Rész, Fejezet

 1       I,  I      |     csillagok megkérdezését. Sõt annyi jóindulattal volt hozzá,
 2       I,  III    |     vetett világ legalább, amely annyi esztelenséget látott uralkodni
 3       I,  III    |     áldomásiváson.~- Nincs benne annyi méltóság, mint egy toborzó
 4       I,  III    |    kincsét.~Diocletianusban volt annyi józanság, hogy többé nem
 5       I,  VII    |           Ebben a korban majdnem annyi istene volt már a római
 6       I,  VII    |     addig volt. Tiszttársai csak annyi változást találtak benne,
 7       I,  XII    |     Szereted a fiamat?~A hangban annyi gyöngédség volt, hogy a
 8       I,  XV     |         ronda fekete ember körül annyi a nép, hogy el kell kerülni
 9       I,  XVI    |          bejutni. Az új megtérõk annyi gondot adtak, hogy még a
10       I,  XVII   |    elhagyja ezt a várost, melyet annyi szeretettel épített naggyá,
11       I,  XVII   |        egy istentelenért, akivel annyi keserû vitám volt. Az egyik
12       I,  XVII   |          egymással, s én majdnem annyi derék fiút ismerek az istentelenek
13       I,  XVIII  |        visszavonta a rendeletet. Annyi gazdag kereszténynek a vagyonát
14       I,  XX     |        tíz év alatt nem adtak el annyi tömjént, mint régebben egy
15       I,  XXI    |          az edictumot. Mindössze annyi változást kívánt, hogy a
16      II,  XXII   |         is küldött Tirusba, akik annyi súlyú aranyat ígértek a
17      II,  XXII   |     homok. A császárban még volt annyi lélekjelentét, hogy magához
18     III,  XXVIII | Herculesra, igaza van neki!~Volt annyi lelkiereje, hogy legalább
19     III,  XXXI   |      lusta dög! De azért lehetne annyi esze annak a vén szamárnak,
20     III,  XXXII  |           és szempillantás alatt annyi szénát rángatott le a szekérrõl,
21     III,  XXXII  |       szél.~A nap már lement, de annyi világosságot még hagyott
22     III,  XXXIII |     romok mögött. Cera pusillák, annyi piros viasztáblácska, hogy
23      IV,  XXXV   |      harc lesz, de Alexandriában annyi példáját látta a keresztény
24      IV,  XXXV   |          a kelet forró ege alatt annyi fanatizmussal találkozott,
25      IV,  XXXV   |         világ sírboltjából, ahol annyi ideig feküdt a hiúságok
26      IV,  XXXVII |   kötöttem. De hát hol vegyek én annyi pénzt, ettem magamat, amivel
27      IV,  XXXVII |        Jeruzsálembe.~- S van már annyi pénzed, amennyiért megveheted
28      IV,  XXXVII |     Mondjad csak bátran.~- Uram, annyi pénze a császárnak sincs,
29      IV,  XXXVII |         kettõben száz arany van. Annyi aureusod megmarad, hogy
30       V,  XXXVIII|     kétholdnyi területen feküdt, annyi épületcsoportja, oszlopcsarnoka,
31       V,  XXXIX  |          Volt õneki így is része annyi irtózatban, hogy tán még
32      VI,  XL     |    változás van a világban? Csak annyi, hogy az istenek templomainak
33      VI,  XL     |          emberszívekkel is: csak annyi az emberi káposztafej, s
34      VI,  XL     |       emberi káposztafej, s csak annyi a nevetõ és a hervadt virágszív,