IX | fiam.~- Nem, szentséges úr.~Quintus sietett mentegetõzni.~-
21 I, X | Parancsolsz, szentséges úr?~- Mondj csak uramnak, fiam.
22 I, X | Nem jobban, szentséges úr, mint más öregember.~- Tudod,
23 I, X | Kevesebbet tudsz, szentséges úr, mint amennyit tudnod kellene,
24 I, XIII | jelentek meg a szentséges úr parancsolatára.~
25 I, XIV | bronztálcán.~- Szentséges úr, az istenek neheztelésüket
26 I, XIV | áldozók közt, legszentebb úr, aki nem tiszta szívvel
27 I, XIV | keresztények vagyunk, legszentebb úr - borult le a két udvari
28 I, XV | bálványimádókat, hogy eljõ az Úr felhõiben, villámlással
29 I, XVI | fekete kosait.~- Engem az Úr küldött követül püspökötökhöz -
30 I, XXI | ajtajában.~- Áldott, ki az Úr nevében jõ! - kiáltotta
31 II, XXII | akiket kezébe adott az Úr, és hangja egyre szilajabbá
32 II, XXIII | Értsd meg, legszentebb úr, hogy nem az istentelenek
33 II, XXIII | császár saruját.~- Legszentebb úr, a forradalom palotád kapujában
34 III, XXXII | s azoknak még olyan nagy úr se parancsol, mint a cumeai
35 IV, XXXV | lelkek a világ végére és az Úr dicsõséges eljövetelére
36 V, XXXVIII| szobáját.~- A szentséges úr nem kíván orvost látni -
37 V, XXXVIII| Én semmit, szentséges úr - felelte nyugodtan az orvos. -
|