Rész, Fejezet

 1       I,  III   |        Constantinus nem szívesen beszélt a dologról. Egyszer látogatóban
 2       I,  V     |        jött. A lány most magának beszélt, s mikor elhallgatott, a
 3       I,  V     |          a mosoly, amellyel Bion beszélt a pendelyes Titanilláról,
 4       I,  VI    |      olyan lángoló lelkesedéssel beszélt. Egyszer, amikor éppen hazafelé
 5       I,  VI    | csöndesedni. Ez az orvos nem úgy beszélt, mint a többiek.~- Hogy
 6       I,  IX    |          a fekete szõlõ szépeit. Beszélt veled a császár?~- Hogy
 7       I,  IX    |          ontani. Mióta Pantaleon beszélt neki a szelíd új istenrõl,
 8       I,  X     |      akinek szájából az istenség beszélt.~- Téged is megtanított
 9       I,  XII   |      fölemelte a lány állát, úgy beszélt hozzá.~- Mindig fogod szeretni?
10       I,  XIII  |          most már megint ordítva beszélt, homlokán kidagadtak az
11       I,  XIV   |         Hiszen a császár sohasem beszélt magáról, se a környezetérõl,
12       I,  XIV   |        szívvel áldozik.~Óvatosan beszélt, s csak a császár sürgetõ
13       I,  XIV   |      családi érzelmesség hangján beszélt - mondta élesen -, engedd
14       I,  XVI   |        harcosaitól.~Látomásokról beszélt, amelyek tudtára adták,
15       I,  XVI   |      társa, Dorotheus nevében is beszélt. Nem kérkedésképpen, csak
16       I,  XVI   | feledésbe ment. Annál inkább nem beszélt róla senki, mert a remélt
17       I,  XIX   |       nevezték, mert hét nyelven beszélt. Barátainak csakolyan folyékonyan
18       I,  XX    |  bocsátotta el. Annál nyíltabban beszélt Bionnal. Mutatta neki felpuffadt
19       I,  XX    |    család egyik tagjáról pirulva beszélt elõtte. - Örülök neki, Bion,
20       I,  XX    |       Most már a démiurgoszokról beszélt, a hold és föld között lakó
21       I,  XXI   |        Pantaleont hozza. Álmában beszélt az orvossal, s az megmondta
22       I,  XXI   |       tervezett. Mindenütt arról beszélt, hogy a császár az Antikrisztus,
23      II,  XXII  |       homok alá.~A démon görögül beszélt, mégpedig szép tiszta kiejtéssel.
24      II,  XXIII |       hogy a szõlõvesszõkrõl úgy beszélt, mintha már elültette volna
25     III,  XXVII |    melléknevét. Aztán Anchusáról beszélt, a gazdag patríciusnérõl,
26     III,  XXVIII|          Diocletianus thermáiról beszélt nagy lelkesedéssel, amelyeket
27     III,  XXIX  |          kötött barátság hangján beszélt. Míg õ oda lesz, rábízza
28     III,  XXIX  |      elõször magát, ezen a napon beszélt elõször könnyelmû nõkrõl.~
29     III,  XXXI  |         Sõt néha percekig csak õ beszélt. Azt is az õ szavaiból vették
30     III,  XXXI  |          aki azokról különöseket beszélt, az hazudott. Megmondom
31     III,  XXXI  |         csontkeresõ útonállókról beszélt.~Szelíden, testvérek módjára
32      IV,  XXXIV |          engem, istennõ?~Hadarva beszélt, hogy minél elõbb túlessen
33      IV,  XXXVI |         õ hallgatott, és kis Tit beszélt. Ne hazudj, Gránátvirág,
34      IV,  XXXVII|   közelrõl hallatszott. Genesius beszélt.~- Én most már igazán keresztény
35      IV,  XXXVII|        turkált a kosárban, s míg beszélt, kezdett megverejtékesedni
36       V,  XXXIX |      hogy akkor is nagyon halkan beszélt.~- Itt van Gránátvirág.~
37       V,  XXXIX |        olyan extatikus mámorában beszélt, hogy minden szem rászegezõdött.