Rész, Fejezet
1 I, I | ringatja bölcsõ nélkül.~- No?~- Constantinus, a princeps.
2 I, I | egymással, mint az istenek.~- No hallod? Tán te nem vállalnád
3 I, I | a császároknak? Mindegy no, lássunk egyszer boldog
4 I, II | is locsoltatott velem.~- No látod, mégse adott egészen
5 I, IV | ambubáják így jobb szeretnek? No, mit üzent az öreg?~Quintipor
6 I, VI | nem ont keresztény vért. No, én ontottam. Saját lándzsájával
7 I, VI | hogy megfordult volna.~- No, nagyot hallasz, mióta nagy
8 I, VI | közepén az impluviumban? No már látom, hogy ha lánynézõbe
9 I, IX | és becses családjának.~- No, majd meglátod, hogy úgy
10 I, IX | Sapricia kiszólt a konyhából.~- No, most már bizonyosan nem
11 I, IX | öregellettem.~- Quintus! Quintus!~- No, mit jajgatsz? Minálunk
12 I, IX | fejszémet a vén tehetetlenre. No, mondom, eredj, Priapus,
13 I, IX | kiáltott lihegve Quintipor.~- No, vénasszony, mit mondtam?
14 I, IX | Mit nézett volna rajtam?~- No, majd meglát mindjárt. Jössz
15 I, IX | nevetett a császár. - No majd én helyrehozom, amit
16 I, X | hozzám olyan, uram.~- Úgy? No menj, Quintipor. Majd hívatni
17 I, XI | kislány? - kacagta el magát. - No most ide nézz!~Fenékig ürítette
18 I, XII | milyen szép vagy! Ölelj meg! No, ne sírj hát, édes, drága,
19 II, XXVI | száját.~- Nem úgy! Titanilla! No, mondjad szépen! Ti-ta-nil-la!~-
20 III, XXVIII| kezében, elkacagta magát.~- No most nem volt nagyon ügyes.
21 III, XXVIII| nobilissima jóhírére, magister? No várj, kisfiú, majd addig
22 III, XXX | teljesedik, amit gondoltál. No most!~Egyszerre parittyázták
23 III, XXXI | öreg Lateranus istenhez.~- No nézd! - vigyorodott el a
24 III, XXXI | favágás istenének nevét. No?~A favágó zavarodottan csavargatta
25 III, XXXI | énekelni a gyülekezettel. No, köszöntsük Bacchust, ha
26 III, XXXI | Vállán üres bõrzsák lógott.~- No, hogy megy az üzlet, Cimessor? -
27 III, XXXI | Fehérebb, mint a nobilissimáé! No, ezt elmondom neki. Vagy
28 III, XXXI | vadmacskák baltázták volna meg! No, annak lehetett nevetni!~
29 III, XXXII | nemhiába költõ volt.~- No, félsz-e most már, kisfiú?~
30 III, XXXII | Megnyomta az orrát.~- Kemény. No mondjad!~- Csak... csak...
31 IV, XXXIV | tábori csizmája orrával.~- No, vén pohos, teli-e a has
32 IV, XXXV | példát adsz a híveidnek. No, ne nézz rám olyan baziliszkusz-szemmel,
33 IV, XXXVII| verni a szívét.~- Ejnye no! Hát annak, hogy szegény
34 IV, XXXVII| kiejti a szájából a hagymát. No ez az, no, ebben a kendõben.
35 IV, XXXVII| szájából a hagymát. No ez az, no, ebben a kendõben. Nem,
36 IV, XXXVII| kértem a magisterem számára. No, szaladok is, lovag. Te
37 IV, XXXVII| mint a vér.~- Emlegetett?~- No ne ijedj meg. Nem rossz
|