1-500 | 501-902
Rész, Fejezet
501 II, XXII | õk ellenségei egymásnak. S ha a parancsot, amelynek
502 II, XXII | többet a fiúban rabszolgánál, s az volna a baj, ha többet
503 II, XXII | apa szívének, de érthetõ. S az mindjárt elmúlik, ha
504 II, XXII | istenek akarata teljesül, s a fiú megtudja, hogy szülõ
505 II, XXII | váratlanul a tenyerére vette, s olyan hirtelen a trón szédítõ
506 II, XXII | birodalom istenei közé, s maga is éppúgy áldozatban
507 II, XXII | keresztények életére törjenek, s kiirtással fenyegessék minden
508 II, XXII | állíthatja maga elé felelõsnek. S hogy Egyiptom leghatalmasabb
509 II, XXII | Nagy Sándort fiává fogadta, s ennek jeléül diadémjára
510 II, XXII | tevék és lovak lába alatt, s éles kövek metélték el az
511 II, XXII | akkor nem lehetett semmit, s többet hangot hallani se.
512 II, XXII | magához rántotta a fiát, s vele együtt temetkezett
513 II, XXII | csak aztán vette észre, s most már rémülten forgatta
514 II, XXII | Mire kikrákogta magát, s lány már ott térdelt a fejénél
515 II, XXII | De mindjárt le is csukta, s azóta alszik.~A császár
516 II, XXII | hallotta a Sátán nevét, s azt hitte, az is valami
517 II, XXII | ültettél!~Föltekintettek, s már nem volt idejük félreugorni
518 II, XXII | hogy maga is utánazuhant, s kiterjesztett két karjával,
519 II, XXII | egymástól való távolsága, s boltozat gyanánt zárta be
520 II, XXII | számlája kiegyenlítést nyert, s õ csak a régi isteneknek
521 II, XXII | a törvényesség rõfjét, s a mennyezethordók után a
522 II, XXII | teremtõ, ~Igaz fia istennek, ~S az igaz embereknek ~Örökéletû
523 II, XXII | fölszalagozott áldozati állatokat. S mikor mindenki azokat figyelte,
524 II, XXII | pillanatig tartott az egész, s már a helyére igazított
525 II, XXIII | kevésbé nyugtalanította, s az egyébként is végzete
526 II, XXIII | tett és nem mondott semmit, s éppen ezzel akadályozta
527 II, XXIII | kezdjétek a császárnén! S most az egész világ visszafojtott
528 II, XXIII | áldozni fog, bár beteges, s addig is csak betegeskedése
529 II, XXIII | megjelenéstõl.~Sokáig járt le s fel dolgozószobájában, s
530 II, XXIII | s fel dolgozószobájában, s rájött, hogy az istenek
531 II, XXIII | nem õk diadalmaskodnának? S azt hitte, a feleségét is
532 II, XXIII | inkább alattomos, mint ügyes, s nem erõvel, hanem ravaszsággal
533 II, XXIII | kibélelt, nagy sellába, s elmondott neki mindent,
534 II, XXIII | Belátta, hogy el kell mennie, s találkoznia se szabad a
535 II, XXIII | hét alatt kipiheni magát, s hozzászokik a boldogság
536 II, XXIII | Hét hétig az övé lesz, s örülhet neki, ha el tudja
537 II, XXIII | szokja meg az elõkelõ életet, s ne mint rabszolga vegye
538 II, XXIII | mindenre. Félig aludt már, s még akkor se ébredt fel
539 II, XXIV | negyedik hete volt tagja, s máris mindenki vezetõül
540 II, XXIV | mennyei rózsák illatát, s hallotta, hogy amint a haldoklók
541 II, XXIV | azonban másra is szükség volt, s ami a püspökbõl hiányzott,
542 II, XXIV | félelmüket bevallották, s a gyülekezet elõkelõivel
543 II, XXIV | állhatatosságot követel. S csakugyan a bíróság tagjai
544 II, XXIV | enyhe ítéletet szabhassanak, s hogy a bálványimádó tisztviselõknél
545 II, XXIV | okosság nem mindig bûn, s az oktalanság nem mindig
546 II, XXIV | enyhült az üldözés dühe, s a hívek bátrabbjai minden
547 II, XXIV | született istent imádtak, s mivel a vasárnapot szentelték
548 II, XXIV | értekezzen a római hatóságokkal, s bár inkább kell Istennek
549 II, XXIV | hanem Péter és Pál városába, s alázatosságában azt is meri
550 II, XXIV | zsák, a hold vérszínt vált, s megindul a föld négy sarkáról
551 II, XXIV | lenyúló, kerek penulát öltött, s nyakába kereszttel díszített,
552 II, XXIV | kezét emelte az ég felé. S a gyülekezet, amelynek az
553 II, XXIV | püspök fölvette mitráját, s a hat asszony és a hat férfi
554 II, XXV | jelentéktelenebb célokért. S az istenek nyilvánvalóan
555 II, XXV | visszaadták az egészségét, s a fiút vidámmá, arcát pirossá,
556 II, XXV | Titanilla engedett gõgjébõl, s Quintipor több bizalommal
557 II, XXV | azt írta, megerõsödött, s levelei csakugyan arról
558 II, XXV | boldogtalanság hosszú évei elmúltak, s fogadkozott, hogy nyugodtan,
559 II, XXV | van, amit Bion sem tud, s ezekre a császártól kér
560 II, XXV | kihalnak a Vesta-szüzek, s tíz év óta nem tudnak helyükbe
561 II, XXV | érett volt családalapításra, s mióta az erkölcsök meglazultak,
562 II, XXV | már elõbb is töprengett, s az a felvilágosítás, amit
563 II, XXV | nyugat és kelet egybekelését s azzal együtt a világ békéjét
564 II, XXV | jelentette felgyógyulását, s engedélyt kért, hogy Rómában
565 II, XXV | már elhagyta a Keletet, s hajója útban van Alexandria
566 II, XXV | elérheti Ciprust az üzenettel, s onnan visszafordíthatja
567 II, XXV | visszafordíthatja Maxentiust. S hogy a princeps ne csak
568 II, XXV | hogy tengeri útra kél, s azt megmondta, hogy mikor
569 II, XXVI | Lunae volt, hét elsõ napja, s most kellett visszatérnie
570 II, XXVI | Quintipor a platán derekát. S csak most jött rá, hogy
571 II, XXVI | viháncoltak el mellette, s az egyik megcsiklandozta
572 II, XXVI | bisszusz-göngyölegei, Serica selymei s az aranypor, elefántcsont
573 II, XXVI | Quintipornak ismerõs volt a hang, s ahogy közelebb lépett, a
574 II, XXVI | ablakból, csak a feje látszott s tükre sugárverésének játéka
575 II, XXVI | elöl a nyakán motozott, s Quintipor látta, hogy az
576 II, XXVI | óra, míg kinyílt az ajtó, s a kamarás térdre hullott.
577 II, XXVI | nobilissimát.~A fiú elfutott, s megint lesbe állt az ablak
578 II, XXVI | lecsapódott tengeri párától, s nem vette észre, hogy szemébõl
579 II, XXVI | lány gügyögõen kacagott, s a fiú karja után nyúlt.~-
580 II, XXVI | Quintipor szégyenlõsen, s igyekezett kimagyarázni
581 III, XXVII | öregasszonyos szeszélyről s a tiszteletlenebbek, leginkább
582 III, XXVII | köpönyegét libegtette magán, s némelyek már örültek is
583 III, XXVII | is szűk és kényelmetlen, s az ő beteges, rossz hangulata
584 III, XXVII | mostohagyerekét látta benne, s azt az aranyfényt, amit
585 III, XXVII | érezte a lány vidámságát, s csak jólelkűsége tartotta
586 III, XXVII | meghívta Rómába a matematikust, s az engedélyt kért rá, hogy
587 III, XXVII | sürgette az útrakelést, s a császár nevében is fölhatalmazta
588 III, XXVII | biztos, hogy elveszíti, s talán annak az első rabszolga-játszótársnak
589 III, XXVII | sziklatörmelék borította a partot, s egy régi palota omladékai
590 III, XXVII | árnyékok már kezdtek nyúlni, s Titanilla még mindig maga
591 III, XXVII | levegőben, a delfinek a vízben, s a tenger is kezdett hűvösöket
592 III, XXVII | felett a selyem lebernyeget, s megindult felfelé a romok
593 III, XXVII | Megkereste az oszlopot, s a haján keresztülbújtatott
594 III, XXVII | gyerekszája mozgását is látta, s tüzelő szemét is, amelyet
595 III, XXVII | egyszerre lebénult róla, s a zafírszemekben olyan riadtsá
596 III, XXVII | maguktól találtak oda az ujjai, s addig táncoltak ott, míg
597 III, XXVII | akadt alájuk. Megnézte, s majdnem elsikoltotta magát.
598 III, XXVII | bizonyosra vette, hogy az, s azt is tudta, melyik.~-
599 III, XXVII | hullámokon a jégmadarak, s Aeolusnak az istenek parancsára
600 III, XXVII | hívták, a férfit Keüxnek, s oly boldog szerelmesek voltak,
601 III, XXVII | átkulcsolta a holttestet, s vele együtt merült le a
602 III, XXVII | jégmadarakká változtatták õket, s õk ma is annyira szeretik
603 III, XXVII | piros-viaszos tabula ceratát, s ilyenkor adta át a lánynak.~
604 III, XXVII | neve, a viasz is rózsaszín, s még csak egy boltban lehet
605 III, XXVII | császár bizalmasának tudta õt; s ezért mindig másra terelte
606 III, XXVII | Most jött elõször Bajaeba, s már nagy fogadásokat kötöttek
607 III, XXVII | teljesít körülötte szolgálatot, s a negyedik, aki most született
608 III, XXVII | szétnyitotta a köpönyegét, s meglazítván nyakán a tapadó
609 III, XXVII | veszedelem fenyegette a császárt, s csak az menthette meg, ha
610 III, XXVII | dévajka, Testem vendége s társa te, ~Mely tartományba
611 III, XXVIII | gondolni se tudott utálat s a vérszagú Galeriusra borzongás
612 III, XXVIII | rabszolga látja az úrnõt, s ez talán kegyetlenebb érzés
613 III, XXVIII | játssza az úrnõ szerepét, s a fiú örök idegenséggel
614 III, XXVIII | az anyaszívnek szenvedni. S akkor úgy fogja õt a karján
615 III, XXVIII | Anulinus szenátoré volt, s egy rabszolga írnokoskodott
616 III, XXVIII | nevezte így el az alkonyatot, s a fiú biztos volt benne,
617 III, XXVIII | most építtetett Rómának, s mindenki figyelmesen hallgatta.
618 III, XXVIII | többet kapott, mint várt, s elszállt minden szorongása.
619 III, XXVIII | elhomályosodott elõtte a világ, s reszketõ keze a pohár mellé
620 III, XXVIII | boroshordóba fojtatná a pohárnokát.~S azzal az õ kezébõl is kicsúszott
621 III, XXVIII | kezébõl is kicsúszott a pohár, s az ölébe ömlött a bor.~-
622 III, XXVIII | sikoltotta el magát, s kifutott a tricliniumból
623 III, XXVIII | oszlopcsarnokon kellett átmenni, s már ott is voltak a Maximianus-palotában,
624 III, XXVIII | ruhákat, az ágytakarót, s egy pillanatra ráhajtotta
625 III, XXVIII | közelebb szorította az ajtóhoz, s aztán szelíden kitolta rajta.~-
626 III, XXVIII | Becsukta az ajtót retesszel, s mire Quintipor az ablak
627 III, XXVIII | császárné hajnalig járt le s fel a hálószobájában, s
628 III, XXVIII | s fel a hálószobájában, s most nem ment el sírni a
629 III, XXVIII | neki bizalmas kihallgatást, s engedje meg, hogy arra Constantinust
630 III, XXIX | meg váratlanul, Valeria, s neki üzenetet hozott az
631 III, XXIX | vannak. Nehezen alszik el, s mindig olyan álmok gyötrik,
632 III, XXIX | kérdetlen szóval odatolakodni, s õ senkit se tüntetett ki
633 III, XXIX | tüntetett ki megszólításával. S akik Bajaeban örülhettek
634 III, XXIX | keresztül Maximianus országain, s ezért nem tudok mással álmodni,
635 III, XXIX | többiek leköpdössék az utcán; s volt hír olyan keresztényrõl
636 III, XXIX | hivatalos oltáron égõ tûzhöz, s erõsen lefogott kezét erõszakkal
637 III, XXIX | addig, míg megcsapta a láng, s az elsõ pillanat fájdal
638 III, XXIX | törvénynek elég tétetett, s most már, odaállítván az
639 III, XXIX | karjait vágták le bárddal, s törzsét, mikor már alig
640 III, XXIX | egyszer fölnyitotta a szemét, s utolsó pillantásával észrevette
641 III, XXIX | hozzá, átölelte a halottat, s mivel nem lehetett elválasztani
642 III, XXIX | rabszolgától. Neki el kell utaznia, s õt a nobilissimának bocsátja
643 III, XXIX | Quintiport. Jó felolvasó, s talán nemcsak a filozófusokat
644 III, XXX | kisfiú? - kacagott a lány. - S ha kellett, mért nem kérdeztél?~-
645 III, XXX | császár benne felejtett, s ráadásul a tengert a delfinekkel,
646 III, XXX | egyet, Gránátvirág is egyet, s azt dobják hátra a válluk
647 III, XXX | egy pillanatig tartott, s máris elõgurult a kopasz
648 III, XXX | Gránátvirág nem mosolyodott el, s neki magának se esett jól
649 III, XXX | pillék és gyíkok jártak, s ott akkor is boldogok voltak,
650 III, XXX | szomorúság repült el fölöttük, s rájuk hullatott egy-egy
651 III, XXX | könnybe lábadt a szeme, s a lány mindig gyönyörûséggel
652 III, XXX | De õ maga sohase sírt, s egyszer, nevetõs percben,
653 III, XXX | határozta el Tit vérszomjasan, s kacagva körültáncolta a
654 III, XXX | Gránátvirág - mondta nyugodtan, s eleresztette a fiút, pajzánkodva
655 III, XXXI | fölrakásában jártas bõrápolók s az elhájasodott tagokat
656 III, XXXI | szemtelen kedélyességgel, s beugrott a keskeny ajtórésen,
657 III, XXXI | hamar átláttak a szitán, s pergõ nyelvvel ajánlta a „
658 III, XXXI | alexandriaiaknak mondott, s amelyeket bajaei nevezetességek
659 III, XXXI | mit tud az a véreshurka. S akkor megvennénk ezt a szépítõ
660 III, XXXI | átugrására is vállalkozni, s amilyen boldog volt abban
661 III, XXXI | higgadt, öreg állat volt, s nem hozta ki sodrából, hogy
662 III, XXXI | mellé.~A taberna kicsi volt, s tele a sarokban lobogó venyige-tûz
663 III, XXXI | kettõt! - javította ki Tit, s megszorította a kezét az
664 III, XXXI | ha fogják egymás kezét, s azért nem kellett levenni
665 III, XXXI | Ci-ic!~A macska odaszaladt, s az asztaltól három lépésre,
666 III, XXXI | gyere - biztatta a fiú, s belehajigálta a kolbászdarabokat
667 III, XXXI | megkeményítette a keserûség, s ökleivel akkorát ütött az
668 III, XXXI | szerettek bennünket a nõvérek, s tán még ma is az volnék,
669 III, XXXI | nápolyi és római hóhérokkal, s azok szótartásában megbízva,
670 III, XXXI | szörnyû vállalkozásról, s megakadályozták a nagy üzletet.
671 III, XXXI | förtelmes üzérkedésrõl, s a dolog vége az lett, hogy
672 III, XXXI | összeadták a váltságdíjat, s a legszegényebb koldus csontjait
673 III, XXXI | csodatevõ folyadékból, s megvesztegetik a pribékeket,
674 III, XXXI | Benyúlt a széles övbe, s egy csontocskát dobott az
675 III, XXXI | asztalra.~- Zsákkal mentem, s háromnapi szaladozás után
676 III, XXXI | belesajdult a lábába a fájás, s csak most jutott eszébe,
677 III, XXXI | hogy bizalmasa Titnek, s talán éppen ezért nem nagyon
678 III, XXXII | kényelmesen meg lehetne járni, s meg is fürödhetnének a tóban,
679 III, XXXII | sabb volt, mint a kisfiú, s lehet, hogy éppen azért
680 III, XXXII | és a nimfák lubickolnak, s azoknak még olyan nagy úr
681 III, XXXII | majd egyszer nekem adod, s én fölakasztom házi kápolnámban,
682 III, XXXII | mindjárt!~Leeresztette ruháját, s hajából kihúzta a cikáda-fejû
683 III, XXXII | belemélyedtek az erdõbe, s egyszerre az út is elfogyott.
684 III, XXXII | öltözete vadászos volt, s hibásan mondta Thészeuszt
685 III, XXXII | emberek elszoktak innen, s Diana szentélyét most már
686 III, XXXII | nézzenek körül a szentélyben, s ha fáradtak, ki is pihenhetik
687 III, XXXII | ezüst borostyán-koszorúk, s itt volt a Gráciák gyöngyös
688 III, XXXII | ajánlották fel a szûz istennõnek, s azóta járnak meztelenül -,
689 III, XXXII | Összemosolygott a két fiatal arc, s mosolygott rájuk az oltárról
690 III, XXXII | kikoptatott márványlépcsõin. S bár az istennõt itt sokkal
691 III, XXXII | mosolygott, mint eddig. S mosolygott a sekrestyés
692 III, XXXII | helyükre rakta a csészéket, s csak azután kérdezte meg
693 III, XXXII | ebédre, vagy gyönge galambot, s a porticus hûvösében terítsen-e
694 III, XXXII | a mennyezet gerendáiból, s úgy elborítottak mindent,
695 III, XXXII | milyen kellemes hely ez, s csak véletlenül vetõdnek
696 III, XXXII | meg egy serdülõ kamasszal, s itt, ezen a helyen kérte
697 III, XXXII | hátranyújtani Quintipor felé, s arra fordult meg, hogy hiába
698 III, XXXII | csapta össze a kezét a lány. S most egy kicsit meg is borzadt
699 III, XXXII | párosak - mondta az öreg, s beleszedte a galambokat
700 III, XXXII | egy kiöntõs bronzüstöt, s megtörülgetett egy kõkést.~-
701 III, XXXII | Várj! - kiáltott rá a fiú, s letett az oltárra két aureust.~-
702 III, XXXII | ott ragyognak az oltáron, s így nem törõdött vele, hogy
703 III, XXXII | egész a fejük magasságáig, s kétszer is körülsuhanták
704 III, XXXII | nagybugájú lithrumok foltjai, s a szénásszekérnek, amellyel
705 III, XXXII | utána. A lány ki-kifulladt, s olyankor megállt egy gondolatnyira.
706 III, XXXII | közelbe engedte a fiút, s mikor az utána kapott, újra
707 III, XXXII | tövecskéjével együtt összemarkolt, s letette a tarlóvirágokat
708 III, XXXII | beteríthette vele a földet, s a szelek útját is eltömködhette
709 III, XXXII | Pillanatok alatt elaludt, s gyorsan szedte a lélegzetet,
710 III, XXXII | szénát az egyik oldalon, s a nyílás felé fordította
711 III, XXXII | parancsra írta az epigrammáit. S amikor eszébe jutott, akkor
712 III, XXXII | esõ már csak szemerkélt, s a szekér nyilván csak azért
713 III, XXXII | bennünket.~- Segítsek?~Lehajolt, s mire fölemelkedett, kis
714 III, XXXII | gondtalanul nevetõ kis virágarcot s a tiszta szemeket, amelyekben
715 III, XXXII | lelkedet nem ismerem, kis Tit, s míg az a tenyeremen nincs,
716 III, XXXII | meglepetésében nem tudott tiltakozni, s kifutott a fák közül. Látni
717 III, XXXIII | föl volt repedve a bõre, s mintha fogak helye látszott
718 III, XXXIII | Nem nyitja ajtaját meg. ~S Gránátvirág azóta ~Nem hajnal
719 III, XXXIII | Kisfiú, kisfiú - mosolygott, s mind berakta a táblácskákat
720 III, XXXIII | nyelette le a beteggel, s ez csakugyan használt neki.
721 III, XXXIII | azt mondta, nagyon szép. S azon törte a fejét, minek
722 III, XXXIII | ugyanazon a hangon felelni. S elmaradva a lány mögött,
723 III, XXXIII | adót szállították volna le, s erre egy öreg hintóhordó,
724 III, XXXIII | szent és tiszteletre méltó, s Róma azért emelkedett oly
725 III, XXXIII | látszik, nem aludta ki magát, s talán a betegség is bujkál
726 III, XXXIII | a fiút, kísérje vissza, s ne haragudjon, hogy az ollóvásárlást
727 III, XXXIII | mondott neki egyszer Quintus, s a Tit fehér kezét is látta
728 III, XXXIII | csak hajnalban aludt el, s rossz álmokból riadozott
729 III, XXXIII | volt, férfihang felelt, s amint ajtót nyitott neki,
730 III, XXXIII | szabták meg, kinek mi szabad, s a rabszolgát még elõkelõ
731 III, XXXIII | akkor is gyaloghintón, s egyenesen Tithez vitette
732 III, XXXIII | mintha lélegzetet venne, s kis fodrokat vetett, a közeledõ
733 III, XXXIII | kezed kinyújtottad felém, ~S árnyául elfogadtál sugárzó
734 IV, XXXIV | vetett oda, de már lemenõben, s a keleti herélt érzékeny
735 IV, XXXIV | hazafiak fogjanak össze, s mindnyájan az õ táborukban
736 IV, XXXIV | köpönyege alatt kotorászott, s vértõl összetapasztott,
737 IV, XXXIV | megtorolták, amit ellenük vétett, s más nem lehet bírája, te
738 IV, XXXIV | tûzszínû fátylat tartotta meg, s római ruhájában, a fehér
739 IV, XXXIV | jobban belehajolt tükrébe, s nem véletlen mozdulattal
740 IV, XXXIV | magánkívül kiáltott a princeps, s ledobva sisakját, odarohant
741 IV, XXXIV | vonakodva kínálta magát, s csak akkor szólalt meg,
742 IV, XXXIV | Maxentius elvörösödött, s hogy zavarát palástolja,
743 IV, XXXIV | emberünk? Babek úgy mondja. S nem te ígérted nekem a hajón,
744 IV, XXXIV | elvesztették minden támaszukat, s valószínûleg hajlandók lesznek
745 IV, XXXIV | A császár ad a szavára, s Maximianus azt reméli, hogy
746 IV, XXXIV | bele legtöbb reménnyel, s Galerius nyilván hajlandó
747 IV, XXXIV | szobát, aztán elmosolyodott, s ami szelencét, vázát, tükröt,
748 IV, XXXIV | elgondolkozva nézett maga elé, s csak akkor ocsúdott föl,
749 IV, XXXIV | ki bölcsebbet, caesarom, s én mindenre kész vagyok
750 IV, XXXIV | Persze, ehhez tû is kellene, s én barbár vagyok, nekem
751 IV, XXXIV | aranygyûrû. Megemberesedett, s ha sápadt volt is, annyira
752 IV, XXXIV | pillanatig tartott, addig se, s már nem a bajaei vércsék
753 IV, XXXV | gyaloghintó számára törtek utat, s a félretaszigáltak egymás
754 IV, XXXV | elõrehajolva, elefántcsontnyelû s az újabb törvények értelmében
755 IV, XXXV | kopogása, vésõk nyiszegése, s a palotát állandó remegésben
756 IV, XXXV | a császár udvarában is, s így szabadon érintkezhetett
757 IV, XXXV | írta a császár életrajzát, s maga se vette észre, Isten
758 IV, XXXV | az áldozat bemutattatott, s ez alkalommal húskiosztás
759 IV, XXXV | Capitoliumon piros zászló lengett, s a konzulok a Mars-mezõn
760 IV, XXXV | egy évnek kell letelni. S a császár azt hitte, módját
761 IV, XXXV | ményezésre, mint feladásra, s a halálos büntetést csak
762 IV, XXXV | hatalomért való tülekedés s püspökválasztások elõtt
763 IV, XXXV | méltó a vértanúk pálmaágára, s Isten tartogat még valamire.
764 IV, XXXV | kezdõdött a két tudós közt, s ezúttal Bion volt az indulatosabb
765 IV, XXXV | harsányabb szavú. Õ támadott, s a rhetor csöndesen és nyugodtan
766 IV, XXXV | már teljesen sötét volt, s inkább csak sejteni, mint
767 IV, XXXV | én csak javadat akarom. S mit tudhatod, hátha ott
768 IV, XXXV | mondta csöndesen Quintipor, s belekarolt öreg mesterébe. -
769 IV, XXXV | mauzóleumának márványkupolája, s a sötétben megnyikordult
770 IV, XXXVI | összecsattantásával megadta a jelt, s megszólaltak a syringák
771 IV, XXXVI | kísérve a Dioszkuroszoktól, s fuvolakíséret mellett eltáncolja
772 IV, XXXVI | lándzsát forgatva viharzik be, s míg körülötte a félelem
773 IV, XXXVI | Cupidók táncolnak elõtte, s Hóráknak és Gráciáknak vetkezett,
774 IV, XXXVI | borforrás szökött fel a magasba, s míg ez fûszeres illattal
775 IV, XXXVI | röpülni, akkor megfordult, s most már a kereszt elõtt
776 IV, XXXVI | eredetinek találták az ötletet, s a színész még fokozni is
777 IV, XXXVI | Terpeszállásba vágta magát, s annyira meghajolván, hogy
778 IV, XXXVI | Zajos derültség támadt, s többen megkérdezték a szomszédjukat,
779 IV, XXXVI | Ennek hamar híre szaladt, s újra felcsattogott a taps,
780 IV, XXXVI | bántani akkor se bántottalak, s akkor is a vacsorámnál már
781 IV, XXXVI | erre fölemelte a vödröt, s úgy leöntötte bárányvérrel,
782 IV, XXXVI | formán terjesztette ki, s eddig fölemelve tartott
783 IV, XXXVI | csakugyan könnyek csillogtak, s arccsontjairól már lemosták
784 IV, XXXVII | egészen volt neki érthető, s valami ijesztő szépséget
785 IV, XXXVII | tanítványa volt és a költőké, s a gondtalan élettel egy
786 IV, XXXVII | szót csak homályosan látta, s egyszerre semmit se látott.
787 IV, XXXVII | a szeme megüvegesedett, s a szája olyan hideg lett,
788 IV, XXXVII | van összenõtt szemöldöke, s az mind ért a szemveréshez.
789 IV, XXXVII | Izgatottan turkált a kosárban, s míg beszélt, kezdett megverejtékesedni
790 IV, XXXVII | már háromnapos korában, s ezért nem köhintett még
791 IV, XXXVII | az albanusi tó partján, s aki olyan szóval kiáltja
792 IV, XXXVII | arra rávisít örömében, s olyankor kiejti a szájából
793 IV, XXXVII | azt rögtön széthasogatja, s azért olyan drága a hagyma,
794 IV, XXXVII | Genesius arcát leírták nekem, s te magad is beszélted, õ
795 IV, XXXVII | arcán visszatükrözõdött, s amelyet a rhetor nem látott
796 IV, XXXVII | fajának vonásait mutatta, s emiatt volt tárgya ez idõkben
797 IV, XXXVII | tûzkõáruló lidiai görög s egy tisztes megjelenésû,
798 IV, XXXVII | dolgozna - elméskedett a görög, s kelet felé fordulva hajlongani
799 IV, XXXVII | szórakozottan hallgatta, s most már csak arra emlékezett,
800 IV, XXXVII | van valahol a szállása, s a háztulajdonos nevében
801 IV, XXXVII | nem szeretett dolgozni, s mivel kancsalnak és vörös
802 IV, XXXVII | visszaadta neki a szabadságát, s ráhagyta a négyemeletes
803 IV, XXXVII | szerencséjét köszönhette s azt imádja egyetlen isten
804 IV, XXXVII | mert erre sohase járt még, s jól elhaladt a nap, mire
805 IV, XXXVII | ember nem fér el egyszerre. S te nem is tudnál belépni,
806 IV, XXXVII | keresztények is laknak, s azokról azt mondják, hogy
807 IV, XXXVII | beeresztik Jeruzsálembe.~- S van már annyi pénzed, amennyiért
808 IV, XXXVII | az egyiptomi bûvészethez, s a hajósok szeretnek bûvészt
809 IV, XXXVII | hogy el ne tántorodjon, s elõször hervadt le szájáról
810 IV, XXXVII | a koporsót is megveszed, s a legközelebbi hajóval indultok.~
811 IV, XXXVII | jóváhagyóan mosolygott, s elõhúzott két erõs bõrerszényt.~-
812 IV, XXXVII | Habozott, hogy fölbontsa-e, s mikor feltörte, nyugtalan
813 IV, XXXVII | Lelkendezve lesett ki a szekérbõl, s nagyon megkönnyebbedett,
814 IV, XXXVII | elfelejtett magához venni, s nem tudja mibõl kifizetni
815 IV, XXXVII | söprûvel fegyverkeztek föl, s a praetor segédje percegtette
816 V, XXXVIII| csak egyszer jelentette be, s akkor nem egészen a cerimoniale
817 V, XXXVIII| neki, hogy a beteg alszik, s így inkább a császárnál
818 V, XXXVIII| odavetett szóval viszonozta, s szinte parancsszerûen jelentette
819 V, XXXVIII| tudná, hogy vendége van, s hogy a vendég uralkodótársa
820 V, XXXVIII| összefüggést a vak is láthatta, s a caesar nem ismerte magát
821 V, XXXVIII| Diocletianus nagy tettetõ, s ha most elvetette az álarcot,
822 V, XXXVIII| nagyon óvatosan dolgoztak, s kettejük szerepérõl csak
823 V, XXXVIII| az apatei presbiter óta, s tulajdonképp az se volt
824 V, XXXVIII| Thamesistõl az Euphratészig, s tudják, hogy a fiatal Constantinus,
825 V, XXXVIII| õ oldalukról Maxentius. S lehet, hogy amennyit õk
826 V, XXXVIII| is annyit tudnak õróluk. S vajon nem éppen Maxentius
827 V, XXXVIII| nagyon rövid pillanat volt, s csak abból a felelet nélkül
828 V, XXXVIII| biztosítottnak látszott, s ebben, azt el kellett ismerni,
829 V, XXXVIII| Maximianusnak, Varanesnek s a keleti és dunai légió
830 V, XXXVIII| nem akart engedelmeskedni, s ez külön idegesítette a
831 V, XXXVIII| az ajtóból az egregiust, s rányitott a szentséges úrra.~-
832 V, XXXVIII| amely e pórusok átmérõje s a rajtuk elpárolgó folyadékok
833 V, XXXVIII| Aszklépiadész állított fel, s mások azóta lényegesen módosították,
834 V, XXXVIII| se összeszorulni nem tud, s így spiritusa fogytán van,
835 V, XXXVIII| legnaposabb oszlopcsarnokhoz, s hallatszott Titanilla köhécselése.
836 V, XXXVIII| caesar könnyei felszáradtak, s elméjét újra birtokukba
837 V, XXXVIII| fellökött asztal alatt, s tarkóján csorgott a verejték
838 V, XXXVIII| Menj csak a beteghez, s nyugtasd meg, hogy mindjárt
839 V, XXXVIII| követlek - mondta az orvosnak, s döngõ lépteivel visszasietett.~
840 V, XXXVIII| kezeivel a skarlátot simogatta, s amint az orvos lépteit meghallotta,
841 V, XXXVIII| kiadósan lehet beszélni s elszórakoztatni a beteget
842 V, XXXVIII| mivel könnyebb, mint az, s annál magasabbra megy, mentül
843 V, XXXVIII| meglátogatta pár percre, s õ, ha ébren találta a látogatás,
844 V, XXXVIII| eléje ment a Dominának, s letérdelve köszöntötte.~-
845 V, XXXVIII| ijedten hallgattatta el, s megparancsolta neki, hogy
846 V, XXXVIII| így... jó...~Köhögött, s most megint megerõsödött
847 V, XXXIX | nem gondoltak mausoleumra, s a mulasztást most kellett
848 V, XXXIX | udvari gyász elrendeléséről s a szertartások rendjéről
849 V, XXXIX | tudta, ki fog intézkedni, s ez okozta az udvari méltóságok
850 V, XXXIX | lefogásáig, másnap ágynak esett, s állapotát az orvos olyan
851 V, XXXIX | akarta sorra látogatni, s bár többfelé futárokat küldtek
852 V, XXXIX | fejbólintással vette tudomásul, s mikor intézkedését kérték
853 V, XXXIX | nem mondta meg, melyikre, s mivel kérdést nem mertek
854 V, XXXIX | nem mertek hozzá intézni, s nem is lehetett, hiszen
855 V, XXXIX | Galeriust is elkísérte az övé, s ezek mind a ketten maguknak
856 V, XXXIX | mindentõl távol tartják magukat, s így a temetés olyan egyszerû
857 V, XXXIX | Titanilla a napot lemenni, s megtiltotta, hogy megrendezzék
858 V, XXXIX | közönséget, a család fényének s tekintélyének kimutatására
859 V, XXXIX | jajgató praeficák kórusával s a szomorúság enyhítésére
860 V, XXXIX | áldozatokat mutattat be a síron s a halotti torra az egész
861 V, XXXIX | Quintipor és Hormizda szívét, s hogy az enyhítõ rendelet
862 V, XXXIX | kétszer is kérte a jeleket, s az augur a legkedvezõbb
863 V, XXXIX | utcára az emberek közé, s bele ne gázoljon a Propontisba,
864 V, XXXIX | magát alattvalói elõtt, s erre következett a teljes
865 V, XXXIX | angustator, mert hozzá se nyúlt, s ezzel hordatta be magának
866 V, XXXIX | Bion vagy Quintipor írását, s mikor azt nem találta, elõszedte
867 V, XXXIX | amelyek napokat jelentenek, s a tébolyító türelmetlenség
868 V, XXXIX | a Propontis zöld tükrét s a katonai gyakorlóteret,
869 V, XXXIX | Tovább nem tudta mondani, s a császár percekig nem tudott
870 V, XXXIX | neki, de nem tudta, honnan, s bár bûvészkedéseit többször
871 V, XXXIX | tõle, mi van a ládában, s azt a feleletet kapta, hogy
872 V, XXXIX | kéz megtalálta egymást, s két halálosan sápadt, öreg
873 V, XXXIX | öreg emberfej összeborult. S a világ ura kimondta azt
874 V, XXXIX | mióta elhagyta a hajót, s aki többször érzett szédülést,
875 V, XXXIX | egyik szekercét kapta föl, s azzal rohant magatudatlanul
876 V, XXXIX | hogy a császárt éltetik, s egy kicsit elmosolyodott,
877 V, XXXIX | szóltak, hanem Galeriusnak, s egyre hangosabbak lettek.
878 V, XXXIX | követelnek a kormányzásban, s õt akarják rákényszeríteni
879 V, XXXIX | ziláltan hull a diadémra, s hogy a díszköntös alól nem
880 V, XXXIX | azt is röptében fogta el, s mindjárt a vállára is terítette.
881 V, XXXIX | császár.~Bion igent intett, s átvezette urát a gynaeceumba.
882 V, XXXIX | jössz? - hebegte a császár, s két keze szélütötten lehanyatlott.~-
883 V, XXXIX | császárné lakását összekötötte, s ott egy kicsit megállt pihenni.
884 V, XXXIX | csak átvillanó érzés volt, s máris szégyellte magát érte.
885 V, XXXIX | ölni tudott volna a fiáért. S különben is hallotta már
886 V, XXXIX | akar hatalmaskodni rajtuk, s megpróbáltak hûséget tanúsítani.
887 V, XXXIX | vele, hogy üldözni fogják, s talán azóta már üldözik
888 V, XXXIX | üldözik is a princepset, s ezzel a régi módszerrel
889 V, XXXIX | princeps hamar álomba merült, s különös álmot látott. Tükhé
890 V, XXXIX | elébe ment az istennõnek, s panasszal borult le eléje.~-
891 VI, XL | dalok fogatlan dúdolója, s azokat is felejtem már,
892 VI, XL | isteni Constantinus császár s az isteni Fausta császárné
893 VI, XL | halhatatlan tudományában, s az bizonyára nem lényegtelen
894 VI, XL | kemények, mint ezelõtt, s azt képzelem, ugyanígy állhat
895 VI, XL | annyi az emberi káposztafej, s csak annyi a nevetõ és a
896 VI, XL | hagyja feleségét, a földet, s ez másnap reggelre megszüli
897 VI, XL | gyilkosán, a sötétségen, s mire neki is meg kell halni,
898 VI, XL | nem tud többé felfogni, s amellyel nem hozakodhattam
899 VI, XL | bukásán való örömed se, s a te istenedet, amint tudom,
900 VI, XL | meg Mars isten mezején, s hogy nem volt-e balgaság
901 VI, XL | neveztünk, te is, Lactantiusom, s aki valóban ura volt a világnak,
902 VI, XL | keringeni az új világ felett is. S ne sajnáld néhai urunktól,
1-500 | 501-902 |