Rész, Fejezet

 1       I,  I    |       villogó, fekete szemû ember, Lactantius volt, a rhetor. A két tudós
 2       I,  I    |      kiderült, hogy annak szerzõje Lactantius. Erre kinyomozta, hogy az
 3       I,  I    |        kirendelt hivatalos szónok.~Lactantius ilyenformán, mivel az õ
 4       I,  II   |           feladat.~- Nem féltelek, Lactantius. Hiszen most sem azokról
 5       I,  II   |           az utam?~- Tarts velünk, Lactantius. Ebédem éppoly fényûzõ,
 6       I,  IV   |   Hozzáfogott a másoláshoz, amikor Lactantius bezuhant az ajtón.~- Hallottad?
 7       I,  IV   |           egyszerre. Mit gondolsz, Lactantius, mit írna az öreg Cicero
 8       I,  VIII |    mindnyájuk érzésének tolmácsául Lactantius szolgált, az ékesszólás
 9       I,  VIII |       rendetlenül hátracsúsztatja. Lactantius szétvetette két karját a
10       I,  X    |         amilyennek rhetor barátod, Lactantius, igen? Mi szüksége volna
11       I,  XVII |    matematikusnak üdvözletét küldi Lactantius, a rhetor~Bionom, azoknál
12       I,  XVIII|          érte ugrani - lelkesedett Lactantius, mikor a nobilissima egyszer
13       I,  XVIII|       titkát elrejteni Bion elõtt, Lactantius elõtt, az egész világ elõtt,
14       I,  XIX  |        lejöhet? - kérdezte habozva Lactantius, s Antiochia öreg püspökére
15       I,  XIX  |              Gondolod? - nézett rá Lactantius. Mintha keserûnek érezte
16       I,  XIX  |          Láttam, láttam! - lihegte Lactantius elé.~- Kicsodát? - kérdezte
17       I,  XIX  |        kiérnek az oszlopsor mögül.~Lactantius két papformájú embert látott,
18       I,  XIX  |            s az övé már öreg szem.~Lactantius hazaküldte a fölizgult embert,
19       I,  XIX  |          az istenek az emberekkel.~Lactantius elcsodálkozott rajta, hogy
20       I,  XIX  |     barátjának - nevetett a tudós.~Lactantius tiltakozott. Alexandriában
21       I,  XIX  |            nézik, kit gázolnak le.~Lactantius elõtt megképzettek a nikodémiai
22       I,  XIX  | zsidófertályban van a kivilágítás.~Lactantius megkönnyebbedett. A régi
23       I,  XIX  |       zsidók.~- Nem értem - mondta Lactantius.~A matematikus a vállára
24      II,  XXIV |                              XXIV.~Lactantius, a rhetor búcsúzott az alexandriai
25      II,  XXIV |       angyalok nekik integetnének. Lactantius nem állította ezt, Isten
26      II,  XXIV |           új testvért körülvették.~Lactantius azonban más érdemeket is
27      II,  XXIV |          az elõírt szertartásokat. Lactantius meggyõzte a testvéreket
28      II,  XXIV |  negyedében. Azon a napon, amelyre Lactantius a búcsúzás óráját kitûzte,
29      II,  XXIV |         hiten lenni rabszolgáival.~Lactantius, akinek helyét minden szabadkozása
30     III,  XXVII|      Nagyon kapóra jött neki, hogy Lactantius meghívta Rómába a matematikust,
31      IV,  XXXV |           én is kezdem hinni, amit Lactantius mondogat. A Dominus elméje
32      IV,  XXXV |     fejezhette be a mondatot, mert Lactantius nyitott be hozzá, hóna alatt
33      IV,  XXXV |       Diurnát? - fogta meg a kezét Lactantius.~- Nem - nézett föl Bion -,
34      IV,  XXXV |     biccentett felé, és megragadta Lactantius mellén a ruhát.~- Mit akarsz
35      IV,  XXXV |         keresztényt égetni, eredj, Lactantius.~Aztán mosolyogva megölelte
36      IV,  XXXV |            ez honnan is ismerõs?~- Lactantius szokta emlegetni. Úgy, hogy „