Rész, Fejezet

 1       I,  IV  | császárlátogatástól remélte. Mnester, a püspök nemhiába volt tanult és
 2       I,  VI  |                töprengett, amelyekrõl a püspök minden találkozásuk alkalmával
 3       I,  VI  |             tenni azt a próbát, amire a püspök biztatta. Igaz, hogy a fiú
 4       I,  XV  |        pénztárába a szegények javára.~A püspök olyan népszerû embere lett
 5       I,  XV  |                 õ így éhen fog halni. A püspök megszánta, és különben is
 6       I,  XV  |               hogy szólalj meg! Mnester püspök, az Isten szolgája. A pap
 7       I,  XVI |    diaconusoktól, hogy vezessék Mnester püspök elé. A püspökhöz azonban
 8       I,  XVI |                 utat Isten követének.~A püspök kevésbé volt megilletõdve.
 9       I,  XVI |                 amit kaptál.~Ammonius a püspök elõtt is leeresztette hátáról
10       I,  XVI |                 nézett rá szánalommal a püspök. - Vajon nem a circumcelliók
11       I,  XVI |                 háromsághivõ nikomédiai püspök mellett bizonyított. Mnester
12       I,  XVI |             igéit.~A templom, amelybe a püspök bevezette a vendégét, óriás
13       I,  XVI |           kényelem nélkül való faszék a püspök számára, s alacsony emelvény,
14       I,  XVI |                 A misét rendesen maga a püspök mondta, õ szolgáltatta ki
15       I,  XVI |               viaszgyertyákat, amikor a püspök belépett. Szokatlan izgalom
16       I,  XVI |           feszítette meg az idegeket.~A püspök rövid imádság után, amelyben
17       I,  XVI |                  az orvos? - kiáltott a püspök. Azonban hangja gyönge volt,
18       I,  XVI |         megfélemülve hallgatott, maga a püspök is némán csukta le a szemét,
19       I,  XVI |            azonban egyik csodatevõ nagy püspök arra kérte az Istent, hogy
20       I,  XVI |            Keresték Ammoniust, akinek a püspök maga mellett jelölt ki helyet,
21       I,  XVI |        kavarodást csinált a foru­mon. A püspök emlékezett rá, de nem tudott
22       I,  XVI |           hallgatott, hogy a nikomédiai püspök emberének mondta magát.~
23       I,  XVII|      keresztséget is felvette, de a vak püspök nem tudta, hogy õt kereszteli
24       I,  XIX |           juttass valakit ártatlanul!~A püspök megrémült. Nem, nem biztos
25      II,  XXIV|             mások megigazulásának is. A püspök, aki bár szent életû volt,
26      II,  XXIV|        ékesszólásával, kénytelen volt a püspök észrevenni, boldog megszégyenüléssel,
27      II,  XXIV|        összejövetel befejezõdött.~Míg a püspök sötét, mindennapi ruhája
28      II,  XXIV|               egyre erõsödött, amikor a püspök megkerülte a termet. Elõtte
29      II,  XXIV|               csészét vitte, míg maga a püspök egyik kezében gyertyát,
30      II,  XXIV|           meglepetés morajlott végig. A püspök megtévedt. A kiátkozás rettentõ
31      II,  XXIV|                 jelképezõ kis csengõ. A püspök fölvette mitráját, s a hat
32     III,  XXXI|       diakonusból. Úgy mondták, a római püspök­nek a segédje volt. Ott