Rész, Fejezet

 1       I,  I      |                 a bal keze mutatóujjának utolsó ízével nyúl a haja közé.
 2       I,  I      |          Constantius Chlorus.~- Igen, az utolsó éjszaka fehéredett meg mindkettõjük
 3       I,  V      |            gondolatai álomba zsibbadtak. Utolsó gondolata az volt, hogy
 4       I,  VII    |                 csak lassan jutott el az utolsó kapuig. S ott is sokáig
 5       I,  VII    |             három rongyos ember, akik az utolsó sorban térdeltek, elõbbre
 6       I,  IX     |                 amelyre az angustator az utolsó órák párnáin is keserûséggel
 7       I,  IX     |                  Titkár vagy? - fiam!~Az utolsó szót egy kicsit vontatottan
 8       I,  XI     |                negyvenhatodik ura. Ez az utolsó újság keltett is némi érdeklõdést.
 9       I,  XIII   |                az istentelenek­nek, s az utolsó a sápadt pofájú lesz. Ezzel
10       I,  XIV    |                XIV.~A szent consistorium utolsó ülésére készültek. Négy
11       I,  XIV    | elkedvetlenítette a dolog. Éppen erre az utolsó ülésre tartogatott egy nagy
12       I,  XIV    |                  ezért szûkítette meg az utolsó ülés kereteit.~A consistorium
13       I,  XIV    |                elfakult. A régi ellenség utolsó szavaiban célzást érzett.~-
14       I,  XV     |              sötétség fiai és lányai!~Az utolsó oszloptól visszapillantva
15       I,  XVI    |             csészékkel, emlékeztetett az utolsó vacsora asztalára. Egyetlen
16       I,  XX     |               máglyát?~Bion nem félt. Az utolsó holdfogyatkozáskor is megkérdezte
17       I,  XXI    |                ebben az órában kiadta az utolsó keresztényüldözõ edictumot.
18      II,  XXII   |        elfelejteni, mennyi része volt az utolsó edictum kibocsátásában az
19      II,  XXIII  |                  számot vetett, mikor az utolsó edictumot kiadta. A keresztények
20      II,  XXIII  |              hétig. Akkor megkezdõdik az utolsó esztendõ, és Quintiport
21     III,  XXVII  |          zarándokoló, magtalan asszonyok utolsó és soha csalódást nem okozó
22     III,  XXVII  |                 egymást szegények.~A nap utolsó sugarainak aranyseprûje
23     III,  XXVIII |              milyen különös - ez volt az utolsó világos gondolata -, ez
24     III,  XXIX   |                  fölnyitotta a szemét, s utolsó pillantásával észrevette
25     III,  XXX    |                  a koszorú. - Mondom!~Az utolsó szót olyan hangon mondta,
26     III,  XXXI   |               mázolhattak, a görög ábécé utolsó betûjét, akkor egy hónapon
27     III,  XXXIII |                te mit köszöntél nekem az utolsó versedben?~Köszönöm, hogy
28      IV,  XXXIV  | kardpenge-tekintete. - A római szabadság utolsó maradványához nyúlni!~A
29      IV,  XXXV   |        keresztény sem végeztetett ki.~Az utolsó mondatot a rhetor különös
30      IV,  XXXVI  |                én követem a példádat.~Az utolsó szó már belehalt az ordítások
31       V,  XXXVIII|                 orvosnak a kialvó mécses utolsó fellobbanására kellett gondolni.~-
32       V,  XXXIX  |                matematikus elhallgatott. Utolsó Levele az volt, amelyben
33       V,  XXXIX  |                 esés. Elmondott mindent, utolsó együttlétüket Pompejus színházában,
34      VI,  XL     |            majdnem keresztény Rómával az utolsó császár-istenítést. Viaszból
35      VI,  XL     |              fõvárosában? Nekem talán az utolsó örömem ez az ajánlat ebben