1-500 | 501-803
Rész, Fejezet
1 I, I | betegedett már Nikomédiában, meg a helyettese is Antiochiában.
2 I, I | Dominus maga állapította meg, tehát aki azokat elhibázza,
3 I, I | megbékülten biccentette meg madárfejét, és fölemelte
4 I, I | rövidebb szünet tisztelte meg.~- A két augustus segítõtársul
5 I, I | Galerius caesarral osztotta meg, míg Maximianus, a nyugati
6 I, I | Cserébe esik, mert a dajkát meg egy isten ringatja bölcsõ
7 I, I | a fehér asszony, az ura meg a fehér caesar. Constantius
8 I, I | utolsó éjszaka fehéredett meg mindkettõjük haja, mikor
9 I, I | a fehér caesar, Galerius meg a vörös caesar.~De azért
10 I, I | az esetleg nem haragszik meg érte, ha „celsitudo tua”-
11 I, I | amelyeket külön futárral rendelt meg a Sirmiumból érkezendõ Galerius
12 I, I | mindegy, vajúdók védõje, én meg jobban járok vele!~A kegyeletes
13 I, I | gyerekem van, uram, könyörülj meg rajtam!~Nonnus a város felé
14 I, I | nézett, de az öklét rázva.~- Meg, ugye? Hát azt honnan tudom
15 I, I | ugye? Hát azt honnan tudom meg, hogy hová bújt azóta a
16 I, I | hová bújt azóta a gyapjú meg a bõr meg a szög és a kasza,
17 I, I | azóta a gyapjú meg a bõr meg a szög és a kasza, mióta
18 I, I | rend van? Veszett volna meg azzal együtt, aki kitalálta!~
19 I, I | ki az a Dominus - hökkent meg a paraszt.~- Nem tudod,
20 I, I | lépett ki az oszlopok közül, meg egy fiatal. A fiatal, apród
21 I, I | barom csak barmot sérthet meg, nem a felséget.~- Hadd
22 I, I | Hadd futni - szólalt meg a matematikus is -, látom,
23 I, I | neveztek follisnak.~- Szagold meg - nevetett Bion.~A paraszt
24 I, I | megveregette a szamár lapockáját.~- Meg se ismernének otthon, ha
25 I, II | úgy mondja, akkor kapta meg az égi világosságot. Amikor
26 I, II | talán Memnón, Éosz fia, és meg is kérdezte tõle, miért
27 I, II | beszélni.~- Vigyázz, Bionom! Meg fog téged mártani az Orontészben,
28 I, II | Gyerekes kevélységgel simította meg övén az ezüstkulcsot. A
29 I, II | el a fiú. - Minek mondtad meg? Sohase éreztetted velem.~-
30 I, II | vagyunk, hé! Tanuld már meg, hogy a császár nem ember,
31 I, II | száján a feje, mikor a bursád megcsörrent.~Bion mosolygott.
32 I, II | nézett rá.~- Nem kérdezhetnéd meg a csillagokat?~A matematikus
33 I, II | soha annak a csillagát meg nem nézném. Senkiét, akit
34 I, II | csak téged.~- És az anyád? Meg az apád?~- Nekik nem kellettem,
35 I, II | Milyen jó, hogy Korinthoszban meg Athénben nem volt ott Sapricia,
36 I, III | olyan beteg, hogy egy orvos meg nem gyógyíthatja. Nekem
37 I, III | Maximianus boldogan hajtotta meg térdét, és elment legyõzni
38 I, III | mint triumfator tapsoltatja meg magát Rómával, Diocletianus
39 I, III | Oltárokon szenteltessék meg a te neved mindenütt, ahol
40 I, III | sokkal nehezebb szívvel vált meg fiától, de õ is könnyebbülésnek
41 I, III | birodalmat csak az menthette meg, ha tökéletes rabszolgákká
42 I, III | ragyog és öl.~Ezért ütõdött meg a császár a nyugati caesar
43 I, III | halljuk, hogy nem tanultál meg uralkodni, mert alattvalóid
44 I, III | az egyetlen dolog, amiben megegyeznek a mûvelt emberekkel.
45 I, III | túlzott pompával érkezett meg, mégis olyan zavarba ejtette,
46 I, III | jött Constantius érkezett meg, aki hajón tette meg az
47 I, III | érkezett meg, aki hajón tette meg az utat. Antiochia kikötõjében,
48 I, III | hol a karját cirógatva meg.~- Jó hozzád a Dominus?
49 I, III | Neked üzent. Nemsokára meg fog látogatni itt Antiochiában.
50 I, III | az apával.~- Nem értettél meg, apám. Nekem nem ágyasom
51 I, III | csak feleségül kaphatom meg Minervinát.~Kis szünetet
52 I, III | caesar csak akkor szólalt meg, mikor a dûlõút felkapaszkodott
53 I, III | boldogtalanná, fiam. Áldjanak meg az istenek azzal is, amit
54 I, III | párosával egymás mögé sorakozva megindultak a bazilika körül,
55 I, III | tisztelni az istennõt. Várjuk meg, míg megvadulnak.~Megálltak,
56 I, IV | gabonaszállítás, és mindent megdrágítottak a kereskedõk,
57 I, IV | csetepaték nem változtatták meg az élet képét, s ezért nem
58 I, IV | hogy egy kis vakarással meg lehet menteni az isteneket.
59 I, IV | nobilissimánál találom meg.~- Hát hiszen én is olyasfélét
60 I, IV | Ha a császárok nem jönnek meg, úgy járok, mint Midas király.
61 I, IV | mindjárt! - legyintette meg a princeps tenyere a lánynak
62 I, IV | most hidegen csendült meg a lány hangja, míg kis fehér
63 I, IV | kötelékkel veszõdött. - Oldd meg ezt a csomót Varanes! Köszönöm,
64 I, IV | Hát te ki vagy? - látta meg Quintiport.~A magister,
65 I, IV | Titanilla nevetve kapta meg a két vállát.~- Hercules
66 I, IV | Bizonyosan tõled ijedt meg - incselkedett a lány. -
67 I, IV | Elõször nem Varanes csókolt meg, hanem én.~- Hát most csókolj
68 I, IV | hanem én.~- Hát most csókolj meg te, és töröld le a tartozásom -
69 I, IV | játszottál? Tudod, hogy én meg annak a Maximianusnak a
70 I, IV | megijesztettél, princeps. Az én apám meg maga a hóhér. Majd õ megadja
71 I, V | én. Azért az ilyesmit is meg kell tanulnod. Ezt így kell
72 I, V | az elébb én mentettelek meg?~- Mitõl, nobilissima?~-
73 I, V | megütni a princepset? Ha én meg nem békítem, agyonvágott
74 I, V | eddig senki se korbácsolta meg ezzel a szóval.~- Felelj,
75 I, V | ámulva hallgatott. Mire meg tudott volna szólalni, a
76 I, V | Hallottál már ilyent? Te meg tudnád-e tenni? Le tudnád
77 I, V | Itt csak katonák vannak meg rabszolgák. Ugye, te valami
78 I, V | ha csak nekem mondanád meg, ki vagy! Jönnél-mennél
79 I, V | az embert istennek teszik meg, és erre meg akartak bennünket
80 I, V | istennek teszik meg, és erre meg akartak bennünket kövezni.~-
81 I, V | Quinti puer.~- Bocsáss meg, azért mégis furcsa név.
82 I, V | Quintipor. A kolompszó tette meg a hold. Hanem most már beszélj
83 I, V | nem újság. Én már tegnap megkaptam az üzenetet az apámtól.
84 I, V | halántékkal kapaszkodott meg a párkányban. Hát ilyen
85 I, V | akivel együtt koszorúzták meg Aphrodité sarukötõ szobrát.
86 I, V | találtam mondani. Ettõl ijedtél meg? És te azt mondod, meg tudnád
87 I, V | ijedtél meg? És te azt mondod, meg tudnád tenni, amit Varanes?
88 I, V | Cyprusban.~- Azt mondd meg, megér-e fél kezet?~- Nem
89 I, V | Bion tudja. Próbáljátok meg valamelyik ékszerésznek
90 I, V | valamelyik isten könyörült meg rajta.~Quintipor félénken
91 I, V | szeretném, ha téged látna meg a princeps a szállása körül.
92 I, V | csak a kezét szorította meg a nobilissima. A gemmát
93 I, VI | isteni díszében pillanthatták meg a halandók, felesége, Domina
94 I, VI | Dominát õrültséggel verték meg az istenek, s ezért vette
95 I, VI | olyan csalánnal seprõzték meg, amely nem árnyékban nõtt,
96 I, VI | megfizetni az ágyazás költségeit meg az altató italokat. Az isten
97 I, VI | fényességet, mert abban meg kell nekik halni.~A pergamumi
98 I, VI | Hagyd el már, anyám - fogta meg a kezét a fiatalasszony. -
99 I, VI | fiatalasszony. - Te magad betegíted meg magadat ezzel az örökös
100 I, VI | örömömet, mikor én soha senkit meg nem szomorítottam?~- Nem
101 I, VI | lányom, lányom, óvjanak meg az istenek attól, hogy valamikor
102 I, VI | valamikor te is úgy tudd meg, mint én, mit tesz anyának
103 I, VI | Én? Két kezemmel fojtanám meg azt a gyereket, akit az
104 I, VI | és dörgõ hangon szólalt meg.~- Az istenek áldása rajtad
105 I, VI | haragszol, hogy nem hajtom meg a térdemet, de aztán nehéz
106 I, VI | szájszéllel, de nyájasan kérdezte meg a caesart, hogy utazott.~-
107 I, VI | jazignak csak barom kell, meg menyecske és rabszolga.
108 I, VI | senkirõl. Csak akkor fordult meg meglepõdve, mikor egy szõrcsuhás
109 I, VI | figyelmeztetsz rá?~- Mert nem adtad meg neki a köszöntést.~- Megadtam,
110 I, VI | hogy mégis keresztény. Ezt meg is mondta a püspöknek, aki
111 I, VI | püspöknek, aki azt felelte, õ meg azon csodálkozik, hogy az
112 I, VI | Akkoriban választották meg archiaterré, vagyis az antiochiai
113 I, VI | nem a keresztények ölték meg gyermekedet - ütközött meg
114 I, VI | meg gyermekedet - ütközött meg Pantaleon az asszony kifakadásain.~-
115 I, VI | Igen, de azért ölték meg, mert azt hitték, keresztény.~
116 I, VI | ezen a szegény halotton meg lehetne tenni azt a próbát,
117 I, VI | keresztények istene szégyenül meg, de õ maga nem, mert ez
118 I, VI | az öreg rabszolgát kérte meg, aki éppen útjába vetõdött,
119 I, VI | legyen kalauzod, uram - állt meg a szolga a peristylium elsõ
120 I, VI | Valeria csak most nézte meg jobban a különös ruhájú
121 I, VI | Hova lett az, kiért halt meg?~Az orvos derült arccal
122 I, VI | visszatért. Õ minden anyát meg tud gyógyítani.~A császárné
123 I, VI | Hát engem ki gyógyít meg? Melyik isten?~- Az, aki
124 I, VI | istenem az egész világot meg tudja vigasztalni, mert
125 I, VI | nevét nem tudakolta még meg.~- Pantaleonnak hívnak,
126 I, VI | ezzel eredj mentát szagolni!~Meg akarta fricskázni a nobilissima
127 I, VI | félszemû vagyok, a császárnak meg az öreg Sapriciának így
128 I, VII | egészen tíz nap alatt tette meg az ezerkilométeres utat.
129 I, VII | mûvelték a császári birtokokat meg az óriási latifundiumokat.~
130 I, VII | írt be. Olyanokét, akik megvesztegették. Mivel a legszentebb
131 I, VII | egy decuriót. Azt kérdezte meg tõle, hogy falujában rendesen
132 I, VII | igent mondani. Kínjában megvallotta, hogy akkor kapta
133 I, VII | quaestorok mint adóbiztosok megparancsolták a lictoroknak,
134 I, VII | a zsellér nem válthatja meg magát, se ki nem költözhet
135 I, VII | velem, mint a malacokat meg a borjúkat?~A császár egy
136 I, VII | gyereked van?~- Egy fiú meg egy lány. A fiút akarják
137 I, VII | Fölszabadítalak téged is, meg a feleséged is. Mehettek,
138 I, VII | népe már csak névben volt meg. Évszázados polgárháborúkkal,
139 I, VII | megfejtését sóvárogták, amelyek meg se voltak addig, míg az
140 I, VII | isteneket is császároknak tette meg, s közéjük s maga közé rakta
141 I, VII | amelyeknek minden szava meg van szabva. Köztük és a
142 I, VII | mert Eriszt nem hívták meg Péleusz és Thetisz lakodalmára,
143 I, VII | aranyszarvasát nyilazta meg.~A különbözõ filozófiai
144 I, VII | halhatatlanságra számítva bújhattak meg a démonok. Az istenek annyira
145 I, VII | római birodalmat, hanem meg is õrölte a romokat, mint
146 I, VII | egykori rabszolga fia, ha soha meg nem állt is a sikerek útján,
147 I, VII | augustus együtt érkezzen meg Antiochiába. Hírnökök már
148 I, VII | nyugati imperátor még az este megérkezett. Diocletianus azonban
149 I, VII | olümposziak közül õ õrizte meg legcsorbíthatatlanabbul
150 I, VII | trónra. Nem tudta, mikor érik meg az aranyalma, de tudta,
151 I, VII | aratásba, a hadvezér nem kezdte meg az ütközetet, és a férj
152 I, VII | De az istenek elõbb-utóbb meg fogják adni, amit ígértek.~
153 I, VII | Az ösztön nem is csalta meg. Amint a frontról visszavonulóban
154 I, VII | vezérkari fõnöke, Aper mérgezte meg, nem lehetett tudni, mi
155 I, VII | tábornoknak.~- Aper! - kezdte meg a kihallgatást, s amint
156 I, VII | még kevésbé rendülhetett meg. Nemcsak most, hanem néhány
157 I, VII | katona, akinek peckes tartása meg akarta hazudtolni ráncait.
158 I, VII | társcsászár lóháton tette meg a hosszú utat Mediolanumtól
159 I, VII | tartani. Emennek az ura után meg én örököltem. Illõ, hogy
160 I, VII | de méltóságos arccal adta meg a magyarázatot.~- Mint ahogy
161 I, VII | pillanatnyi kétség se akasztotta meg a kezét, ha halálos ítéletet
162 I, VII | Zeusz sohase olvasta még meg a fûszálakat, õ se vetett
163 I, VII | Mars oltára elõtt újítsa meg az engedelmességi esküt.
164 I, VII | perzselve, megszólalt.~- Bocsásd meg, szentséges úr, hogy elbújtunk
165 I, VII | vagyok, az olajütõ. Ezek meg a rokonaim. Testvéreim a
166 I, VII | Tehát istentelen vagy? Meg a többiek is?~Az öregember
167 I, VII | határozottan válaszolt.~- Bocsáss meg, szentséges úr, csak most
168 I, VII | szentséges úr, csak most tudtam meg haragos szavadról, hogy
169 I, VII | az istenünk.~- Hogy égett meg a szakállad? - kérdezte
170 I, VII | állami adószedõk kínozzák meg úgy, mint õk minket. Úgy
171 I, VII | utasítására két rongyos asszony meg három rongyos ember, akik
172 I, VII | keresztet vetett rájuk, õk meg a kopaszra.~Diocletianus
173 I, VIII | mindig Sincellust jelölték meg mint Aesculapius különös
174 I, VIII | vall, akkor istene se menti meg attól, hogy az õ sorsára
175 I, VIII | közeledését. Aedilisek jelentek meg a lictorok élén, a forum
176 I, VIII | november havában feszíti meg íját a hallgatag égi mezõkön.~
177 I, VIII | s vele egyszerre látta meg azt, amitõl nekik kettejüknek
178 I, VIII | világ új rendje született meg a ti uralkodásotokkal, a
179 I, VIII | temploma elõtt, a vásártéren megkezdõdött az áldozati pecsenyék
180 I, VIII | felszedelõzött a praefectura tetején. Meg akarták elõzni az augustusokat,
181 I, IX | nemcsak eskütétellel, hanem megsüketítéssel is járt. Asztal
182 I, IX | kóstolgatta már a császár ételét, meg is hízott hivatalában -
183 I, IX | járt.~- Diocles - fogta meg a császárné az ura kezét,
184 I, IX | Örömnap van - simította meg a császár a fáradt, vérehagyott
185 I, IX | neki enni, nem csókolta meg, még csak azt se kérdezte
186 I, IX | nyöszörögte. - Csak azt mondd meg, Diocles, bizonyos vagy
187 I, IX | Pantaleon nem hisz a nimfákban meg a vízi istenekben. Nem,
188 I, IX | Sincellus helyett? Õ Valeriát is meg tudja gyógyítani.~- Valeriát?
189 I, IX | A mi lányunk? - hökkent meg a császár. - És te tudod
190 I, IX | gyûlöletet egyikben se tiltotta meg. Nem is lehet, az benne
191 I, IX | gyûlölködnek. Egymást is gyûlölik, meg az embereket is, akik megbántják
192 I, IX | míg az õ gazdája lábát meg nem csókolhatja.~- Még csak
193 I, IX | szájába a szõlõszemeket, és meg se fordulva kérdezte:~-
194 I, IX | adok. Megkeresed Biont, és megmondod neki, hogy egy óra
195 I, IX | marasztalták. Még azt se tudta meg, mért hívatta a gazdája.
196 I, X | hasonlít hozzá! - lepõdött meg a császár.~Az õ tekintetét
197 I, X | És ki az a Venus? Az is meg van írva a csillagokban?~-
198 I, X | Bizonyosan, uram, mert ott minden meg van írva, de halandó szem
199 I, X | kifárasztott ez a nap - veregette meg az arcát. - Hol a szállásod?~-
200 I, X | öregember.~- Tudod, hogy meg kell halnod?~- Sohase tartottam
201 I, X | de azért félek, mégis meg kell halnod. Megtudtál egy
202 I, X | az istenek akaratában?~- Meg foglak siratni, uram, de
203 I, X | siratni, uram, de nem foghatom meg Atroposz kezét, ha ollóját
204 I, X | elvette az eszedet - hökkent meg a császár.~- Nem, uram -
205 I, X | már a császárok sorsa is meg van írva a csillagokban,
206 I, X | te fiad jövõjét jósolta meg, hidd el neki azt is, amit
207 I, X | láttál engem, csak nem néztél meg. Én ott álltam az anyám
208 I, X | lesoványításából kövérednek meg. A papok is gyûlölték õt,
209 I, X | Magna Mater nevére, mondja meg, fog-e az bíbort viselni,
210 I, X | álmában se simogathatja meg az arcát, mert a császárnak
211 I, X | áldozatokkal engesztelte meg az isteneket. A jóslat nélkül
212 I, X | kérte a császárt, engedje meg neki, hogy elvonulhasson
213 I, X | magukénak kell vallani. A titkot meg kell õrizni a fiú elõtt
214 I, X | Tizenhat évig nem néztem meg, hogy árulója ne legyek.~-
215 I, XI | tojásételeket. Mindenki némán emelte meg poharát, amikor az augustus
216 I, XI | egész tartományokat tizedelt meg, az öngyilkosság is járványos
217 I, XI | szúrta magát. Ezt ugyan még meg lehet érteni, de azt már
218 I, XI | öklét emelgetve. - Kérdezne meg csak engem!~Constantius
219 I, XI | a szemöldökével. Õ védte meg a fiát.~- Az ököl sohase
220 I, XI | arra, hogy cselédszobákból meg pincernariákból szedegessük
221 I, XI | Olyan csönd támadt, hogy meg lehetett hallani Constantius
222 I, XI | álmosnak mondta magát.~- Én meg nem akarok.~- De érdemes
223 I, XI | fordult.~- Caesar, a lányodat meg kell verni. Nem akar velem
224 I, XI | kottaboszt, egész részegen meg nem lehetett játszani. Biztos
225 I, XI | csésze a másik szobrot üsse meg.~Maxentius a szokott szobrocskák
226 I, XI | te nyersz, engem nyersz meg. Ha én nyerek, apád fizeti
227 I, XI | büszke rá, nagy, erõs apjára. Meg akarta kérni, hogy kapja
228 I, XI | egészen Parisz, de nézd meg ezt a lányt, hát nem érdemelné
229 I, XI | lányt, hát nem érdemelné ez meg, hogy még egyszer fölgyújtsák
230 I, XI | érte Tróját? Csókoljátok meg egymást, gyerekek!~- Elõbb
231 I, XII | szomorúsággal felelt:~- Mondd meg neki, hogy Theodora nekem
232 I, XII | hozzánk tartozik - nyugtatta meg Minervianus a princepset.~
233 I, XII | járjanak elõttetek! - hajtotta meg magát a fiatalok elõtt. -
234 I, XII | princeps.~A fehér hajú asszony meg se rezzent. Nézte a keresztet
235 I, XII | homlokod az övé, de a hajad meg a szemöldököd az enyém.
236 I, XII | milyen szép vagy! Ölelj meg! No, ne sírj hát, édes,
237 I, XII | hogy szép vagy - szólította meg. - De meg tudtál tisztának
238 I, XII | vagy - szólította meg. - De meg tudtál tisztának maradni
239 I, XII | vallató szemekbe.~- Kérdezd meg a fiadat, úrnõm.~- Szereted
240 I, XII | amikor itt lesz az ideje, meg fogja világítani szívedet
241 I, XII | Aztán a lánytól kérdezte meg, hogy szereti-e azt a férfit,
242 I, XII | keresztet:~- Akkor áldjon meg benneteket az egy igaz Isten
243 I, XIII | fogadkozásokat.~- Apám - szólalt meg hirtelen -, mért gyûlölöd
244 I, XIII | megszelídítette. Úgy, hogy megkapta a két szarvát, és
245 I, XIII | Bántottak apám?~A vállát kapta meg a lánynak. Ha az ujjait
246 I, XIII | Ha az ujjait szorítja úgy meg, kicsordul belõlük a vér.
247 I, XIII | bõrét kitömetve hordoztatta meg Perzsia városaiban. Nemcsak
248 I, XIII | Britanniát kényszerítette meghódolásra. Megbeszélést
249 I, XIII | Galeriusnak, hogy várja meg az erõsítéseket, ne vigye
250 I, XIII | a szemét. De azt nem éri meg! Akkorára a magját is kiirtjuk
251 I, XIII | Sincellus, az orvos jelentek meg a szentséges úr parancsolatára.~
252 I, XIV | az arcán, hogy nem érti, megmagyarázta, mért nem hozzávalók.
253 I, XIV | memória õrének sok mindennel meg kell terhelni magát, amirõl
254 I, XIV | kell megõrizni. Egyszer meg is ijedt, mert a császár
255 I, XIV | a takarékosság mentheti meg. Elmondta, hogy mennyi pénz
256 I, XIV | De azért nem haragudott meg, csak elmosolyodott.~- Elaludtál,
257 I, XIV | imént váratlanul szállta meg.~A császár a napot mindig
258 I, XIV | Kegyeskedj a magad szemével megtekinteni, hogy a belek
259 I, XIV | rendelkezett.~- Tudakold meg az istenektõl neheztelésük
260 I, XIV | õket, hanem azt is, hogy meg fogják áldani, amit földi
261 I, XIV | hallott róla, arról gyõzte meg, hogy az hatalmas isten,
262 I, XIV | elvérezni, s nemegyszer fordult meg olyan csatatereken, amelyek
263 I, XIV | azok a katonák azért haltak meg, mert õ parancsolta nekik,
264 I, XIV | félretette, s ezért szûkítette meg az utolsó ülés kereteit.~
265 I, XIV | Diocletianusig a császárok is megkínálták hellyel azokat,
266 I, XIV | mint vérbe. A határvédelem megszervezése három világrészen
267 I, XIV | ebben az idõben született meg az a közmondás, hogy könnyebb
268 I, XIV | bort illõ árban vetessék meg a földbirtokosokkal. Ezzel
269 I, XIV | emberanyag a mértéket sem üti meg, a birodalom hadereje túlnyomó
270 I, XIV | megtakarított zsoldjukat meg a negyedfélezer dénár végkielégítést
271 I, XIV | hogy az uralkodók tiltsák meg a köszörûkõ kivitelét a
272 I, XIV | hogy legalább a hadsereget meg kellene tisztítani az istentelenektõl.
273 I, XIV | Nem ontunk vért - rázta meg a fejét a császár, mielõtt
274 I, XIV | keresztények milyen könnyen meg tudnak halni.~- Sõt kívánják
275 I, XIV | nemcsak a könyveit égetted meg, hanem õket magukat is tûzre
276 I, XIV | mondta élesen -, engedd meg, legszentebb augustus, hogy
277 I, XIV | színed elé, hallgassátok meg õt!~Egy hórihorgas, fekete,
278 I, XIV | betegséggel jutalmazták meg azért, amit az istentelenektõl
279 I, XIV | határozott hangon szólalt meg.~- A tiszteletre méltó Romula
280 I, XIV | uralkodótársait kérdezte meg, meddig maradnak, mert szeretne
281 I, XV | százezrek számára gyúrták meg a hazugság kenyerét.~A forumon,
282 I, XV | bizonyítani is tudnák, ha az apjuk meg nem halt volna, hogy õk
283 I, XV | hangos imádság némította meg. Arra kérte a püspököt,
284 I, XV | tartotta, hogy valamiképp megfizessen a szállásért. Fölírta
285 I, XV | parancsolom neked, hogy szólalj meg! Mnester püspök, az Isten
286 I, XV | hátán, hogy akármerrõl látja meg a Dominus, megakadjon rajta
287 I, XV | utcákon a tolongásban.~- Meg van veszve az egész világ.
288 I, XV | világnak, most már nincs enyém meg tied, hanem közös minden,
289 I, XV | nevetve utánafutott.~- Gyere, meg akarom hallgatni azt a filozófus
290 I, XV | nobilissima? - hökkent meg a fiú.~- Én, én. Azt hiszed,
291 I, XV | Varázslókönyv? Azzal gyógyította meg a Dominát?~- Valami olyanféle.
292 I, XV | Libentinának. Ketten vegyétek meg, hogy egyformán hálás legyen
293 I, XV | ilyent akarunk venni - fogott meg a lány egy ólomkeresztecskét. -
294 I, XV | hogy az vagyok? - himbálta meg magát Titanilla.~- Látom
295 I, XV | Majd akkor fizettetlek meg, ha még szegényebb leszek,
296 I, XV | faragókését.~- Ezt vedd meg, szentséges úrnõ, ha bosszút
297 I, XVI | veled, jóember? - vakarta meg a tarkóját.~- Kísértess
298 I, XVI | püspököt ez se indította meg.~- Lehet, hogy bûneidért
299 I, XVI | hogy bûneidért fenyített meg. Mért nem viselünk mi ilyen
300 I, XVI | teljessége. A bálványimádók meg vannak rémülve, fejvesztetten
301 I, XVI | földjeiket, és nem hagyni meg nekik egyebet, mint ami
302 I, XVI | idõkben ez már ritkán történt meg, az isten inkább papjai
303 I, XVI | változás láza feszítette meg az idegeket.~A püspök rövid
304 I, XVI | az istent, hogy világítsa meg az elméket, bejelentette,
305 I, XVI | kérte õket, hogy hallgassák meg istenfélelemmel, hanem szokatlanul,
306 I, XVI | alvónak Dániel próféta jelent meg, amint Baál templomában
307 I, XVI | szurokpogácsával dögleszti meg a sárkányt. A látomásbeli
308 I, XVI | kérte az Istent, világítsa meg, mit jelent ez a látomás.
309 I, XVI | bibliai gonosz fáraó jelent meg neki, amint bíbortakarós
310 I, XVI | lelkeket. Boldogan hallgatták meg Gorgonius kamarást, aki
311 I, XVI | õ kedvéért kegyelmezzen meg ennek a Trajanusnak, mert
312 I, XVI | keresztény már, még életében meg fogja látni az Isten országát.~
313 I, XVI | hogy valami jellel mutassa meg a hatalmát a császár elõtt,
314 I, XVI | mindent jóra, és szentelje meg a békét az emberek között.~
315 I, XVI | keresztényeket ez nem rendítette meg hitükben, de a lágytojás-keresztények
316 I, XVI | hét múlva Nonnus látogatta meg a praefectust, most már
317 I, XVI | vette, mert nem védelmezte meg, mikor korbácsra ítélték.
318 I, XVI | összeköttetése. Csak ennyit jegyzett meg:~- Akkor mégse jár most
319 I, XVI | nem volt nyugta addig, míg meg nem gyõzõdött róla, hogy
320 I, XVI | benne, hogy a kereszt hozta meg neki a szerencsét, de félt
321 I, XVII | szégyenkezve gondolok, nem felelt meg egészen. Ez a vallás alkalmas
322 I, XVII | császár barátjához.~Mert tudd meg, nyugdíjba küldött matematikus,
323 I, XVII | engem, hogy velem írassa meg az utókor számára az õ viselt
324 I, XVII | ember-erdõben - az istenek óvjanak meg a felségsértésnek még a
325 I, XVII | Az istenek úgy alkották meg a halandókat, hogy sóvárogjanak
326 I, XVII | közé? Az istenek vertek meg bennünket vaksággal valamiért,
327 I, XVII | a szemünk, és azt látta meg elõször, hogy a semmi feketéllik
328 I, XVII | Pantaleonnal, az orvossal meg az idevaló püspökkel. Azonban
329 I, XVII | tudta, hogy õt kereszteli meg. Annál feltûnõbb volt azonban,
330 I, XVII | császárt csak az mentette meg, hogy zivataros éjszaka
331 I, XVII | szerencsétlenségtõl mentette meg a római birodalmat, amire
332 I, XVII | tiszteletreméltósága nem mentette meg a tortúrától. Az én meggyõzõdésem
333 I, XVII | napirendre térni, amikor Galerius megérkezett Pannoniából, ahol
334 I, XVII | Peiso-tó lecsapolását kezdette meg. A történtekrõl természetesen
335 I, XVII | másnap új edictum jelent meg, amely a templomok lerombolását,
336 I, XVII | tömlöcbe vetését parancsolta meg, hogy a vezetõ nélkül maradt
337 I, XVII | székhelyét. Csak azt várjuk meg, míg a te Quintiporod felépül
338 I, XVII | hitük szerint különböztetnék meg a halandókat. Jók, rosszak
339 I, XVIII | másképp, mint az athénéi meg a korinthoszi lányokat.
340 I, XVIII | legföljebb az álmát zavarták meg, és akkor Bionnal nevetett
341 I, XVIII | volt vele, nehezen indult meg a szava, és mindig idõ kellett
342 I, XVIII | fogadott neki, amivel akkor meg is riasztotta egy kicsit,
343 I, XVIII | igazán nem mondhatta volna meg, mi leli, hiszen maga se
344 I, XVIII | aki lovagolni tanította, s meg akarta szöktetni már tizenhárom
345 I, XVIII | is szereti õt, s hogy azt meg is lehetne kérdezni tõle.
346 I, XVIII | írásba, hogy nem hallotta meg a selyemsuhogást. Csak akkor
347 I, XVIII | arccal ugrott föl.~- Bocsáss meg, nobilissima.~- Nem bocsátok
348 I, XVIII | nobilissima.~- Nem bocsátok meg, Quintipor. Mért nem felelted
349 I, XVIII | Fáj?~Quintipor úgy érezte, meg kell halni a gyönyörûségtõl,
350 I, XVIII | szavalni kezdett.~- Engedd meg, Aphrodité-szemû istennõ,
351 I, XVIII | nevetve közbevágott.~- Ne vess meg érte, Genesius, de a szemem
352 I, XVIII | színpadon mondd el, s én indítom meg a tapsot.~Aztán odafordult
353 I, XVIII | mindenünnen trofeummal tér meg.~- Lábaid elé rakom, istennõ -
354 I, XVIII | emberélettel fizettette volna meg a macskafarkat.~- Csak aztán
355 I, XVIII | macskafarkat.~- Csak aztán tudtam meg, hogy valóban hõstettet
356 I, XVIII | hõstettet követtem el - vallotta meg Maxentius. - Mert macska
357 I, XVIII | kikötõnegyedben tanulta meg, hogy Egyiptomban az istállóban
358 I, XIX | szörnyû bosszújával fenyegette meg a halandókat, akik nem adták
359 I, XIX | halandókat, akik nem adták meg nekik a tiszteletet, amikor
360 I, XIX | ezt, aki már nem hatódik meg önmagáért. A rhetor azonban
361 I, XIX | megkérdezni, mit akarnak velük. Meg akarják õket égetni. Miért?
362 I, XIX | Cicerót.~Bion nem állhatta meg, hogy el ne köhögje magát,
363 I, XIX | éppen ezen a helyen jelenik meg a Krisztus.~- A Gonoszt
364 I, XIX | komolyodott el Heptaglossus. - Meg merem én nektek mondani
365 I, XIX | tenni, de ami szellem, azt meg kell menteni akkorra, mikor
366 I, XIX | idõbeosztása aznap nem engedi meg ezt a szórakozást.~- De
367 I, XIX | helytartó úgy tesz, mintha meg akarná védeni a zsidókat.
368 I, XIX | barátságot mutat a zsidók iránt, meg akarja õket nyerni a keresztények
369 I, XX | sorsa. A rhetort nem lepte meg a kérdés. Tudta, hogy a
370 I, XX | krónikájára támaszkodva adta meg a feleletet. A jegyzetek
371 I, XX | Valószínûleg Antipater fojtatta meg az anyjával együtt.~A császár
372 I, XX | mosolygással -, hogy nagyon hamar meg kell gyújtanod alattam a
373 I, XX | meggyógyította.~- Nem gyógyította meg - csóválta a fejét a császár -,
374 I, XX | Hiszen nekem egy szóval meg lehetne gyógyítanom, de
375 I, XX | kiáltsak neki: Fiam, ölelj meg, nem a császár vagyok én,
376 I, XX | akkor, most is kérdezetlenül meg merjen szólalni. Dicsérni
377 I, XX | Alexandriába érkezett, azzal bízta meg, hogy észrevétlenül figyelje
378 I, XX | hogy észrevétlenül figyelje meg a fiút, s kövesse sétáin
379 I, XX | a halhatatlan isteneket meghaladó elnézésed. Itt nem
380 I, XX | Nero lelke testesedett meg.~A császár elmosolyogta
381 I, XX | álarcát csak akkor tágította meg, mikor Hierocles, Alexandria
382 I, XX | amellyel a szétmálló ruhát meg lehetne menteni. Fiatal
383 I, XX | túlvilágon örök tûzben sütteti meg a gazdagot, akkor valóban
384 I, XX | És sugárzó arccal kezdte meg a rendszere ismertetését,
385 I, XX | a mûvelt városkormányzó meg akarta menteni a birodal
386 I, XX | elõadása csak arról gyõzte meg, hogy ezek a kérdések disputával
387 I, XX | ezek a kérdések disputával meg nem oldhatók, s amennyiben
388 I, XX | magához. A fiú habozva állt meg a trón elõtt.~- Gyere csak
389 I, XX | istenek haragja ingatta meg a földet. Csak azt nem tudta,
390 I, XXI | ismeretlen kezek: Jaj nektek, ha meg nem tértek! Ez a bosszú
391 I, XXI | A bõszült ordítozásokat meg kellett hallania a császárnak
392 I, XXI | cerebrospicium útján kérdezzék meg az istenektõl, mi az oka
393 I, XXI | hanem a saját lelkiismerete megnyugtatására is ki kellett
394 I, XXI | törvény elõtt se jelenhet meg, se mint panaszos, se mint
395 I, XXI | csak a hazafiakat védheti meg. A keresztény tehát, ha
396 I, XXI | amennyiben törvénnyel tiltják meg, hogy a keresztény rabszolgát
397 I, XXI | szerencsekívánatukkal a császárnak küldötték meg. A toll a gém szárnytollához
398 I, XXI | még a napot is, amelyen meg fog érkezni. Ebben az ígéretben
399 I, XXI | caesar azon a napon érkezett meg, amelyikre a császárné Pantaleont
400 I, XXI | Ki tette ezt? - szólalt meg. De kérdése inkább nyögés
401 I, XXI | orvos azon a napon jelent meg, amelyikre a második álomban
402 I, XXI | érte, most a föld nyílt meg alatta. Minden ivadéka!
403 I, XXI | lecsillapult. Nyugodtan tette meg jelentését. Már Naissusban
404 I, XXI | és Naissusban telepedett meg, ahonnan lázító leveleket
405 I, XXI | presbiter, s annál inkább meg tudja mondani, hol van Pantaleon,
406 I, XXI | Egyiptomba, ha õ, a presbiter meg nem akadályozza. Nemcsak
407 I, XXI | istenük soha nem tiltotta meg. Az orvos azonban papi személyhez
408 I, XXI | presbitert, hogy szabadítsa meg magát az asszonytól és lelkét
409 I, XXI | megkötözte, s azzal fenyegette meg, hogy a törvény kezére juttatja,
410 I, XXI | császár sötéten. - Talán én meg tudtam volna szólaltatni.
411 I, XXI | istentelennel, hogy magad gyõzõdhess meg az igazságról. Velem jött
412 I, XXI | aki a halál árnyékában megszabadult minden földi gyöngeségtõl.~-
413 I, XXI | bûn, amit Isten irgalma meg ne bocsátana a bûnbánónak,
414 I, XXI | ellenõrizzék egymást, másrészt mert meg akart róla gyõzõdni, hogy
415 I, XXI | az orvosnak ezen a napon meg kellett volna érkeznie.~-
416 II, XXII | előttük, hogy a szent bika meg a szent kos és a többi templomos
417 II, XXII | isteneket. Csak Átent hagyta meg, a napot, akinek fénye és
418 II, XXII | állatisteneit, akiket elérhet és megfoghat. Olyan forradalom
419 II, XXII | veszett az emlékezete neki is meg az istennek is. Már csak
420 II, XXII | lenni, szabadon, senkitõl meg nem lesve, reggeltõl estig
421 II, XXII | Mikor mélyen alszik, talán meg is simogathatja az ujjai
422 II, XXII | örömekbõl csak ezt kapta meg az apa. Csak akkor lehetett
423 II, XXII | fölé ernyõt, vagy oldja meg a saruját, vagy szakítson
424 II, XXII | magister térdet hajtva tette meg, amire felszólították, de
425 II, XXII | találta a rabszolgát, aki õt meg merte csalni. Vele azt hitette
426 II, XXII | még egyszer úgy néz rá, meg fog neki bocsátani, és talán
427 II, XXII | bolond, kis hízelgõ pajtás! Meg fogja érte simogatni, mihelyst
428 II, XXII | királynõjére emelte szemét. Õ meg akarta tiltani az istennõnek,
429 II, XXII | borbélyét, boldogan engesztelné meg vele. De legalább számon
430 II, XXII | mit tett, legalább mondaná meg, hogy haragszik. Csak ne
431 II, XXII | mint ahogy õ gondolta. Néha meg tudta volna ütni a lányt
432 II, XXII | elfordulás, ez a senkinek meg nem nyíló zárkózottság,
433 II, XXII | bizalmatlanság páncéljában öregedett meg, de ez más, nekik volt és
434 II, XXII | itt, Egyiptomban ronthatta meg valamelyik isten a sok közül.
435 II, XXII | tették neki, hogy indítsa meg a hadat az emberi gyûlöletet
436 II, XXII | élnek, aki csak egyet kapott meg az istenek közül. Mert azt
437 II, XXII | Nemcsak megmosdatva, hanem meg is fésülve.~- A magister
438 II, XXII | ránézett a nobilissimára. Meg akarta feddeni a pajkos
439 II, XXII | A császár nem haragudott meg a szikrázó szemmel, de nyugodt
440 II, XXII | nézném, hogy te mentetted meg az életünket, ledobatnálak
441 II, XXII | kell, gyermekeim - ölelte meg mind a kettõjüket egyszerre
442 II, XXII | valami az övé; ne szánd meg õtet, hanem ölj ki minden
443 II, XXII | fiú is ugyanakkor emelte meg reszketõ kezével a fátyolt,
444 II, XXII | jövendõjét a lány arcában látta meg. Egy pillanatig tartott
445 II, XXII | legenda megdõlt. Egy fiú meg egy lány benéztek a fátyol
446 II, XXIII | egy zsineget a rakományból meg nem menthettek. A futár
447 II, XXIII | befogadottak elméjét egyformán megvilágosították az istenek.
448 II, XXIII | a foglyok számára. Ezren meg ezren vannak letartóztatva,
449 II, XXIII | éppen ezzel akadályozta meg a törvény végrehajtását.
450 II, XXIII | tenni a császár.~- Értsd meg, legszentebb úr, hogy nem
451 II, XXIII | harc csak most kezdõdött meg igazán. Belátta, hogy Tagesnak
452 II, XXIII | sohase tudja, mivel bántotta meg õket. Szerencse, hogy buzgó
453 II, XXIII | volt!~- Volt? - tántorodott meg az asszony.~- Volt, igen!
454 II, XXIII | Volt, igen! Volt! Kérdezd meg Galeriust. Ha õ nincs, ma
455 II, XXIII | Most már a császár rémült meg. Egy pillanat alatt talpra
456 II, XXIII | így akarták, Prisca, tudj meg mindent.~Beletámogatta a
457 II, XXIII | hirtelen bágyadtság szállta meg.~- Jól figyelj, Prisca.
458 II, XXIII | Legyen a maga ura, szokja meg az elõkelõ életet, s ne
459 II, XXIV | megigazulás ajándékozta meg. Jelen volt az elsõ kivégzéseken,
460 II, XXIV | és sokan amiatt is tértek meg, mert úgy vették észre,
461 II, XXIV | a gyülekezet elõkelõivel meg tudta értetni, hogy ha a
462 II, XXIV | bíróság tagjai közül többen meg is maradtak keresztényeknek,
463 II, XXIV | magából. De aki pénzzel meg tudja magát váltani a faggatásoktól,
464 II, XXIV | nemcsak elnézte, hanem meg is kívánta, hogy rabszolgái
465 II, XXIV | Õ maga csak azért maradt meg Mitra követõjének, mint
466 II, XXIV | szorongattatásának társával együtt, ha meg nem térnek cselekedeteikbõl,
467 II, XXIV | korán indult, nem várhatta meg a többiek felszólalását,
468 II, XXIV | hanem esendõ voltát. Ne verd meg haragod vasvesszejével bûnös
469 II, XXIV | bûnös lelkét, hanem mosd meg izsópoddal, hogy fehérebb
470 II, XXIV | elrejtett mannádban, és engedd meg neki, hogy egyék az élet
471 II, XXV | aranybányákat nyittatott meg Daciában, és új ezüstbányákat
472 II, XXV | császárnéban éppúgy nem érzi meg az anyát, mint a császárban
473 II, XXV | a császárban nem érezte meg az apát, mint attól, hogy
474 II, XXV | aranykefével -, akkor nemsokára meg lehetne vele tölteni egy
475 II, XXV | Bajaeban hallotta, halálosan meg van sértve. Nem azért, hogy
476 II, XXV | gyorsan határozott: kapják meg a huszadikban. Béküljön
477 II, XXV | a huszadikban. Béküljön meg az örök város, hogy egy
478 II, XXV | testet és rangot illeti, meg kellene kérni az isteneket,
479 II, XXV | földre.~A császárt nem lepte meg a kérdés felvetése. Rómában
480 II, XXV | toronyban lakni, hogy szépsége meg ne tébolyítsa a férfiakat.
481 II, XXV | Antonius az alatt ölelte meg elõször végzete asszonyát.
482 II, XXV | el Quintipor. - Hiszen te meg szoktad simogatni a fákat.
483 II, XXVI | századszor simogatta már meg Quintipor a platán derekát.
484 II, XXVI | az istennõt ajándékozod meg vele, aki méltó lett volna
485 II, XXVI | negyvenezer filiszteus vakult meg egyszerre. Nem akarsz emlékezni,
486 II, XXVI | istennõd már? Akkor bocsáss meg, és vigasztalódj, nem volt
487 II, XXVI | a szoba nem világosodott meg. Pedig már késõre járhatott.
488 II, XXVI | remegõ. Összerezzenve fordult meg, széttárta a karjait, de
489 II, XXVI | emberek között. Jaj, most meg már a te kezed milyen hideg,
490 III, XXVII | Romula nagyanyára gondolt meg a sardicai majorra. Amögött
491 III, XXVII | Domina ugyan sohase jelent meg az emberek között, kerti
492 III, XXVII | Maximianus villájában szálljon meg, amely most úgyis lakatlan.
493 III, XXVII | láthatta, amellyel a Domina megfosztotta őt játékszerétől.
494 III, XXVII | nagyanya a halakkal étetett meg. Így, a közömbösség álarcában
495 III, XXVII | vesz rajta. A sirályok már megkezdték alkonyati játékukat
496 III, XXVII | éles kagylóhéjjal jelölvén meg rajta, melyikük meddig ér.
497 III, XXVII | lehevert fű, és alig fonnyadt meg a virágvánkos, amelyet a
498 III, XXVII | Titanilla nem állhatta meg, hogy legalább egy pillanatra
499 III, XXVII | szerelmed.~- Hát nem találtad meg? Hiszen a fejed alá tettem -
500 III, XXVII | hogy a szájával simogatta meg.~- Hol vetted ezt? - nézegette
1-500 | 501-803 |