1-500 | 501-803
Rész, Fejezet
501 III, XXVII | hozzád a Domina? - fogta meg a fiú kezét.~- Olyan, mint
502 III, XXVII | idejét arányosan osztja meg Platón és úrnõje ölebe között.~
503 III, XXVII | innen, õk is hadd csókolják meg egymást szegények.~A nap
504 III, XXVII | hegyét érte.~- Jaj, ezeket meg majd itt felejtettük! -
505 III, XXVII | Ne féltsd, nem olvad meg - nevetett Quintiporra.~
506 III, XXVII | császárt, s csak az menthette meg, ha valaki feláldozza érte
507 III, XXVII | De te ugye nem teszed meg? Ugye senkiért? Ugye nem
508 III, XXVII | palotája volt. Itt halt meg. Talán éppen innét nézett
509 III, XXVIII | bonyodalmakat éreztetett meg vele, amelyekre a császár,
510 III, XXVIII | akarata, hogy fiuk ne tudja meg, kicsoda, tõle bizonyosan
511 III, XXVIII | körül tartotta a fiút, de meg tudta állni, hogy egy áruló
512 III, XXVIII | volna a fiú szíve, akkor is meg fog lágyulni, mikor majd
513 III, XXVIII | Amit hiszen rövidesen úgyis meg fog kezdeni Rómában. A
514 III, XXVIII | császár megírta, hogy már meg is vásárolta a számára a
515 III, XXVIII | mikor semmi értelme nincs? Meg akarta mutatni Constantiuséknak,
516 III, XXVIII | Titanilla most szólalt meg elõször. Csak aki a szeme
517 III, XXVIII | pohárnoka azonnal odaugrott, megtöltötte a Domina poharát,
518 III, XXVIII | Trulla, egy kis tányér ecetet meg egy törlõkendõt.~- A párducból
519 III, XXVIII | téged vár az úrnõd. Vigyázz, meg ne haragítsd, ma már egyszer
520 III, XXVIII | észre?~- Nem.~- Majd figyeld meg holnap. Neked is kamea-arcod
521 III, XXVIII | kihallgatást, s engedje meg, hogy arra Constantinust
522 III, XXIX | nyugtalan. Sohase történt meg, hogy ilyen szokatlan idõben
523 III, XXIX | az õ szíve fájdult volna meg utána. Talán a lánya érkezett
524 III, XXIX | Talán a lánya érkezett meg váratlanul, Valeria, s neki
525 III, XXIX | maga Galerius jött volna meg, az személyesen kereste
526 III, XXIX | azóta pedig nem volt kedvem megtanulni. Szeretném, ha te
527 III, XXIX | Szeretném, ha te mutatnád meg, hogyan csináljátok, elõtted
528 III, XXIX | pihentek.~- Nem - csóválta meg Constantius fehér fejét -,
529 III, XXIX | Krisztus könnyebbedhetett meg így, mikor hóhérai levették
530 III, XXIX | én fülem sohase szabadul meg többet! Mediolanumban olyan
531 III, XXIX | egy piszkos házból, hogy meg kellett állítanom kocsimat.
532 III, XXIX | kapualjban, attól kérdeztem meg, mi történik itt. Nevetve
533 III, XXIX | neki.~- Te is? - borzongott meg a császárné. - Te is...
534 III, XXIX | hirdettem ki az udvarnak. Megkérdeztem, ki a keresztény.
535 III, XXIX | Voltak, akik erõnek erejével meg akartak halni, ezeket valamelyik
536 III, XXIX | észvesztõ démon szállhatta meg. Ugyan az is lehet, hogy
537 III, XXIX | kergessenek el mindenkit, aki meg akar halni, de aki nem hajlandó
538 III, XXIX | keresztényrõl is, aki azért tagadta meg a hitét, mert nem tudott
539 III, XXIX | akit a bíró mindenképpen meg akart menteni. A markába
540 III, XXIX | elszántságot nem lehet hóhérokkal meggyõzni. Mindössze egy asszonyról
541 III, XXIX | thurificata lett.~A császárnénak meg kellett fogódzania a székébe,
542 III, XXIX | fogódzania a székébe, hogy meg ne tántorodjon.~- Mi az
543 III, XXIX | kérte õket, hogy gyógyítsák meg a beteg fiát.~- Látod? -
544 III, XXIX | fia életét.~- Nem mentette meg - mondta csöndesen a princeps. -
545 III, XXIX | kiátkozták, és ezért verte meg a keresztények istene. Erre
546 III, XXIX | vérontásnak. Bocsássatok meg, hogy most már elbocsátlak
547 III, XXX | mozdulatával köszöntötte.~- Bocsásd meg, Apolló, hogy éppen akkor
548 III, XXX | eljönnél érte. Soha nem töröm meg úgy evésnél a kenyeret,
549 III, XXX | mikor így sírsz értem, és meg is érdemlem. Sohasem lesz
550 III, XXX | leveleket.~- Legalább mondd meg, mit gondoltál?~- Nem gondoltam
551 III, XXX | belefúrta a hajába.~- Látod, én meg merem neked mondani, mit
552 III, XXX | csak a vércséket hagynám meg, mert azok mindig a te nevedet
553 III, XXX | Írjunk össze mindent, amit meg szeretnék veled nézni.~-
554 III, XXX | kicsit kedvetlenül fonta meg a koszorúját. „Csalni nem
555 III, XXX | kimérte szemével az irányt is, meg a távolságot is. Himerus
556 III, XXX | lány is ijedten fordult meg. A gráciák megszaporodtak.
557 III, XXX | ijedten fordult meg. A gráciák megszaporodtak. Jobboldalukon
558 III, XXX | fölpántlikázott asszonyfej jelent meg, fülében mogyorónyi rubinokkal,
559 III, XXX | Quintipor.~A fiú alig értette meg. Elszokott már a nevétõl.
560 III, XXX | Csak a csónakban kérdezte meg, ki volt ez az Aktaión.~-
561 III, XXX | Nem ismerem. Nem néztem meg.~- Bizonyosan a harmincadik
562 III, XXX | szégyenbe mersz keverni? Tudd meg, hogy az én rangombelinek
563 III, XXX | szeretsz te rajtam. Mondd meg, kis Tit, mért szeretsz?~-
564 III, XXX | legnagyobb szamárságot.~- Taníts meg rá, Gránátvirág.~- Nem,
565 III, XXX | Gránátvirág.~- Nem, ne tanuld meg! - tiltakozott fiú. - Epiktétosz
566 III, XXX | van, Gránátvirág? - állt meg ijedten a lány is.~- Nincs,
567 III, XXXI | errõl hallani se akart. Az meg Titanillának nem tetszett,
568 III, XXXI | abban az egyben egyezett meg, hogy asszonyt maga választ
569 III, XXXI | vagy, Gránátvirág - fogta meg a lány a másik kezével is
570 III, XXXI | oltárra, és ott csókollak meg a császárok szeme láttára.
571 III, XXXI | Akinek nem tetszik, vakuljon meg.~Fehér márványoltár állt
572 III, XXXI | Talán itt is kapunk - állt meg tétovázva Tit a bolt elõtt.~
573 III, XXXI | gyerünk át Puteoliba, nézzük meg, mit tud az a véreshurka.
574 III, XXXI | zsírban pörkölõdõ véreshurka meg a roston sistergõ kolbász
575 III, XXXI | isten ígérete nem igézte meg kellõ mértékben a halandókat.
576 III, XXXI | kolbászt.~- Itt a botula is, meg a tomacula is. Bort?~- Füstöltet.
577 III, XXXI | Taeda istennõ világítsa meg az ágyatokat!~Nem tudták
578 III, XXXI | valamennyibõl!~- Hallod? - riadt meg Tit. - Hát nem mondtam!~
579 III, XXXI | az embernek.~- Ugye, most meg vagy ijedve? - dühöngött
580 III, XXXI | Cardo volt a neve. A küszöbé meg Limentinus. Az övfelkötésé
581 III, XXXI | vigyázott rá, visszafelé meg Adeona fogta a hóna alatt.
582 III, XXXI | A pacaltisztító szólalt meg. Zöldes arcú, elfulladó
583 III, XXXI | mozdulatot tett.~- Nézzetek meg engem. Én a Manliusok nemzetségébõl
584 III, XXXI | rabszolgákat hagyott az anyámra, meg engem. Beállt kereszténynek,
585 III, XXXI | kereszténynek, a rabszolgáit is megkereszteltette, fölszabadította,
586 III, XXXI | legidõsebb köztük, békítõen fogta meg a pacaltisztító karját.~-
587 III, XXXI | együtt kellett imádkozni meg énekelni a gyülekezettel.
588 III, XXXI | borított fehér elefántcsont. Meg hogy virág hált a kebele
589 III, XXXI | copa, maga mellett kínálván meg hellyel az elkeseredett
590 III, XXXI | keresztények maguk váltották meg drága halottaikat. A gazdagok
591 III, XXXI | keresztények mondják. De meg azt is hallottam, hogy Rómában,
592 III, XXXI | öreg vagy, és úgyse éred meg...~A lány kint az utcán
593 III, XXXI | Minek, kis Tit?~- Vedd meg nekem azt a kis csontot
594 III, XXXI | kis Tit?~- A világ végétõl meg a haláltól is félek. Én
595 III, XXXI | leültette egy kõpadra.~- Várj meg itt, kis Tit.~- Megveszed,
596 III, XXXI | hová ment.~- Akkor nekem meg kell halnom, Gránátvirág -
597 III, XXXI | Hát nem szeretsz már, hogy meg akarsz halni?~- Hiszen azért
598 III, XXXI | gondolok.~- Remélem, akkor meg vannak veled elégedve az
599 III, XXXI | költözött. Kérte, hogy nyugodjon meg az istenek akaratában, és
600 III, XXXI | kezdett a szú. Nem ijedt meg tõle. Quintus falusi házában
601 III, XXXI | csinálni, amit Maxentiussal is megcsináltunk egyszer. Belopóztunk
602 III, XXXI | vadmacskák baltázták volna meg! No, annak lehetett nevetni!~
603 III, XXXII | alatt azt is kényelmesen meg lehetne járni, s meg is
604 III, XXXII | kényelmesen meg lehetne járni, s meg is fürödhetnének a tóban,
605 III, XXXII | azért szerette úgy, mert az meg nagyon mulyácska, szégyenlõs,
606 III, XXXII | hogy azt hitte, mindjárt meg kell neki halni, ha nem
607 III, XXXII | akarnának. Az istenek szíve meg is esett a nimfán, és teljesítették
608 III, XXXII | már, hogy úgyis én halok meg elõbb, mint te.~A fiú csókkal
609 III, XXXII | sajnálod, kis Tit? - ütõdött meg a fiú. - Olyan szép virág
610 III, XXXII | Gránátvirág. Inkább te mondd meg, te is szerettél már akkor
611 III, XXXII | akartad.~- Nem nagyon néztem meg.~- Szégyellted, kisfiú?~-
612 III, XXXII | megelégedve? - himbálta meg magát, és kinyújtotta a
613 III, XXXII | térdét, Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd, hogy
614 III, XXXII | ami a lányt mulattatta is, meg is hatotta.~- Kisfiam, kisfiam -
615 III, XXXII | mert ezek még nem tanultak meg félni - nézegetett körül
616 III, XXXII | keresve az utat.~- Soká találd meg - súgta a fülébe a lány. -
617 III, XXXII | amint kutyacsaholás ütötte meg a fülüket.~- Hová bújjunk,
618 III, XXXII | nagy istennõnek? - hökkent meg a lány. - Vadásza vagy hajtója?~
619 III, XXXII | esztendeig okádta rá a tüzet meg a hamut. Aztán az egészet
620 III, XXXII | hogy a pap nem élhetne meg benne. Egyszer egy évben
621 III, XXXII | mint amilyenért Niobénak meg kellett halni gyermekeivel,
622 III, XXXII | gyermekeivel, se a föld nem nyílt meg, sem az istennõ nem röpítette
623 III, XXXII | s csak azután kérdezte meg a fiatalokat, hogy miben
624 III, XXXII | is legyõzte.~Nem értették meg egyszerre, mit mond, nem
625 III, XXXII | majom formájú kis öreggel meg egy serdülõ kamasszal, s
626 III, XXXII | Quintipor felé, s arra fordult meg, hogy hiába nyújtja. A fiú
627 III, XXXII | lány. S most egy kicsit meg is borzadt azon, hogy Gránátvirágot
628 III, XXXII | volnál.~- Én? - rettent meg a lány. - De én... csakúgy
629 III, XXXII | Azok se törõdtek õvele, meg se hallották a füttyögést,
630 III, XXXII | fogtak be bennünket! - állt meg ijedten a lány.~- Hess!
631 III, XXXII | velem?~Csak most nézték meg jobban az oszlopot. Észrevették,
632 III, XXXII | nézett.~- Most hogy mentesz meg, Gránátvirág?~Hátuk mögött
633 III, XXXII | feljössz hozzám - szólalt meg a lány, mikor a végéhez
634 III, XXXII | Trullától félsz? - keményedett meg a lány hangja. - A lelkét
635 III, XXXII | a pille, amit könnyebben meg ne lehetne fogni, mint azt.
636 III, XXXIII | szélbõl, Tit betegedett meg. Trulla ágyban tartotta,
637 III, XXXIII | küszöbödön, azt hiszi, már meg is haltál, csak nem akarom
638 III, XXXIII | napfény, ~Nem nyitja ajtaját meg. ~S Gránátvirág azóta ~Nem
639 III, XXXIII | Szigetére. De õ nem ijedt meg, megkínálta abból a fügébõl,
640 III, XXXIII | amelyikkel nem vághatom meg magamat? Nézd, hogy jártam!~
641 III, XXXIII | folytat. Mert csak az tart meg bennünket, ami szent és
642 III, XXXIII | Azt is tõled kérdezzük már meg, hogy milyen ágyba feküdjünk?
643 III, XXXIII | riadozott föl. Quintus jelent meg neki lictor-ruhában, és
644 III, XXXIII | Gyaloghintót? Nekem? - ütközött meg Quintipor. Szigorú törvények
645 III, XXXIII | Szigorú törvények szabták meg, kinek mi szabad, s a rabszolgát
646 III, XXXIII | elõkelõ állásban sem illette meg gyaloghintó.~- Ha te vagy
647 III, XXXIII | volt a széle. Ebbõl tudták meg, hogy mögöttük már magasan
648 III, XXXIII | tenyerei közé.~- Csókolj meg, Gránátvirág - fordította
649 III, XXXIII | ezüst csillámokkal töltött meg a hold, lehunyta.~- Nagyon
650 III, XXXIII | lehunyta.~- Nagyon csókolj meg.~A fiú addig csókolta, míg
651 III, XXXIII | Kis Tit! Te sírsz? - kapta meg lefogyott vállait a fiú.
652 III, XXXIII | istenszobrot, amelyet ilyenkor meg kell érinteni.~Rátette kezét
653 IV, XXXIV | a körmit, mi?~- Kérdezd meg Babeket.~Babek a perzsa
654 IV, XXXIV | hétpettyes fravashik áldják meg fegyveredet, mint a gyõzhetetlen
655 IV, XXXIV | egy pillanatra hajtotta meg a fejét, és olyan kíváncsisággal
656 IV, XXXIV | még a táborunkat se nézte meg.~A princeps fontoskodó képet
657 IV, XXXIV | titeket pedig elküld fát vágni meg utat építeni Dalmatiába.~-
658 IV, XXXIV | A Styxre! Azt próbálja meg! - villant meg az öreg katona
659 IV, XXXIV | próbálja meg! - villant meg az öreg katona kardpenge-tekintete. -
660 IV, XXXIV | a tûzoltókat. Ha az apja meg õ lehetnének egyszer itt
661 IV, XXXIV | tartsanak semmitõl, mert õ meg az apja résen vannak, és
662 IV, XXXIV | természetesen Galeriusban is meg lehet bízni addig, míg õk
663 IV, XXXIV | jelt, amelyet kellõ idõben meg fognak kapni. Most nem akar
664 IV, XXXIV | agyonnyilazni, de a nyilak nem ölték meg, és arra buzogányokkal verték
665 IV, XXXIV | princeps sajnálkozva csóválta meg a fejét.~- Ha nekem szóltál
666 IV, XXXIV | fiadat.~- Constantinus is meg akarta menteni - mondta
667 IV, XXXIV | tûzszínû fátylat tartotta meg, s római ruhájában, a fehér
668 IV, XXXIV | szemöldökét, és nem fordult meg a felkiáltásra. Homlokszalagját
669 IV, XXXIV | magát, s csak akkor szólalt meg, mikor újra visszaülhetett
670 IV, XXXIV | katonái. Én az elébb nyertem meg a praetorianusokat.~- Hallgattalak
671 IV, XXXIV | meghidegszik a szája, mihelyst meg akarják csókolni. Az ilyen
672 IV, XXXIV | száját, amely nem hidegszik meg a csóktól.~- Csakhogy a
673 IV, XXXIV | szüksége. Hiszen õ asszony, én meg lány vagyok, aki most készülök
674 IV, XXXIV | itt az a fickó.~- De én meg azt akarom, hogy itt találjon -
675 IV, XXXIV | lábához kötlek az övemmel, ha meg akarsz szökni - fenyegetõzött
676 IV, XXXIV | leereszkedés se zavarta meg. Elõször a barátságosan
677 IV, XXXIV | Hormizda elõtt hajtotta meg a térdét, csak aztán adta
678 IV, XXXIV | térdét, csak aztán adta meg a hódolat hideg jelét a
679 IV, XXXIV | kettõjüknek. Hormizda nem állhatta meg, hogy legalább ezt utána
680 IV, XXXV | amelyeknek betorkollása sûrûn megszakította a márványpaloták
681 IV, XXXV | hadserege, akikkel külön meg kell küzdeniök Isten szentjeinek.
682 IV, XXXV | semmit Jupitert és Apollót meg Venust és Minervát összetörni
683 IV, XXXV | rhetort senki se gyanúsíthatta meg az istentelenekhez való
684 IV, XXXV | kitharodoszokat Görögországból hívott meg néhány estére a Marcellus-színház.
685 IV, XXXV | császár meglepõdött, és megkérdezte tõle, nem fejezné-e
686 IV, XXXV | fog meghalni tudni, míg meg nem írta a császár életrajzát,
687 IV, XXXV | összegyülekeztek. Magának nem tartott meg semmit, mert õ ettõl fogva
688 IV, XXXV | fölséges nép örömére. Írd meg neki, hogy a nép csak akkor
689 IV, XXXV | hogy a nép csak akkor békül meg, ha legalább háromezer keresztényt
690 IV, XXXV | háromezer keresztényt süttet meg a kedvéért. Nagy baj lesz
691 IV, XXXV | ma Acta Diurnát? - fogta meg a kezét Lactantius.~- Nem -
692 IV, XXXV | valószínûleg a császárnénak is meg is mondta, miért. Azt akarta,
693 IV, XXXV | üldözések rémképei rontják meg.~Mindezek tudatában Bion
694 IV, XXXV | Azzal, amit most hallott, meg volt róla gyõzõdve, hogy
695 IV, XXXV | keveredtek egymással. Noha nincs meg benne az igazi filozófusok
696 IV, XXXV | kérem, mielõbb világosítsa meg elmédet, és mellettem adjon
697 IV, XXXV | se isten, se másik ember meg nem válthatja, senki, aki
698 IV, XXXV | mindenki csak maga válthatja meg magát.~- Nem, Bionom - ellenkezett
699 IV, XXXV | rhetor - ezt te nem értheted meg, mert te is súlyos és nehezen
700 IV, XXXV | be, de nem tisztíthatja meg a lelket. Az ember halála
701 IV, XXXV | háromezerkétszáz ember fürödhet meg egyszerre, de a mímusnak
702 IV, XXXVI | ezen az estén félig se telt meg. Nemcsak a circus vonta
703 IV, XXXVI | mulattatta. Pappus, az öreg meg akarta szöktetni Dossienusnak,
704 IV, XXXVI | Nem kezdõdött volna még meg az elõadás? Mért van akkor
705 IV, XXXVI | Genesius is, és riadtan állt meg a színpad közepén. Ötvenedszer
706 IV, XXXVI | festve!~Még nem szólalt meg, de Quintipor már hallotta
707 IV, XXXVI | alexandriai könyvtárban. „Engedd meg, Aphrodité-szemû istennõ...”
708 IV, XXXVI | hallottam. És most te mondd meg, kis Tit, hogy vétkeztem-e
709 IV, XXXVI | aki ezt nevetés nélkül meg tudod állni.~Genesius ott
710 IV, XXXVI | átölelve, hogy tisztítsa meg õt, és lelkét tegye olyan
711 IV, XXXVI | már harmadszor ismételte meg a fölkiáltást, egyre élesebb
712 IV, XXXVI | elõregörnyedve hallgatott.~- Értsétek meg, rómaiak, hogy én most már
713 IV, XXXVI | öklüket rázó tömegek indultak meg a színpad felé, amely hirtelen
714 IV, XXXVII | élettel egy napon ismert meg egy istennőt, akinek szolgálatában
715 IV, XXXVII | vonásain még sohase figyelt meg. Hozzá hasonlót igen, egyetlenegy
716 IV, XXXVII | valami bolondot mondott, és meg akarta nézni az asztalán
717 IV, XXXVII | rózsaszín hermának elevenedett meg elõször a szeme, azután
718 IV, XXXVII | tovább parancsolt.~- Ölelj meg. Én nem ölelhetlek meg,
719 IV, XXXVII | Ölelj meg. Én nem ölelhetlek meg, mert nekem nincs karom.~
720 IV, XXXVII | Várj. Hát nem ismersz meg? Nézz meg jobban.~Jobban
721 IV, XXXVII | Hát nem ismersz meg? Nézz meg jobban.~Jobban megnézte.
722 IV, XXXVII | magán, és látta a zöld ruhát meg a cseresznyepiros övét.
723 IV, XXXVII | se volt. Azért nem ijedt meg, mert mindjárt megtalálta
724 IV, XXXVII | magáéban tartotta.~- Azt mondd meg elõbb, Trullám, mért hagytad
725 IV, XXXVII | szarvasszív porával, míg megint meg nem indult benne a vér.
726 IV, XXXVII | Összedugta a fejét az apjával meg az orvosokkal, etették vele
727 IV, XXXVII | arról vallattak, mondjam meg, ki volt az? Mit tudhatom
728 IV, XXXVII | szem elé se kerüljek, míg meg nem találom azt az átkozott
729 IV, XXXVII | átkozott szemût.~Nem azért állt meg, mert elfáradt, hanem mert
730 IV, XXXVII | szemét a stola sarkával.~- Meg is fogadtam, hogy nem gondolok
731 IV, XXXVII | Most is õmiatta tettem meg ezt a nagy utat, Mediolanumtól
732 IV, XXXVII | Hát. De azért ne egyél meg, hiszen én nem tehetek róla.
733 IV, XXXVII | Attól kezdve van a köhögés meg a félrebeszélés. De ne félj,
734 IV, XXXVII | aki olyan szóval kiáltja meg, ami kedves neki, arra rávisít
735 IV, XXXVII | Emlegetett?~- No ne ijedj meg. Nem rossz végrül emlegetett.
736 IV, XXXVII | se ezek nem tudták neki megbocsátani, hogy ide került,
737 IV, XXXVII | kijönni; Sabbathja van, és azt meg szokta szentelni.~- Hogy
738 IV, XXXVII | szentelni.~- Hogy szenteli meg? - mosolyodott Quintipor.~-
739 IV, XXXVII | ember, és tõle kérdezte meg, nem tudja-e, hol lakik
740 IV, XXXVII | szíriai azt mondta, õ nagyon meg tudja rövidíteni az utat.
741 IV, XXXVII | Nem, uram - szeppent meg a zsidó. - Találtam az utcán,
742 IV, XXXVII | és körülnézett.~- Bocsáss meg, uram. Ez csak úgy szokásból
743 IV, XXXVII | ládában a hajóra teszik, meg azután a megérkezésnél,
744 IV, XXXVII | Uram, még nem mondtad meg...~- Mit, Benoni?~- Mi a
745 IV, XXXVII | asturiai kirándulásra, mert meg akarja látogatni a szigeten
746 IV, XXXVII | könyv, amit a rhetor egyszer meg akart hamisítani. De öreg
747 IV, XXXVII | fölülnevezett istentelen meg van zavarodva elméjében.
748 V, XXXVIII| és Maximianus szervezett meg a mediolanumi udvarból?
749 V, XXXVIII| ezeknek az adóját duplázzák meg, mert ezek kevesebbet esznek,
750 V, XXXVIII| lányát. Ez most látszott meg rajta, amikor fölugortában
751 V, XXXVIII| Az atriumban azonban csak meg kellett állnia. A nikomédiai
752 V, XXXVIII| csak a beteghez, s nyugtasd meg, hogy mindjárt követlek -
753 V, XXXVIII| fel tudsz emelkedni, még meg is láthatod, valamiért visszaszaladt.
754 V, XXXVIII| caesar a legjobbkor érkezett meg. Az orvos sietett félreállni,
755 V, XXXVIII| szemérõl.~- Miért ne ismernélek meg, atyám? Tudtam, hogy el
756 V, XXXVIII| betakarta.~- Atyám, te mondd meg, van nekem lelkem?~A caesar
757 V, XXXVIII| császárnéval? - hökkent meg Galerius.~- Azzal. Nem felejted
758 V, XXXVIII| Kérdezz, kis Tit.~- Azt mondd meg nekem, anyám, van-e nekem
759 V, XXXVIII| könnyû szél borzongatott meg, talán az éthert keresõ
760 V, XXXIX | Azt azonban nem mondta meg, melyikre, s mivel kérdést
761 V, XXXIX | legelkeseredettebb harc indult meg. Titanillának mint Maxentius
762 V, XXXIX | temetésen nem jelenhetett is meg, legalább fõudvarmesternõit
763 V, XXXIX | legalább fõudvarmesternõit megbízta az intézkedésekkel.
764 V, XXXIX | koporsójába. Maga nem nézte meg az írásokat, mert az orvostól
765 V, XXXIX | Azt azonban nem engedte meg, hogy amphorákat, csészéket,
766 V, XXXIX | amelynek még a gyászban is meg kell nyilatkozni. Ha már
767 V, XXXIX | gyermekét úgy gyászolni meg, ahogy akarja.~- De a joviusokat
768 V, XXXIX | tartoznak, nagyon sok fordult meg.~A császárné azt felelte,
769 V, XXXIX | gályarabsággal fenyegetett meg. Tagestõl naponta kétszer
770 V, XXXIX | szerzett önfegyelmezés óvta meg attól, hogy le ne szaladjon
771 V, XXXIX | kézügyében, aki az ágyát meg szokta vetni. Ezzel üzente
772 V, XXXIX | keresztényeket erõsítette meg makacsságukban, hanem új
773 V, XXXIX | lármáját. Csak akkor fordult meg, mikor nagy zajjal kicsapódott
774 V, XXXIX | olyan régen, egy fiatal lány meg egy fiatal fiú mondottak
775 V, XXXIX | Nemcsak hogy nem ijedt meg, hanem nevethetnékje volt.
776 V, XXXIX | istenségek? Egy császár meg egy császárné? Egészen másformáknak
777 V, XXXIX | egyedül kereste fel, itt meg ott, ekkor meg ekkor, ilyen
778 V, XXXIX | fel, itt meg ott, ekkor meg ekkor, ilyen meg ilyen megbízással.
779 V, XXXIX | ekkor meg ekkor, ilyen meg ilyen megbízással. Gránátvirágnak
780 V, XXXIX | Gránátvirág, isten úgy segítse meg, inkább sohase látta volna
781 V, XXXIX | De ezt csak akkor tudtam meg - buggyant ki szemébõl a
782 V, XXXIX | elhallgatott, mikor a császár meg a császárné még mindig úgy
783 V, XXXIX | csak harmadszorra hallották meg, igaz, hogy akkor is nagyon
784 V, XXXIX | tõle ereiben a vér. Annyira meg rémült, hogy ijedtében nem
785 V, XXXIX | füle csak nehezen értett meg belõle annyit, hogy a császárt
786 V, XXXIX | szavait csak azok érthették meg, akik az elsõ sorokban állottak.~-
787 V, XXXIX | emberek, azért fordultak meg, hogy tovább adják a császár
788 V, XXXIX | gyászt. Azt se igen értették meg, amikor a császár így folytatta
789 V, XXXIX | Galerius elkapta a diadémot.~- Meg ezt! - A díszköpeny utánaröpült
790 V, XXXIX | gondolt, de azért úgy érezte, meg tudná fojtani. De ez csak
791 V, XXXIX | De harmadik rántásra csak megindultak. Egy órával késõbb
792 V, XXXIX | jövet is vágtatva tették meg az utat, agyonhajszolt lovaik
793 VI, XL | csikorgott. De te is érts meg engem, rhetorom. Látod,
794 VI, XL | az embert, barátom - ezt meg lepetve tapasztalom most
795 VI, XL | napjaimat és éjszakáimat megosztom. Megpróbálok erõt
796 VI, XL | természetesen nem akadályozott meg abban, hogy nekem éppen
797 VI, XL | jebb a parasztok szaggatják meg, hogy az omladozó oltárok
798 VI, XL | nemcsak a mi isteneink haltak meg, hanem már õelõttük hosszú
799 VI, XL | sötétségen, s mire neki is meg kell halni, akkorra õ is
800 VI, XL | máglyáját én gyújtottam meg Mars isten mezején, s hogy
801 VI, XL | könyörgéseit, én fogtam meg kezeit, hogy ki ne tépje
802 VI, XL | Istennek, akit semmi imádsággal meg nem lehet lágyítani: az
803 VI, XL | hogy számára rendeztessem meg a majdnem keresztény Rómával
1-500 | 501-803 |