Rész, Fejezet

 1       I,  II    | rabszolgájának, fiú! Tudta az öreg Quintus, mit csinál! Ha fiatal korában
 2       I,  II    |      páváskodni? Igaz, hát az öreg Quintus elismer-e úrnak?~- Udvari
 3       I,  V     |       caesar. A te apád micsoda?~- Quintus, a kertész. Itt az udvarnál.~-
 4       I,  V     |          megint a lány. - Ez ugye, Quintus puer? Ötödik gyereke vagy
 5       I,  V     |            nevem azt jelenti, hogy Quintus fia vagyok. Quinti puer.~-
 6       I,  V     |        felejtettem, hogy itt vagy, Quintus fia. Hazagondoltam Romula
 7       I,  V     |      fülébe súgta:~- Örülök neked, Quintus fia, mert tehozzád nem kell
 8       I,  V     |    feleségül mennem. Aludj jól.~De Quintus fia nem aludt jól. Sokára
 9       I,  VI    |      hallottak belõle semmit, hogy Quintus, a kertész láncos álló-létrájával
10       I,  VI    |      gallyak! Gyere hozd fel õket!~Quintus pattintott az ujjával.~-
11       I,  VI    |      idejében megkapta a karját.~- Quintus, hát nem tudod, kivel beszélsz?
12       I,  VI    |            lánya, a nobilissima...~Quintus puttyantott a szájával.~-
13       I,  IX    |            Mercuriusra! - topogott Quintus - ebben is könnyebb volna
14       I,  IX    |       Micsoda fát vágtál te nekem, Quintus? Olyan füstöt vet, majd
15       I,  IX    |             majd kimarta a szemem.~Quintus dühösen kotorászott a ládában.~-
16       I,  IX    |       istennek már öregellettem.~- Quintus! Quintus!~- No, mit jajgatsz?
17       I,  IX    |           öregellettem.~- Quintus! Quintus!~- No, mit jajgatsz? Minálunk
18       I,  IX    |         buxusokkal szegett úton.~- Quintus, a Dominus hívat! - kiáltott
19       I,  IX    |      császár?~- Hogy gondolod azt, Quintus? A praepositus küldött a
20       I,  IX    |  nomenclator kopogott, és bemondta Quintus kertész és Quintipor nevét.
21       I,  IX    |       Ejnye, nem szégyenled magad?~Quintus a küszöbhöz koccantotta
22       I,  IX    |              Szõlõt hoztál nekünk, Quintus? - Lehajolt a kosárral eléje
23       I,  IX    |        tudtam, hogy testvéred van, Quintus.~- Nincsen, uram. Kitagadtam,
24       I,  IX    |         kérdezte:~- Hát ez a fiad, Quintus?~- Szerencséjére nem az -
25       I,  IX    |        fiam.~- Nem, szentséges úr.~Quintus sietett mentegetõzni.~-
26       I,  IX    |            föléhajolt a Dominának. Quintus megvakarta a fejét. Õt se
27       I,  X     |        micsoda öröm volt az, mikor Quintus õvele tapostatta ki a derekából
28       I,  X     |  beszélgetni, ha te elhagysz?~- És Quintus, uram?~A császár azt felelte,
29       I,  X     |         arra a fiát is rábízhatta. Quintus akkor Pessinusban állomásozott,
30       I,  XV    |          ember? - egyenesedett fel Quintus, aki a bakancsos-ládáját
31       I,  XXI   |           apatei rongyosok feje, a Quintus testvére! Ez fogadta õt
32      II,  XXIII |        megjegyzés volt mellé írva. Quintus kertész lezuhant egy körtefa
33     III,  XXXI  |        tudatta vele, hogy az apja, Quintus kertész meghalt, és az anyja
34     III,  XXXI  |           szú. Nem ijedt meg tõle. Quintus falusi házában is voltak
35     III,  XXXIII|        szépet mondott neki egyszer Quintus, s a Tit fehér kezét is
36     III,  XXXIII|            álmokból riadozott föl. Quintus jelent meg neki lictor-ruhában,