Rész, Fejezet

 1       I,  III   |      ruhájukat derékig leeresztve, különös, fájdalmas énekszó mellett
 2       I,  V     |      bujdosnia kell miatta. Milyen különös apák és milyen különös fiúk
 3       I,  V     |      Milyen különös apák és milyen különös fiúk vannak a világon! Hallottál
 4       I,  V     |     csengõk muzsikájára riadt föl. Különös szabású, nagy ráncokban
 5       I,  VI    | embergyûlölõ, csak idõnként valami különös démon hatalmába került,
 6       I,  VI    |         nem sírta magát. Az volt a különös, hogy ez az álom, mely néha
 7       I,  VI    |            most nézte meg jobban a különös ruhájú orvost.~- Neked külön
 8       I,  VII   |      egy-egy düledezõ kápolna, egy különös alakú, útszéli szikla, amelynek
 9       I,  VII   |       érezhették magukat, hogy még különös bosszúra se méltatták a
10       I,  VII   |         örömét. Valószínûleg éppen különös misztériumainak köszönhette,
11       I,  VIII  |      jelölték meg mint Aesculapius különös kegyeltjét. Ideje volt,
12       I,  XII   |           jönnek még segítségére a különös papnak, akit püspöknek neveznek,
13       I,  XIV   |            arra, hogy ebben valami különös bölcsesség van, ami a többi
14       I,  XV    |       térden állva kérték áldását. Különös történeteket meséltek róla,
15       I,  XVII  |           rhetor~Bionom, azoknál a különös ellentmondásoknál fogva,
16       I,  XVII  |   elhagynia, hogy nem is láthatta.~Különös dolgok ezek, Bionom, de
17       I,  XIX   |            visszaverõdõ napsugarak különös fényt vetettek a terem közepén
18       I,  XXI   |            mulattatására - ebben a különös országban, amelynek lakosai
19       I,  XXI   |   maradhasson. Valeriát várja, aki különös újságot írt neki.~- Diocles,
20      II,  XXII  |      elfelejtett fáraói aludtak. A különös istenek ugyan még uralkodtak,
21      II,  XXII  |          szava. A levegõben valami különös zsongás hallatszott, nyugat
22      II,  XXII  |           tisztelettel nézte ezt a különös Mucius Scaevolát.~- Van-e
23     III,  XXVIII|       Galerius leánya nem tartotta különös kötelességének, hogy részt
24     III,  XXVIII|       zuhant ezen az estén: milyen különös - ez volt az utolsó világos
25     III,  XXIX  |         szó. Fölsóhajtott, és az a különös gondolata támadt, hogy Krisztus
26     III,  XXX   |       Mindig hagyott nálunk valami különös drágakövet, ha ott járt.~
27      IV,  XXXV  |           utolsó mondatot a rhetor különös hangsúllyal olvasta, és
28      IV,  XXXV  |   fõemberével beszéltem ma arról a különös harcról, amelybe az istenek
29      IV,  XXXV  |             Régi barátom - felelte különös hangon Quintipor. Az jutott
30      IV,  XXXVI |           birodalom vendége, egész különös, félvállát mezítelenül hagyó,
31      IV,  XXXVI |       magáról a vért. Most azonban különös jó hangulatban lehetett
32       V,  XXXIX |    princeps hamar álomba merült, s különös álmot látott. Tükhé jött
33      VI,  XL    |        némi hónál egyebet, melyben különös fajta bolhák ugráltak. Ez