Rész, Fejezet

 1       I,  I      |        mindenkihez, akibõl kinézett valamit. Se a rhetor, se a csillagász
 2       I,  V      | csordáslegény fiából. Mondjak neked valamit? Én a csordás vérét érzem
 3       I,  VI     |             rá, hogy álmodott volna valamit a szentélyben, de a papok
 4       I,  VII    |           Az öregember hátrakiabált valamit egy rendesebben öltözött,
 5       I,  XI     |          aztán súgva jelentett neki valamit. Theodora zavarodottan állt
 6       I,  XII    |      Odasúgott az apjának:~- Üzensz valamit, apám? Anyám már Apatéban
 7       I,  XIV    |          sõt még azt is, álmodott-e valamit. Hellászról is beszéltetett
 8       I,  XIV    |       pergamen-lapokról olvasva föl valamit. A császárné mögött szelíd
 9       I,  XV     |        múlva egész Antiochia tudott valamit a határozatokból. Úgy, ahogy
10       I,  XVIII  |             de mind­annyiban talált valamit, amiben nem vetekedhetett
11       I,  XVIII  |            Nobilissima! Kérdezhetek valamit?~- Jaj, hogy ezt is megértem! -
12       I,  XVIII  |            Te kérdezni akarsz tõlem valamit? Mondjad, Quintipor.~- Megbántottalak
13       I,  XVIII  |      látszom. Olvass hamar hangosan valamit, jönnek.~Maxentius nyerítése
14       I,  XIX    |      tenyerét. - Látod, ha ide írok valamit azzal a tintával, nem látszik
15       I,  XX     |            közt. Igen, vettél észre valamit? Hiszen azért hívattalak,
16      II,  XXII   |     parancsolóbb. Ha azoktól kívánt valamit, akaratlanul is keveredett
17      II,  XXIII  |          kezét.~- Tett vagy mondott valamit?~A pap az igazságot felelte.
18      II,  XXVI   |      amelyen Trulla hátul igazított valamit. Aztán elöl a nyakán motozott,
19     III,  XXX    |          Próbáltad ezt már? Gondolj valamit, és ugrasd ki az ujjaid
20     III,  XXX    |            volna már együtt olvasni valamit. A fiú riadtan nézett rá.~-
21     III,  XXX    |             te majd mesélsz belõlük valamit nekem, amibõl vizsgázhatok
22     III,  XXXI   |             a fiúra.~- Gondoltam én valamit, kis uram. Ha a lábad nem
23     III,  XXXII  |           mindig el is visz belõlük valamit, de azért van még itt mire
24     III,  XXXII  |         mert mindenki hagyott rajta valamit a maga legszebb színébõl?
25     III,  XXXIII |        tõlem a bajt.~- Mondjak neki valamit?~Kivett a csokorból egy
26      IV,  XXXVI  |          jelezte, hogy mondani akar valamit. Egyszerre csönd lett, mindenki
27      IV,  XXXVII |               Nem jól van, kis Tit. Valamit kihagytál, és nem úgy van,
28       V,  XXXVIII|          hallana, vagy nagyon várna valamit.~- Carrhael - csikorította
29       V,  XXXVIII|         éppen Maxentius kotyogott-e valamit, akinek bölcsõjébe nagy
30       V,  XXXVIII|      elalszom. Csak elõbb szeretnék valamit megtudni tõled. Nézd, anyám...
31       V,  XXXVIII|      szeretsz. Most már merek tõled valamit kérdezni.~- Kérdezz, kis