Rész, Fejezet

 1       I,  I     |          szerette volna lecibálni ég felé hányt lábacskáiról.~-
 2       I,  VIII  |          belenyúlik.~Csakugyan az ég peremére szállott már a
 3       I,  VIII  |         hátrahajtotta a fejét. Az ég bársonyán szikrázó csillagképeket
 4       I,  VIII  |     halvány csillagait, mintha az ég meghasadt kárpitja alól
 5       I,  VIII  |        felett bele nem veszett az ég aljáról felkapaszkodó borulatba,
 6       I,  X     |     oltalma alatt, mint eddig. Az ég szívébõl indul ki az ascendens,
 7       I,  XI    |         karján a nobilissimát. Az ég bíborfüggönyei alatt már
 8       I,  XII   |         azért már világosodott az ég eresze, mire beértek az
 9       I,  XV    |          sokkal hamarabb eljön az ég felhõiben, mint ahogy ti
10       I,  XVI   |         mennyezet, kettéhasadt az ég kárpitja, látták a csillagok
11       I,  XVII  |     remélhetik, hogy megnyílik az ég, s csüggedt fiatalokból
12       I,  XVIII |          hadonásztak karjukkal az ég felé, s ha egy katonai õrjárat
13      II,  XXII  |        érdeklõdést se mutatott az ég, a föld és a folyó lépten-nyomon
14      II,  XXII  |         Szelíden belekarolt.~- Mi ég itt? - kérdezte, ahogy a
15      II,  XXII  |           mint egy démon, akit az ég kidobott magából. A rémület
16      II,  XXIII |      világon, ott legszelídebb az ég kéksége, leglágyabban tud
17      II,  XXIV  | citerazengése ereszkedik eléje az ég fodor felhõibõl. Mások magukat
18      II,  XXIV  |         pedig el fog sötétülni az ég, mint a bekötött zsák, a
19      II,  XXIV  |         összetett kezét emelte az ég felé. S a gyülekezet, amelynek
20     III,  XXVII |         mintha beleesett volna az ég. Közben Romula nagyanyára
21     III,  XXX   |           nevették el magukat. Az ég mennyezetét nem lehet almamaggal
22     III,  XXXI  |              Igen, mikor dörög az ég. Hát te?~- Én akkor, mikor
23     III,  XXXII |           fejük felett kigyúlt az ég. A jégpattogásra már bent
24     III,  XXXII |     leszek nehéz, Gránátvirág?~Az ég szinte szünet nélkül ropogott.
25     III,  XXXII |      halál és az álom, nemcsak az ég csillagait, hanem a világ
26     III,  XXXIII|         fehér lovával ~Nem jár az ég keletjén, ~Mióta Tit, a
27     III,  XXXIII|        vitorlás, ahol a víz és az ég egybemosódott. A gömbölyû
28      IV,  XXXIV |        mint Dianának, és ajkán az ég és a föld minden szépsége
29      IV,  XXXV  |   lobogásán látszott, mekkora tûz ég belül. Bion nem nézte, papirusára
30      VI,  XL    |       Jupiterrel együtt lehull az ég, ha Apollóval együtt kialszik
31      VI,  XL    |     elhordják káposztás­kõnek. Az ég csak olyan kék és csak olyan
32      VI,  XL    |          megtámadva vérébe hal az ég alján, mindig jó reménységben
33      VI,  XL    |        egy ember, hanem egy világ ég el ezen a máglyán, hogy