Rész, Fejezet

 1       I,  II     |             Az más, Bion. Nem azt mondom, hogy én nem értem a mesterségemet,
 2       I,  II     |           mestere! Zeus homlokára mondom, kevés halandó vitte még
 3       I,  III    | könnyebben megveheted a lányát.~- Mondom, apám, hogy keresztény.
 4       I,  IV     |    található, fiam. Venus térdére mondom, ha tíz esztendõvel fiatalabb
 5       I,  IV     |  Orontész-partra, és a nádasoknak mondom el a beszédem.~- A császárok
 6       I,  IV     |          látsz! A császár életére mondom, látsz, Titanilla!~A fiatalembernek
 7       I,  IV     |         vagy! Hercules nagyapámra mondom, kis gézengúz, hogy engem
 8       I,  V      |           lány elnevette magát.~- Mondom én, hogy álruhás isten vagy.~
 9       I,  VII    |          látványtól.~- Herculesre mondom, érdekesebb volt akármilyen
10       I,  IX     |           a vén tehetetlenre. No, mondom, eredj, Priapus, legalább
11       I,  IX     |    malacból nem eszik. Ne te, ne, mondom, tán zsidónak álltál be?
12       I,  XI     |          Maxentius. - Venus övére mondom, érdemes lesz. Ennyit még
13       I,  XI     |             Minerva öröklámpására mondom, fiú, fizetek! - kapta föl
14       I,  XVI    |           hivõk feje fölött.~- Én mondom nektek, hogy mire a hold
15     III,  XXVIII |         mitõl vagy úgy megriadva? Mondom, hogy helyre­hozzuk a ruhádat.
16     III,  XXX    |       amikor a rémületét látta. - Mondom, ne ugrálj, hiszen mind
17     III,  XXX    |            Akkor megmondod?~- Nem mondom! - kiáltotta hevesen Quintipor.~-
18     III,  XXX    |           már röpült a koszorú. - Mondom!~Az utolsó szót olyan hangon
19     III,  XXX    |      tegyél le addig, míg azt nem mondom, elég volt; majd megtudod
20     III,  XXXI   |         boltoskodok itt. Polluxra mondom, amit a kocsmán keresünk,
21     III,  XXXI   |          sikoltott.~- Juno fejére mondom, hogy én ezzel a két kezemmel
22     III,  XXXI   |        nagy perzekúcióval. De már mondom, inkább a gyomor korogjon,
23     III,  XXXI   |       nyak szakadjon. Hát nem jól mondom, testvér?~A pacaltisztító
24     III,  XXXII  |        megijedsz, kis Tit, ha azt mondom, hogy vissza kell fordulnunk?~-
25      IV,  XXXV   |     Rómában nem tisztelt istenére mondom, hogy most már én is kezdem
26      IV,  XXXV   |          az egész istenseregletre mondom! - ugrott fel a matematikus.~
27      IV,  XXXV   |           a szám! - a csillagokra mondom, lovagot gondoltam!~- Hagyd
28      IV,  XXXVI  |         kis Tit, Kleopátra fájára mondom, és a lampyrisekre és a
29      IV,  XXXVII |       adtál értük? A kapusod, nem mondom, megért egy zsák finom lisztet,
30      IV,  XXXVII |            Ugyan nem panaszképpen mondom, mert így is nagyon rendes
31      IV,  XXXVII |            A praenestei fortunára mondom, rám fogja a taglót, ha
32      IV,  XXXVII |         akkor õ meggyógyulna. De, mondom, ez csak olyan félrebeszéd
33       V,  XXXVIII|           sorának.~- Nem bántásul mondom, anyám. Én se szerettelek
34       V,  XXXVIII|         úgy, hogy: kis Tit.~- Úgy mondom, kis Tit.~- De kétszer mondjad.
35      VI,  XL     |         kihullottak ujjaim közül. Mondom, öreg ember vagyok már én,