Rész, Fejezet

 1       I,  I     |         ordította - te megrágod az istennõ mirtuszát, és nem törõdsz
 2       I,  III   |            sikoltozásaitól. Maiuma istennõ nagy ünnepét tartották,
 3       I,  VII   |      vadászás közben véletlenül az istennõ aranyszarvasát nyilazta
 4       I,  XIV   |     istentelenek feldúlták, a nagy istennõ szobrát fejszékkel szétverték,
 5       I,  XIV   |          és szállíttasd oda a nagy istennõ szobrát római templomából.
 6       I,  XV    |            Stimulát! A leghálásabb istennõ, aki ezt teszi a tórus végébe,
 7       I,  XV    |          nincs szükségetek Stimula istennõ segítségére. Három as az
 8       I,  XVII  |       hasonlította magát a sisakos istennõ szent madarához - a világ
 9       I,  XVII  |          év után se állt oda Prema istennõ?~Pantaleon mindenesetre
10       I,  XVIII |           a tengerhabból született istennõ édes titkairól. Most öntudatlan
11       I,  XVIII |        Engedd meg, Aphrodité-szemû istennõ, hogy midõn tanújává tettél
12       I,  XVIII |           meg.~- Lábaid elé rakom, istennõ - kacagott Maxentius, és
13       I,  XVIII |        kiderült, itt maga Bubastis istennõ szokott kandúr után kujtorogni.~
14       I,  XX    |            lanítják magukat, Vesta istennõ is szüzességet követel szolgálóitól,
15      II,  XXII  |          hit szerint ezt maga Isis istennõ építette a tiszteletére,
16      II,  XXIII |   leborulunk együtt a sugaras arcú istennõ elõtt, aki ölében ringatja
17      II,  XXV   |   tébolyítsa a férfiakat. Ez az az istennõ, aki mindenben méltó Quintiporhoz.
18     III,  XXVII |           jégmadáré. - A kegyetlen istennõ megint elragadta tõled?~
19     III,  XXXI  |      Fiatal házasok vagytok. Taeda istennõ világítsa meg az ágyatokat!~
20     III,  XXXI  |         Nem tudták ugyan, ki ez az istennõ, de a térdük egymáshoz rándult.~
21     III,  XXXI  |         gyerekem járni tanult, két istennõ is támogatta. Mikor elindult
22     III,  XXXII |       Limnatis szent erdeje. Ez az istennõ nyelette el egyszer a földdel
23     III,  XXXII |  csészékrõl mintázta a szobrász az istennõ kebleit, a csészéket pedig
24     III,  XXXII |         valami szégyellenivalóm az istennõ márványba vésett és ezüstbe
25     III,  XXXII |         föld nem nyílt meg, sem az istennõ nem röpítette el soha nem
26     III,  XXXII | bocsánatkérõ pillantással a nyilas istennõ szobrára és megértõ kacsintással
27     III,  XXXII |          akkor jobban örül neki az istennõ. Úgyis úgy hasonlítasz hozzá,
28     III,  XXXII |      vissza próbálta csalogatni az istennõ galambjait.~A fehérek kezéhez
29      IV,  XXXIV |          fölött.~- Érted most már, istennõ, mért nem szabad azt senkinek
30      IV,  XXXIV |           a fejed, caesarom?~- Te, istennõ, tetszik neked ez a Quintipor?~
31      IV,  XXXIV |            akkor. Megértesz engem, istennõ?~Hadarva beszélt, hogy minél
32      IV,  XXXV  |         valódi ólomlovon ülõ Epona istennõ, aki lovastul együtt nyakba
33      IV,  XXXVI |           végre megjelenik maga az istennõ, mintha most született volna
34      IV,  XXXVI |        Engedd meg, Aphrodité-szemû istennõ...” És látta mosolyogni
35      IV,  XXXVII|          beszélni a neheztelést az istennõ fejébõl. Nincs szebb feladat
36       V,  XXXIX |     Galeriust segítették diadalra? Istennõ, te nemcsak vak vagy, hanem