Rész, Fejezet

 1       I,  I      |  nemzeteit, de azért örök érdeme mégis az marad, hogy a címek és
 2       I,  III    |      világot, de legnagyobb baja mégis az uralom bizonytalansága
 3       I,  III    |   túlzott pompával érkezett meg, mégis olyan zavarba ejtette, amit
 4       I,  III    |      fekete sincs a szakállában, mégis minden héten új ágyast cipeltet
 5       I,  V      |       puer.~- Bocsáss meg, azért mégis furcsa név. Nem olyan szép,
 6       I,  VI     |       hallani se akart, de végre mégis engedett leánya, Valeria
 7       I,  VI     |       elcsodálkozott rajta, hogy mégis keresztény. Ezt meg is mondta
 8       I,  VI     |         keresz­tények istene, ha mégis kimutatja rajta hatalmát.
 9       I,  VII    |     cselekedte volna a helyében, mégis úgy érezte, nem bírja tovább
10       I,  X      |          véget érhet. Mért bízik mégis a Dominus meleg szemében,
11       I,  X      |        vagy?~- Nem, uram.~- Most mégis menj haza, aludd ki magad,
12       I,  X      |          követne el? Vért ontson mégis, éppen ezen a napon? Annak
13       I,  X      | bizonytalanul -, de azért félek, mégis meg kell halnod. Megtudtál
14       I,  X      |      fonalára fogja.~- A félelem mégis elvette az eszedet - hökkent
15       I,  X      |       becsült nagyon sokra, most mégis jónak látta megjegyezni,
16       I,  X      |         kis elgondolkodás után - mégis jobb lesz eltávolítani a
17       I,  XI     |  legbölcsebb ember a világon, és mégis vannak, akik be tudják a
18       I,  XIV    |  sorsáról.~Diocletianust azonban mégis elkedvetlenítette a dolog.
19       I,  XVI    |   vadállatok elé vettessék.~- És mégis tudva vagyon elõttetek,
20       I,  XVI    |          látszik, papja csínyjét mégis rossznéven vette, mert nem
21       I,  XVII   |        adott az orvos szavainak, mégis Galerius tanácsára szükségesnek
22       I,  XVIII  |        ezt csak tréfából mondja, mégis elismerést érzett benne,
23       I,  XX     |  elefántcsontból alkotott szobra mégis lezuhant állványáról, és
24      II,  XXII   |    lesütötte elõtte a szemét? Ó, mégis az öreg Bionnak volt igaza!
25      II,  XXII   |   temetkezett a homok alá. Végre mégis apa lehetett. Az õ szívük
26      II,  XXII   |      volna hagyni a nevetést, és mégis úgy mosolyogtak egymásra,
27     III,  XXIX   |        De a legnagyobb hõs talán mégis az az edessai asszony volt,
28     III,  XXIX   |         ott történt, Trallesban.~Mégis jó volt a festékpáncélt
29     III,  XXX    |         reggelre meggyógyította, mégis kikorbácsoltatta másnap
30     III,  XXXI   |      démont. De nem, ez a bajaei mégis másfajta lehetett. Bajaeban
31      IV,  XXXIV  |          magát, hogy lánya révén mégis az õ vére fog uralkodni
32      IV,  XXXIV  |         volna a fejére. De azért mégis el kellett mosolyognia magát.
33      IV,  XXXVI  |       lábad sarkáig, és te azért mégis elárultál engem, aki csak
34       V,  XXXVIII|      domina nobilissima esetében mégis inkább a pneumatikusokkal
35       V,  XXXVIII|           Úgy látszik, gondolta, mégis a régi mûvészeknek volt
36       V,  XXXVIII|         ki vagyok? Sok a dolgom, mégis eljöttem hozzád. Megismersz?~