Rész, Fejezet

 1       I,  III    |     kérdéssel az apjához.~- Hogy van anyám?~A caesar simogató keze
 2       I,  III    |             arcát fény öntötte el.~- Anyám hatalma visszaadja azt neki.
 3       I,  III    |             Tudod, mit gondoltam? Ha anyám eljön, magával fogja vinni
 4       I,  V      |           ruha. Talán az éppen az én anyám volt. Az apám azt mondja,
 5       I,  VI     |       halálon kívül?~- Hagyd el már, anyám - fogta meg a kezét a fiatalasszony. -
 6       I,  VI     |         bántalak? Mivel bántottalak, anyám? Azzal, hogy türelemre kértelek?~-
 7       I,  VI     |          szomorítottam?~- Nem tudom, anyám! - kapta föl Valeria hevesen
 8       I,  VI     |       gyászolta Perszephonét. Neked, anyám, tizenhat esztendõ se volt
 9       I,  VI     |              az én övemet megoldani! Anyám, anyám, azóta mindig vérszagát
10       I,  VI     |             övemet megoldani! Anyám, anyám, azóta mindig vérszagát
11       I,  VI     |               az apád...~- Nem apám, anyám, nem apám, mert õ csak császár.
12       I,  VI     |       legbölcsebb ember a világon.~- Anyám, nekem nem bölcsesség kellene,
13       I,  VI     |         térdeljek elé?~- Félek tõle, anyám. Te nem tudod, hogy fordult
14       I,  VI     |             vagy.~- Semmit sem hisz, anyám. Föláldozott, mint Agamemnón
15       I,  VI     |              vissza.~- Galerius jön, anyám. Kérlek az istenekre, felejts
16       I,  VI     |        caesart, hogy utazott.~- Jól, anyám. Csak egy kicsit soká tartott
17       I,  VI     |            lányom?~- Elesett vagyok, anyám.~- Akarsz idebújni hozzám?
18       I,  VI     |          helyen megférek.~- Jó vagy, anyám - lágyult el Valeria, s
19       I,  VI     |      keresztet? A vánkos alá dugtam, anyám. Mind a kettõnknek a feje
20       I,  VIII   | meglepetéstõl, arca megmerevedett.~- Anyám, látod? Idenéz. - Valeria
21       I,  X      |         pessinusi jósnõ, uram, nekem anyám volt. Nem ismersz rám?~A
22       I,  X      |         néztél meg. Én ott álltam az anyám mellett, mikor õ neked mint
23       I,  X      |         bénító meglepetésbõl.~- Nem. Anyám, a papnõ gyûlölte a papokat,
24       I,  XII    |                Üzensz valamit, apám? Anyám már Apatéban van. Hajnalra
25       I,  XII    |           térdelt hófehér ruhában.~- Anyám! - kiáltotta el magát a
26       I,  XII    |            hol sírva, hol nevetve.~- Anyám - bontakozott ki karjaiból
27       I,  XII    |            arcát az ölébe rejteni.~- Anyám! - tört föl belõle a sírás.~
28       I,  XIV    |              a vad csordás-szemek. - Anyám papját fogom behozni szent
29     III,  XXXI   |              kellett lennem, mert az anyám szent lett.~Zöld arca kivörösödött,
30       V,  XXXVIII|                 Soká jöttél, augusta anyám - mondta szomorúan. - Már
31       V,  XXXVIII|         abbahagyta.~- Tudom, augusta anyám. Én is elalszom. Csak elõbb
32       V,  XXXVIII|        valamit megtudni tõled. Nézd, anyám... Megengeded, hogy így
33       V,  XXXVIII|                 Nem bántásul mondom, anyám. Én se szerettelek titeket.
34       V,  XXXVIII|                 Azt mondd meg nekem, anyám, van-e nekem lelkem?~A császárné
35       V,  XXXVIII|               akkor van.~- Akkor jó, anyám - sóhajtott kis Tit megkönnyebbedve. -
36       V,  XXXVIII|             Akaszd ki csak a bullám, anyám. Megvan? Nyisd föl. Egy
37       V,  XXXVIII|      császárné szorongva.~- Add ide, anyám. Köszönöm. Neked megmondhatom,